Cleistocactus icosagonus

Cleistocactus icosagonus
; Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Cleistocactus icosagonus

Borzicactus icosagonus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Borzicactus
Faj	Borzicactus icosagonus

Tudományos név

Borzicactus icosagonus (Kunth) Britton & Rose, Cactaceae 2: 160. 1920 sec. Hunt 20161 wfo-0000569417

≡Cactus icosagonus Kunth, Nov. Gen. Sp. (quarto ed.) 6: 67. 1823
elfogadott, érvényes név

Cleistocactus icosagonus (Kunth) F.A.C.Weber in Roland-Gosselin, Cleistocactus: 6. 1904
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög eredetű szóösszetétel. A „kleistos” szó jelentése zárt, és a nemzetségbe tartozó fajok nagy részének keskeny, csőszerű, csaknem zárt torkú virágára utal.
A fajnév szintén ógörög szóösszetétel: „eikosi” = húsz, „gonia” = sarok, él. A név a faj bordáinak számára utal, amely a leíráskor megfigyelt magas bordaszámot jellemzi.

Típuspéldány

Típusélőhely: Ecuador, Nabón környéke, 2500–3000 m tengerszint feletti magasságban
Első leírása: Nova Genera et Species Plantarum, VI: 67. 1823.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: F.A.C. Weber ex Roland-Gosselin, 1904

A(z) Borzicactus icosagonus szinonimái

(A(z) Cleistocactus icosagonus a(z) Borzicactus icosagonus szinonimája)*

≡ Cactus icosagonus, ≡ Cereus icosagonus, ≡ Cleistocactus icosagonus, ≡ Binghamia icosagona, ≡ Seticereus icosagonus, ≡ Matucana icosagona
= Cereus isogonus
= Cereus aurivillus, ≡ Borzicactus aurivillus, ≡ Binghamia aurivilla, ≡ Seticereus aurivillus, − Binghamia aurivilla
= Seticereus ferrugineus, ≡ Seticereus oehmianus var. ferrugineus, ≡ Seticereus icosagonus var. ferruginea
= Seticereus oehmeanus, ≡ Seticereus oehmianus, ≡ Seticereus icosagonus var. oehmeanus
= Seticereus icosagonus var. aurantiaciflorus, ≡ Borzicactus icosagonus f. aurantiaciflorus
= Cleistocactus ×crassiserpens, ≡ Loxanthocereus ×crassiserpens, ≡ Borzicactus crassiserpens, − Cleistocactus ×crassiserpens
= Loxanthocereus trujilloensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Bokros növekedésű faj, amely tövénél elágazik, felálló vagy heverő hajtásai alacsony, kiterjedt csoportokat alkotnak. A hajtások 20–60 cm hosszúak és 3–5 cm átmérőjűek. Színük világoszöld.

Szemölcsök

A hajtást 8–21 alacsony, lekerekített élű borda tagolja, amelyek szemölcsökre tagoltak. A szemölcsöket jól látható árkok választják el egymástól.

Axillák

Az axillák nem kifejezettek.

Areolák

Az areolák egymáshoz közel helyezkednek el, sűrű elrendezésűek.

Tövisek

Középtövis: nem különül el egyértelműen a peremtövisektől
Peremtövis: 25–60 db areolánként, tű- vagy sörteszerű, aranysárga színű, 10–15 mm hosszú. A virágzó areolákon a tövisek hosszabbak és finomabbak.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtáscsúcs közelében fejlődnek. Csaknem egyenes állásúak, 7–8 cm hosszúak. Színük rózsaszín, skarlátvörös vagy narancssárga. A lepellevelek a virágcső tengelyétől elhajlanak. A magházat apró pikkelyek és kevés hosszabb-rövidebb szőr borítja.

Lepellevelek: színük rózsaszín, vörös vagy narancssárga, a virágcsőtől elhajlóak
Ivarlevelek: porzók a virágcsőben helyezkednek el, a bibe kiemelkedhet a virágból

Termés

A termés gömbölyű, éretten zöld vagy sárga színű, gyakran enyhén szőrös.

Magja: fénylő fekete, 1–1,1 mm átmérőjű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Ecuador déli része és Peru északi területei
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1600–2700 m tengerszint feletti magasságban, hegyoldalakon és kisebb fennsíkokon fordul elő, lombhullató és örökzöld cserjések tisztásain, valamint pázsitfűfélékkel borított nyílt területeken, sekély talajú, vulkanikus kőzetfelszíneken

Kultúrában tartás

Dekoratív, aranysárga tövisű faj. Fiatal korban felálló hajtású, később elheverővé válhat. Már kb. 30 cm-es magasságban virágzóképes. Virágzása a nyár közepén kezdődik, és kedvező körülmények között szeptember végéig tart. Nyáron szabadban, csapadéktól nem feltétlenül védett helyen is tartható. Talaja legyen nagyon porózus, ásványi összetételű és enyhén savanyú.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetessége, hogy a virágzási zónában a tövisek sűrűbbek és hosszabbak. Az egyes élőhelyi formák tövis- és virágszínben, valamint növekedési formában eltérhetnek.

Taxonómia és filogenetika

A faj rendkívül változékony, emiatt számos néven írták le különböző formáit. Backeberg több változatot is elkülönített, például var. oehmeana, var. ferruginea és var. aurantiaciflora néven. Egyes formák természetes hibridek lehetnek. Feltételezhető, hogy a faj szerepet játszott az Akersia roseiflora kialakulásában, amely valószínűleg természetes hibridizáció eredménye.

Egyéb

Egyes formák, például az aurivillus, akár 2 méter magasra is megnőhetnek. A humboldtii formára az elheverő hajtások, alacsonyabb bordaszám és vörös virág jellemző.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán, Bodor János
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 553. kártya