Opuntia macrocentra

Opuntia macrocentra
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Opuntieae
Nemzetség	Opuntia
Faj	Opuntia macrocentra

Tudományos név

Opuntia macrocentra Engelm. in Proc. Amer. Acad. Arts 3: 292. 1856 sec. Parfitt & Gibson 2003
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév eredete bizonytalan. Egyes értelmezések szerint az ókori görög Opus város nevéből származik latin közvetítéssel („Opuntius”), más magyarázat szerint az ógörög „opos” (fügelé) szóból ered, utalva a termések jellegére. Létezik azték eredetre utaló hipotézis is.
A fajnév a görög „makros” (nagy) és „kentron/centrum” (közép, központ) szavakból származik, és a virág jellegzetes, sötétebb közepére utal.

Típuspéldány

Első leírás: Engelmann, 1856 (Proceedings of the American Academy of Arts and Sciences 3: 292)
Típuslokalitás: USA, Texas, Rio Grande-vidék (El Paso környéke)

A(z) Opuntia macrocentra szinonimái

= Opuntia violacea, ≡ Opuntia violacea, ≡ Opuntia violacea var. macrocentra
= Opuntia shreveana
= Opuntia violacea var. castetteri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Bokros, felálló vagy elterülő növekedésű kaktusz, általában 0,6–1 m magas. A szártagok laposak, 7–20 cm hosszúak és 6–18 cm szélesek, színük a zöldtől a kékeszöldön át erősen lilás árnyalatokig változik, különösen erős napsugárzás hatására.

Areolák

Az areolák átlós sorokban helyezkednek el, egymástól kb. 2–2,5 cm-re. Fiatal részeken fehér gyapjúval fedettek.

Glochidák

Barnás vagy vörösesbarna glochidák, 2–6 mm hosszúak.

Tövisek

A tövisek száma erősen változó (0–15 vagy több).

Középtövis(ek): 0–4 db, gyakran 1–3, 3–10 cm hosszúak
Peremtövisek: nem mindig elkülönülők, változó elrendezésűek

Színük vörösesbarna, fekete, részben fehéres. Egyes populációkban sárgás tövisek is előfordulnak.

Generatív test

Virág

A virágok 6–9 cm átmérőjűek, sárgák, gyakran vöröses vagy narancsvörös középrésszel. A külső lepelleveleken zöldes árnyalat is előfordulhat.

Termés

Tojásdad, 2,5–4 cm hosszú, bíborvörös termés.

Magok: 1,5–2 mm körüli, barnás, kemény héjú

Elterjedés és élőhely

Elterjedés: USA (Texas, New Mexico, Arizona), Mexikó (Chihuahua, Coahuila, Sonora)
Élőhely: száraz, sziklás, félsivatagos területek 900–1600 m között
Gyakori: mészkő, homokkő, vulkanikus kőzetek, ritkás cserjések

A „Kaliforniai-félszigeti előfordulás” nem tekinthető általánosan elfogadottnak, valószínűleg téves vagy más taxonokkal kevert adat.

Kultúrában tartás

Gyors növekedésű, könnyen tartható faj. Néhány év alatt nagy telepeket képez. Jó vízáteresztő talajban és teljes napsütésben fejlődik legszebben. Árnyékosabb helyen nagyobb, de kevésbé tövises szártagokat hoz, ugyanakkor bőségesen virágzik.

Szaporítása legegyszerűbben szártagok dugványozásával történik. Fagymentes vagy enyhén hűvös helyen teleltethető, de a nem teljesen beérett hajtások fagyérzékenyek. Jó fagytűrésű, de a téli tartós nedvességre érzékeny faj. Közép-európában sziklakertben is tartható, de csapadékvédelem ajánlott.

Teljes napfényen fejleszti legszebb lilás színét
Jó vízáteresztő, ásványi talajt igényel
Nyári növekedési időszakban mérsékelt öntözés

Tapasztalatok szerint a teljes kint teleltetés károsodást okozhat (foltok, szövetelhalás), de a növény gyakran részben regenerálódik tavasszal.

Taxonómia és filogenetika

A faj az Opuntia violacea komplex tagja. A szakirodalomban több alfaji és változati besorolás is szerepel.

subsp. macrocentra: sötétebb, kompaktabb formák
subsp. minor: világosabb, kékesebb, ritkább areolájú formák

Ezek elkülönítése nem minden szerzőnél elfogadott, részben ökotípus-variabilitásnak is tekintik.

Egyéb

Erősen változatos faj, amely természetes élőhelyén hibridizációra is hajlamos (pl. Opuntia chlorotica × Opuntia phaeacantha vonal). Természetes élőhelyén gyakran nagy tömegben fordul elő, látványosan meghatározva a táj arculatát. Különösen dekoratív a kékes–rózsaszínes árnyalatú szártagjaival.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán, Barna János (A 43. és a 379-es pozsgáslap összevonva)
Lektorálta: Papp László