Epiphyllum oxypetalum

Epiphyllum oxypetalum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Hylocereinae
Nemzetség	Epiphyllum
Faj	Epiphyllum oxypetalum

Tudományos név

Epiphyllum oxypetalum (DC.) Haw. in Philos. Mag. Ann. Chem. 6: 109. 1829 sec. Korotkova & al. 2017
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Epiphyllum ógörög szóösszetétel: epi = rajta (valamin), phyllon = levél. Arra utal, hogy a nemzetség fajainak virágai a levélszerűen lapos hajtásokon fejlődnek.
A fajnév oxypetalum szintén görög eredetű: oxys = hegyes, petalon = szirom vagy lepellevél; a lepellevelek hegyes alakjára utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: -
Első leírás: Prodromus Systematis Naturalis Regni Vegetabilis 3: 470. 1828.
Az aktuális nemzetségbe helyezés: Philosophical Magazine 109. 1829.

A(z) Epiphyllum oxypetalum szinonimái

≡ Cereus oxypetalus, ≡ Phyllocactus oxypetalus, ≡ Cactus oxypetalus
= Cereus latifrons, ≡ Epiphyllum latifrons, ≡ Phyllocactus latifrons
= Phyllocactus grandis, ≡ Epiphyllum grande
= Phyllocactus guyanensis
= Epiphyllum acuminatum, ≡ Phyllocactus acuminatus
= Phyllocactus purpusii, ≡ Epiphyllum purpusii, ≡ Epiphyllum oxypetalum var. purpusii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtásai merevek vagy felfelé állók, gyakran kapaszkodók vagy elterülők, gazdagon elágaznak. Az elsődleges hajtások hengeresek, rendszerint 2–3 m hosszúak, de kedvező körülmények között ennél hosszabbra is megnőhetnek. Az idősebb részek alapjuknál fásodnak, majd oldalirányban lapított formába mennek át.

Szemölcsök

A lapos hajtások levélszerűek, ellipszis alakúak vagy hegyes végűek, legfeljebb 30 cm hosszúak és 10–12 cm szélesek, zöld színűek. Szegélyük sekélyen vagy mélyebben csipkézett, gyakran hullámos.

Axillák

Az axillák a hajtások szegélyén helyezkednek el.

Areolák

Az areolák aprók, a hajtások szélén sorakoznak.

Tövisek

A tövisek többnyire hiányoznak vagy igen rövidek és jelentéktelenek.

Generatív test

Virág

A virágok a lapos hajtásokból fejlődnek, nagy méretűek és feltűnőek. Hosszuk elérheti a 30 cm-t, átmérőjük 12–17 cm. Éjszaka nyílnak és erősen illatosak.

Magház: csupasz, enyhén szögletes, zöld, rövid pikkelylevelekkel
Vacok: 13–20 cm hosszú, kb. 1 cm vastag, barnás színű és erősen meggörbült, keskeny pikkelylevelekkel

Külső lepellevelek: keskenyek, hosszúak, hegyesek, 8–10 cm hosszúak, színük vörösestől borostyánsárgáig változik
Belső lepellevelek: fordított lándzsa alakúak vagy párhuzamosak, hegyben végződnek, 8–10 cm hosszúak és kb. 2,5 cm szélesek, színük fehéres
Porzószálak: zöldesfehérek vagy fehérek, nagyon vékonyak és törékenyek
Bibeszál: zöldesfehér vagy fehér, kb. 4 mm vastag, hossza a belső lepellevelekével megegyező
Bibe: sokágú, halványsárga vagy fehér

A virág illatának egyik fontos összetevője a benzil-szalicilát, amelyet illatanyagként kozmetikai készítményekben és egyes napvédő termékekben is használnak.

Termés

A termés hosszúkás, kb. 8–12 cm-es, lilásvörös színű.

Magja: a termés húsa fehér.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: eredeti élőhelye Brazíliában és Suriname területén található. Emellett Mexikó Chiapas és Veracruz államaiban, valamint Guatemalában (Izabal) is előfordul. Számos trópusi és szubtrópusi területre betelepítették, így Ázsia egyes részein és az Egyesült Államok melegebb vidékein is megtalálható.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: köves talajokon vagy epifita életmódban él, fák ágain megtelepedve.

Kultúrában tartás

Gyors növekedésű és viszonylag könnyen tartható növény. Talajába célszerű bőségesen szerves anyagot – például komposztot – keverni. A nyári időszakban rendszeres nedvességet igényel, és ilyenkor félárnyékos, szabad levegőn lévő helyen jól fejlődik.

A tűző napot is elviseli, bár ilyenkor a hajtások sárgás árnyalatot vehetnek fel. Virágzása rendszerint nyár elején történik, de idősebb példányok több virágzási hullámot is hozhatnak. A virágok éjszaka nyílnak.

Télen legalább 10 °C hőmérsékletű helyen teleltessük. A téli időszakban is mérsékelt öntözést igényel, általában havonta egyszer elegendő enyhén meglocsolni. A teleltetés alatt is növekedhet, főként az elsődleges, hengeres hajtásrészek fejlődnek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Epiphyllum oxypetalum az egyik legismertebb epifita kaktuszfaj. Hatalmas, éjszaka nyíló, erősen illatos fehér virágai és nagy, levélszerű hajtásai alapján könnyen felismerhető.

Taxonómia és filogenetika

A fajt eredetileg kertészeti példány alapján írták le, és természetes élőhelye hosszú ideig ismeretlen maradt. Az első dokumentált élőhelyi begyűjtés Karl Theodor Purpus nevéhez fűződik, aki 1909-ben Mexikóban gyűjtötte. Az akkor leírt forma Phyllocactus purpusii néven vált ismertté, amelyet ma az Epiphyllum oxypetalum szinonimájaként kezelnek.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 300. kártya