Rebutia canigueralii

Rebutia canigueralii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia canigueralii

Tudományos név

Rebutia canigueralii Cárdenas, 1964
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajt a bolíviai Sucre város La Recoleta nevű kolostorának egyik papjáról, Juan Cañigueral atyáról, a faj felfedezőjéről nevezték el.
Az itt tárgyalt forma egykor a Sulcorebutia nemzetségbe tartozott; a nemzetségnév a latin sulcus = barázda szóból ered, és a szemölcsök tetején található barázdás areolákra utal.
Az egykor fajként leírt pasopayana taxon nevét a Pasopaya településről kapta, amelynek közelében az élőhelye található.

Típuspéldány

Első leírása: Kakteen und Orchideen Rundschau 1984(3): 54, 1984

Szinonimák

Sulcorebutia pasopayana (F. H. Brandt) Gertel, 1991
Weingartia pasopayana F. H. Brandt, 1984
Sulcorebutia canigueralii subsp. pasopayana (F. H. Brandt) J. de Vries, 2002, nomen inval.
Érvényes név és szinonimák a Rebutia canigueralii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Vaskos, répaszerű, elágazó főgyökere akár 130 mm hosszú is lehet. Többnyire sarjadó növény, ritkábban egyhajtású példányok is előfordulnak. A hajtások színe szürkészöld, mélyzöld vagy vöröses-lilás árnyalatú. Magasságuk és szélességük 10–30 mm.

Szemölcsök

Nem részletezettek külön, a hajtás felszínét a Sulcorebutia típusra jellemző szemölcsei (tuberkulum-ai) alkotják.

Axillák

Nem említettek.

Areolák

Hosszúkásak, 2–5 mm hosszúak és 0,5–0,8 mm szélesek, barázdás jellegűek.

Tövisek

Peremtövis: 6–12 db, fésűszerűen rendezettek, erősen a hajtásra simulók, 4–6 mm hosszúak, színük világosabb vagy sötétebb barna, tövüknél megvastagodottak és sötétebb árnyalatúak

Generatív test

Virág

A virágbimbók a hajtás alsó részén, gyakran a talajszint alatt fejlődnek, színük mélyzöld vagy vörösesbarna. Gazdagon virágzó faj. A virágok hossza és szélessége egyaránt 25–35 mm. Illatuk általában nincs, ritkán enyhén kellemetlen szag észlelhető.

Lepellevelek: külső lepellevelek halványabb vagy sötétebb kárminvörösek, külső oldaluk gyakran zöldes; belső lepellevelek fénylő kárminvörösek, gyakran nagyon sötét árnyalatúak, a torok felé narancssárga vagy sárga átmenettel
Ivarlevelek: porzószálak sötét vöröseslilák; bibeszál zöld; bibe sárga

Termés

Kb. 6 mm átmérőjű, barnás vagy olivazöld termések, hasonló színű pikkelyekkel fedettek, kevés fehér hajjal.

Magja: 1,2–1,5 mm-es, tompa fekete, kerekded, kucsma alakú

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca megye, Presto és Pasopaya települések közötti terület, 2700–3200 m tengerszint feletti magasságban
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: magashegyi fennsíki lankás dombok köves legelői, vulkanikus vagy üledékes kőzeten kialakult puna növényzet, sziklagyepek; élőhelyén alacsony pázsitfűfélék, mohák, zuzmók és kistermetű kétszikűek társaságában él; a száraz időszakban a növény szinte teljesen a talajba húzódik, így alig észrevehető

Kultúrában tartás

Lassan növekvő taxon. Megfelelő gondozás mellett már kisebb csoportok is virágzanak, az idősebb példányok májusban különösen gazdagon nyílnak. Gondozása megegyezik a Sulcorebutia fajok többségéével: szerves anyagban szegény, ásványi összetételű, alacsony pH-jú talaj, nagyon óvatos öntözés és állandó légmozgás a fejlődési időszakban, hűvös és száraz pihentetés a nyugalmi időszakban. A nyári kánikulát nehezen viseli, amelyet szabadban tartással és szellőztetéssel lehet enyhíteni, csapadék elleni védelemmel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Apró termete, erősen a hajtásra simuló, fésűszerű peremtövisei és sötét kárminvörös virágai különítik el a közeli rokon Sulcorebutia és Rebutia fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

A taxont először Lau gyűjtötte 1970-ben L 387 gyűjtőszámon Sulcorebutia pulchra néven. Később Brandt új fajként írta le Weingartia pasopayana néven, Lau növényét jelölve típusként. A későbbi rendszertani értelmezések a taxont a Rebutia canigueralii körébe vonták, míg a Sulcorebutia nemzetség státusza ma már vitatott.

Egyéb

Rausch WR 593 gyűjtőszámú növénye a gyűjteményekben viszonylag gyakori, kissé nagyobb hajtásaival tér el a Lau-féle típusformától.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 809. kártya