Ferocactus cylindraceus
| Ferocactus acanthodes | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Ferocactinae |
| Nemzetség | Ferocactus |
| Faj | Ferocactus acanthodes |
| Ferocactus cylindraceus | |
|---|---|
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Ferocactus acanthodes | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Ferocactus cylindraceus |
Tudományos név
- Ferocactus acanthodes (Lem.) Britton & Rose, Cactaceae 3: 129. 1922 sec. Guzmán Cruz & al. 2003 (sub Ferocactus cylindraceus)
elfogadott, érvényes név - Ferocactus cylindraceus (Engelm.) Orcutt in Cactography 1926: 5. 1926
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Ferocactus a latin ferox (= vad) szóból származik, utalva a növény erőteljes töviszettségére.
- A fajnév cylindraceus latin eredetű, jelentése „hengeres”, az idősebb példányok oszlopos alakjára utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont: az első példány egy fiatal növény volt, pontos lelőhelye nem ismert
- Első leírás: Lemaire, Cact. Gen. Nov. Sp. 106. 1839 (érvénytelen leírás); érvényes leírás: Engelmann, Proceedings of the American Academy 3: 274.
A(z) Ferocactus cylindraceus szinonimái
- ≡ Echinocactus viridescens var. cylindraceus
- = Echinocactus leopoldii
- = Echinocactus johnstonianus, ≡ Ferocactus acanthodes var. johnstonianus
Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test
Hajtás, szár
Magános, ritkán sarjadzó faj. Alakja a gömbölydedtől az oszloposig változik. Az idősebb példányok akár 3 m magasra és 40 cm átmérőjűre is megnőhetnek.
Bordák és szemölcsök
A bordák száma 20–30, függőleges lefutásúak, rendszerint dudoros felszínűek, élük lekerekített.
Areolák
Az areolák hosszúkás-oválisak, kb. 15 mm hosszúak és 10 mm szélesek, egymáshoz közel helyezkednek el. Idős korban gyakran összefüggő sávot alkotnak a bordák élén. Fiatalon barna vagy fehér gyapjasak, később kopaszodnak.

Tövisek
A tövisek rendkívül változatosak színben és formában; lehetnek fehérek, sárgák, vörösek, barnák vagy ezek árnyalatai.
- Középtövisek: 4–7 darab, 5–15 cm hosszúak, lapítottak, gyakran csavartak, gyűrűsen barázdáltak; a középső rendszerint erősebb és hosszabb
- Peremtövisek: 15–25 darab, sugárirányban állók; az oldalsók serteszerűek, gyakran hullámosak, a felsők tűszerűek
Az areolák virágzó részén gyakran nektártermelő „mirigy-tövisek” is kialakulnak.
Generatív test
Virág
A virágok széles tölcsér alakúak.
- Méret: 3–6 cm hosszúak és szélesek
- Szín: sárga, ritkábban vöröses árnyalatú
- Külső lepellevelek: sárgák, sötétebb középcsíkkal, széleik gyakran fogazottak
- Porzószálak: sárgák vagy rózsaszínűek, 5–15 mm hosszúak
- Bibe: zöldessárga, kb. 25 mm hosszú
Termés
A termés gömbölyded, sárga színű.
- Méret: kb. 3 cm
- Felnyílás: az alapnál nyílik fel
- Mag: sötét vörösesbarna vagy fekete, kissé szögletes, kb. 2,5 mm hosszú
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: az Egyesült Államok délnyugati részén (Kalifornia, Arizona), valamint Mexikóban a Kaliforniai-félszigeten és Sonora államban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 300–1200 m tengerszint feletti magasságban fordul elő, hordalékos völgyekben és sziklás hegyoldalakon. Gyakran extrém élőhelyeken, például meredek sziklafalakon is megtelepszik. Az évi csapadék mennyisége alacsony (100–200 mm), főként téli időszakban hullik.
Kultúrában tartás
Erősen fényigényes faj, amely csak teljes napsütésben fejleszt szép töviszettséget. Enyhén savanyú kémhatású, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel.
A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényel; fiatal példányoknál gyakoribb, idősebbeknél ritkább öntözés elegendő. Megfelelő körülmények között késő tavasszal virágzik, ha elérte a kb. 15 cm-es átmérőt.
Télen világos, fagymentes helyen teleltetendő, teljesen száraz talajban rövid ideig gyenge fagyokat is elvisel. Gyakori probléma a gyökérvesztés, amely rendszerint tartási hibák következménye.
Szaporítása elsősorban magról történik. A magoncok viszonylag lassan fejlődnek, de saját gyökéren jól nevelhetők. Oltásuk általában nem szükséges.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj rendkívül változékony, ami megnehezíti az elkülönítését rokon taxonoktól. Három változatát különítik el: var. eastwoodiae, var. lecontei és var. tortulospinus. Egyes újabb vizsgálatok a var. eastwoodiae-t önálló fajként kezelik.
Taxonómia és filogenetika
A faj rendszertani története összetett. Lemaire korai leírása érvénytelennek bizonyult, ezért Engelmann későbbi leírását fogadják el. A faj több különböző néven is szerepelt a szakirodalomban.
Szerzők
- Szöveg: Tóth Norbert
- Kép: dr. Buglyó Péter, Libnár Antal
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 24. kártya