Frailea castanea

Frailea castanea
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Fraileeae
Nemzetség	Frailea
Faj	Frailea castanea

Tudományos név

Frailea castanea Backeb., Kaktus-ABC: 248, 415. 1936 ["1935"] sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Manuel Fraile (1850–?) spanyol származású amerikai kertészeti szakember nevét őrzi, aki az USA Mezőgazdasági Intézetének kaktuszgyűjteményét gondozta; a nemzetség a Cactaceae családba tartozó Frailea csoport egyik képviselője.
A fajnév a latin castaneus (= gesztenye) szóból ered, utalva a növény gyakran gesztenyebarna színére és gömbölyded alakjára.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert; a típuslelőhely nem került rögzítésre
Első leírása: Frailea castanea – Kaktus-ABC 248, 415 (1936)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg (1936)

A(z) Frailea castanea szinonimái

≡ Astrophytum castaneum
= Frailea asterioides, ≡ Echinocactus asterioides, ≡ Astrophytum asterioides
= Frailea asterioides var. backebergii
= Frailea asterioides var. harmoniana, ≡ Frailea castanea subsp. harmoniana

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Természetben többnyire egyhajtású. Alakja lapított gömb, magassága 1–2 cm, átmérője elérheti a 4,5 cm-t. Színe változó: csokoládébarna, vöröseszöld vagy sötétzöld, amelyet az élőhely és a fényviszonyok befolyásolnak. Erős karógyökérrel rendelkezik.

Szemölcsök

Nem jellemzők; a bordák alig tagoltak.

Areolák

Jól láthatók, barna vagy fehér színűek.

Tövisek

Középtövis: többnyire hiányzik.
Peremtövis: 3–11 darab, rövidek, általában 1–5 mm hosszúak, a hajtáshoz simulnak, csúcsuk lefelé irányul.

Színük kezdetben fényes barna, később sötétedik, akár feketévé válhat; egyes populációkban ennek ellenkezője is előfordul. Felületük finoman barázdált.

Generatív test

Virág

3–4 cm hosszú és széles, sárga színű.

Lepellevelek: szélesek, végük lekerekített vagy enyhén kihegyesedő.
Ivarlevelek: a virágok önporzók; gyakori a kleisztogámia, amikor a virág ki sem nyílik, hanem bimbóban termékenyül meg.

Termés

Száraz állapotban sem reped fel, de könnyen leválik.

Magja: viszonylag nagy, 2–3 mm-es, barna színű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína (Misiones tartomány), Brazília déli része, valamint Uruguay északi területei.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: alacsony dombvidéken, sziklakibúvásokon és sziklagyepekben él, gyakran füves vegetációval társulva. Többnyire részleges árnyékolást kap a környező növényzettől. Élőhelyei általában 500 m tengerszint feletti magasság alatt helyezkednek el.

Kultúrában tartás

Kis termetű, dekoratív faj. Laza szerkezetű, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú talajt igényel. A vegetációs időszakban rendszeres öntözést kíván, de a két öntözés között a talaj kissé száradjon ki. Több példány együtt, sekély edényben tartva esztétikus és kedvezőbb mikroklímát biztosít. Világos, napfényes helyen fejlődik jól, de enyhe árnyékolás ajánlott. A talaj felszínének apró kaviccsal való fedése előnyös. Már 1–1,5 cm-es méretben virágzóképes. Télen teljesen szárazon, 5–10 °C-on teleltetendő; ilyenkor a hajtás visszahúzódik a talajba.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes a kis méret, a lapított gömb alak, a sötét, gyakran barna árnyalatú hajtás és a rövid, simuló tövisek. A Frailea nemzetségen belül a színe és habitusa alapján jól felismerhető.

Taxonómia és filogenetika

A fajhoz kapcsolt varietások és alfajok (pl. Frailea castanea subsp. harmoniana) csak minimális eltérést mutatnak, és elterjedésük sem különül el jelentősen. A nemzetségre jellemző, hogy a nyíló virágokból fejlődő termések magjai nagyobbak, mint a kleisztogám úton képződötteké.

Egyéb

A faj érdekessége a gyakori kleisztogám szaporodás. A különböző populációk között jelentős eltérések figyelhetők meg a tövisek színének változásában.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Rácz Ibolya, Kádár I. Csaba
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 465. kártya