Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Disocactus

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. január 24., 21:06-kor történt szerkesztése után volt.
Disocactus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-
csoport
Hylocereinae
Nemzetség Disocactus

Tudományos név

  • Disocactus (Lindley) Lindley, 1845

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög dis (δίς) szóból származik, amely “kétszeres”-t vagy “kettős”-t jelent, valamint a latin cactus szóból. Az elnevezés arra utal, hogy a külső és belső lepellevél körök száma megegyezik, vagy a növény kétféle hajtásformájára (hengeres alap és ellaposodott felső rész) utal. Az etimológiai megerősítéshez Lindley eredeti leírása (protológus) szolgál alapul, ahol a virágszerkezet szimmetriáját emelte ki.

Típus

  • Disocactus biformis (Lindley) Lindley; Gyűjtő: George Ure Skinner, hely: Guatemala, időpont: 1839 (bevezetés), típuspéldány: CGE (Cambridge).
  • Első leírása: John Lindley írta le Cereus biformis néven 1843-ban a Botanical Register-ben, majd 1845-ben önálló nemzetségbe sorolta.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: John Lindley, 1845.
Disocactus biformis képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Disocactus szinonimái

  • = Cereus subsect. Heliocereus
  • Heliocereus
  • = Chiapasia
  • = Nopalxochia
  • = Mediocereus
  • = Trochilocactus
  • = Bonifazia
  • = Lobeira
  • = Pseudonopalxochia
  • = ×Disheliocereus
  • = ×Disochia


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A Disocactus nemzetség tagjai többnyire epifiton vagy litofiton életmódú kaktuszok. A hajtás rendkívül változatos: lehet hengeres, bordázott vagy levélszerűen ellaposodott (phyllocladium). A szár gyakran ízelt, kúszó vagy csüngő habitusú. A gyökérzet bojtos, gyakran fejlődnek a szárakon léggyökerek a kapaszkodáshoz. A bordák száma a hengeres típusoknál (korábban Aporocactus) magas, míg a levélszerű típusoknál a szár szélei karéjosak vagy fogazottak. Az areolák a bordákon vagy a szár élein találhatók, filcesek. A tövisek általában rövidek, sörte- vagy tűszerűek, a levélszerű szárú fajoknál gyakran hiányoznak a kifejlett részeken.

Generatív test

Virág

A virág magányos, nappal nyílik, gyakran élénk színű (vörös, rózsaszín, narancs vagy lila), tölcsér vagy cső alakú. A virág szimmetriája lehet sugaras (aktinomorf) vagy kétoldali (zigomorf).

  • Takarólevelek: A lepellevél körökben rendeződik. A külső lepellevél keskenyebb, a belső lepellevél szélesebb, sziromszerű, gyakran fénylő felületű. A csésze és a párta élesen nem válik el.
  • Ivarlevelek: A porzószálak hosszúak, gyakran kinyúlnak a virágból, a portokok sárgák vagy fehérek. A termő alsó állású, a bibeszál vékony, a bibe többágú.

Termés

A termés kicsi, gömbölyded vagy tojásdad bogyó, amely éretten pirosas vagy zöldes, gyakran pikkelyes vagy apró tövisekkel borított.

  • Magja: Számos apró, sötétbarna vagy fekete mag található a terméshúsban.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A nemzetség központja Mexikó és Közép-Amerika (különösen Guatemala, Honduras, Salvador), de egyes fajok megtalálhatóak Dél-Amerika északi részén is.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi hegyi esőerdőkben és köderdőkben élnek. Epifiton módon fákon vagy litofiton módon mohás sziklákon telepednek meg, ahol magas a páratartalom és szűrt a fény.

Kultúrában tartás

A Disocactus fajok és hibridjeik (például az Epiphyllum hibridek egyik szülőjeként) népszerű dísznövények. Tartásukhoz humuszban gazdag, jó vízáteresztő, savanyú kémhatású talaj szükséges. Kedvelik a világos, de közvetlen naptól védett helyet és a rendszeres öntözést a növekedési időszakban. Télen hűvösebb (10-15 °C) és szárazabb körülményeket igényelnek a virágzás serkentéséhez.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlítanak az Epiphyllum nemzetségre, de a Disocactus virágai többnyire nappal nyílnak és színesek, míg az Epiphyllum virágai éjszakaiak és többnyire fehérek. A korábban különálló Aporocactus nemzetségtől a vékonyabb, sokbordás, kúszó szárak különböztetik meg a tipikus levélszerű formákat.

Szukkulens taxonok

A nemzetség minden faja szukkulens, szár-szukkulenciával rendelkeznek. Jellemző szukkulens csoportok a korábbi alnemzetségek, mint a hengeres szárú Aporocactus fajok (pl. Disocactus flagelliformis) és a levélszerűen ellaposodott Nopalxochia típusok (pl. Disocactus phyllanthoides).

Taxonómia és filogenetika

ALásda Cactaceae család, Cactoideae alcsalád és Hylocereeae tribus része. A nemzetség határait a 20. század végén és a 21. század elején molekuláris vizsgálatok alapján jelentősen kiterjesztették, magába olvasztva több korábbi nemzetséget (pl. Aporocactus, Heliocereus).

Forrás

A(z) „Disocactus” kategóriába tartozó lapok

A következő 7 lap található a kategóriában, összesen 7 lapból.