Corynopuntia marenae

Corynopuntia marenae
; Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Corynopuntia marenae

Grusonia marenae
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Cylindropuntieae
Nemzetség	Grusonia
Faj	Grusonia marenae

Tudományos név

Grusonia marenae (S.H.Parsons) E.F.Anderson in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 71(6): 325. 1999 sec. Hernández & al. 2014
elfogadott, érvényes név
Corynopuntia marenae (S.H.Parsons) M.P.Griff. in Haseltonia 9: 91. 2003
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög eredetű: coryne = bunkó, mozsártörő; a rövid, vaskos, hengeres hajtásokra utal, amelyek végükön kiszélesednek. A második tag, az Opuntia a nemzetség közeli rokonságára utal.
A fajnév a felfedező, Maren B. Parsons nevét viseli, aki az első leírás szerzőjének felesége volt.

Típuspéldány

Első leírása: Desert Plant Life 8(1): 10–11, 1936
Az aktuális nemzetségbe helyezte: M. P. Griffith, 2003

A(z) Grusonia marenae szinonimái

(A(z) Corynopuntia marenae a(z) Grusonia marenae szinonimája)*

≡ Opuntia marenae, ≡ Marenopuntia marenae, ≡ Pterocactus marenae, ≡ Corynopuntia marenae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Felálló hajtásokból álló kis bokor, 15–60 cm magas. Gyökere vaskos, gumószerű raktározó gyökér. Hajtásai átlagosan 20 cm hosszúak, átmérőjük 8–15 mm, kezdetben finom szemölcsökre tagoltak, később sem bordák, sem szemölcsök nem látszanak. Apró, hegyes, hosszúkás pozsgás levelek a fiatal hajtások csúcsán rövid ideig láthatók, hamar lehullanak. Színük sötétzöld vagy vöröses.

Tövisek

Középtövis: 2–6 db, 1–2 cm hosszú, a leghosszabb fehér, a többi rövidebb, sötétebb árnyalatú
Peremtövis: 7–12 db, 3–10 mm hosszú, fehér színű; fiatal töviseket rövid ideig rózsaszínes tövishártya borítja

Generatív test

Virág

Hajtáscsúcson fejlődnek, nappal nyílnak, estére részben bezáródnak, 2–3 napig nyílnak. Átmérőjük a teljesen kinyílt lepellevelekkel 6–8 cm.

Lepellevelek: külső ék alakú vagy kihegyesedő, zöldes vagy zöldesbíbor; belső 12–14 db selyemfényű fehér
Ivarlevelek: porzók 2 cm hosszúak, érintésre érzékenyek; portokok sárgák vagy krémszínűek; bibe fehér vagy krémszínű

Termés

Beszáradó, a hajtással egybeolvadó, csak felrepedve különül el.

Magja: fehér, sárgás vagy szürkés, vese alakú, kb. 23 mm-es

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Sonora állam, Bahia Kino (Kino-öböl) környéke, Bacuachic folyó torkolata, Caborca környéke; 300 méteres tengerszint feletti magasság
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: aprózódott kőzet, sziklák, pázsitfüvek, ritkás lombhullató cserjék között, vagy növényzet nélküli felszíneken; előfordul más kaktuszokkal, például Ferocactus emoryi, Lophocereus schottii, Stenocereus thurberi, Opuntia fulgida mellett

Kultúrában tartás

Visszafogottan fejlődik, kompakt, formás kis bokrot alkot. Tavasztól őszig teljes napfényen tartható, esetleg mérsékelt árnyékolással. Drénezett talajba ültetve a szabadban, csapadék elleni védelem nélkül is jól fejlődik. Virágzás nyár második felében, a frissen hozott hajtások csúcsán. Télen teljesen szárazon, 5–10 °C-on pihentetendő. Bonsai-szerű hatás érhető el, ha a vaskos gyökérzet részben a talaj felszíne fölé kerül.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jellegzetes, felálló, később részben oldalirányba hajló hajtásai és a vaskos, gumószerű gyökérzet különíti el más opuntioid fajoktól. Fiatal tövisei rövid ideig rózsaszínes tövishártyával fedettek.

Taxonómia és filogenetika

A faj első leírójaként helyesen Sidney H. Parsons szerepel, korábban W. E. Parsons-t tüntették fel hibásan. 1932-ben Wilcoxia-nak azonosították, majd kultúrában történő virágzás után írták le Opuntia-ként. Az elfogadott rendszertan szerint Corynopuntia nemzetségbe helyezve.

Egyéb

Érdekes, bonsai-szerű hatású kompakt faj, igénytelen, kültéren és üvegházban egyaránt tartható, virága már fiatal hajtásokon jelentkezik.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László
Kép: Lukoczki Zoltán

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 457. kártya