Rebutia steinbachii

Rebutia steinbachii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia steinbachii

Tudományos név

• Rebutia steinbachii Werdermann, 1931
• A tudományos név státusza:

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajt José Steinbach (1856–1929) német származású biológusról és terepkutatóról nevezték el, aki számos állat- és növényfaj felfedezője volt, és több mint 115 000 gyűjtött egyedet dokumentált. Expedíciói főként Bolíviára és Argentínára terjedtek ki.
Az itt tárgyalt forma korábbi nemzetségnevében (Sulcorebutia) a latin sulcus = barázda jelentésű, a szemölcsök tetején található barázdára utal. A mizquensis név az élőhelyről, a bolíviai Mizque városáról származik.

Típuspéldány

• Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 21: 102, 1970

Szinonimák

• Sulcorebutia mizquensis Rausch, 1970
• Weingartia mizquensis (Rausch) F. H. Brandt, 1979
• Weingartia markusii var. mizquensis (Rausch) Hentzschel & K. Augustin, 2008
• Weingartia steinbachii var. mizquensis (Rausch) Gertel & J. de Vries, 2009
• Sulcorebutia steinbachii var. mizquensis (Rausch) Gertel & J. de Vries, 2004
• Érvényes név és szinonimák a Rebutia steinbachii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású és sarjadó példányok egyaránt előfordulnak. Vaskos, répaszerű, raktározó karógyökere van. Kifejlett hajtásai kb. 25 mm magasak és 30 mm átmérőjűek.

Szemölcsök

A spirális lefutású bordák száma kb. 17. A szemölcsei (tuberkulum-ai) 4–5 mm hosszúak, gyakran lilás színezetűek.

Axillák

Nem említettek.

Areolák

Kb. 4 mm hosszúak és 1 mm szélesek, fehér gyapjasak.

Tövisek

• Peremtövis: száma legfeljebb 20 db, kb. 4 mm hosszúak; erősen a hajtásra simulók; színük fehér vagy rózsaszínes árnyalatú, csúcsuk fehér vagy szürkés, ritkán barnás, tövük mindig sötétebb

Generatív test

Virág

A virágok kb. 30 mm hosszúak és 25 mm szélesek. Színük halványabb vagy mélyebb lilás rózsaszín, gyakran fehér torokkal.

• Lepellevelek: lepellevelek lilás rózsaszínűek, gyakran fehér torokkal
• Ivarlevelek: nem említettek

Termés

Gömbölyű termések, kb. 5 mm átmérőjűek, pikkelyekkel borítottak; éréskor beszáradnak és felrepednek.

• Magja: fénytelen sötétbarna, csaknem fekete, kb. 1 mm-es, gömbölyded kucsma vagy sapka alakú

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia, Cochabamba megye, Mizque tartomány, Mizque város környéke, kb. 2600 m tengerszint feletti magasságban
• Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: kis humusztartalmú, homokos talajon (aprózódott vörös homokkő), erodált kőzetfelszíneken és kőzetrepedésekben él; alacsony pázsitfüvek, mohák és zuzmók társaságában, ahol sötét színe miatt nehezen észrevehető

Kultúrában tartás

Igényei megegyeznek a Sulcorebutia fajokra jellemzőkkel: savanyú kémhatású, kevés szerves anyagot tartalmazó ültetőközeg; napi néhány óra közvetlen napfény; a fejlődési időszakban mérsékelt öntözés és jó légmozgás; a pihenőidőszakban világos, szellőztethető helyiség, ahol a hőmérséklet hajnalra akár fagypont közelébe is süllyedhet. A hosszú, légmozgástalan nyári kánikulák problémát jelenthetnek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Apró termete, lilás árnyalatú szemölcsei és rózsaszínes virágai különítik el a közeli rokon Sulcorebutia és Weingartia taxonoktól.

Taxonómia és filogenetika

Rausch az első leíráskor a Sulcorebutia verticillacantha rokonsági körébe sorolta. Jelenleg a Rebutia steinbachii egyik formájának vagy varietasának tekintik. A korábban Sulcorebutia nemzetségbe sorolt fajokat ma a Rebutia nemzetségbe helyezik, bár több genetikai vizsgálat szerint a Sulcorebutia taxonok közelebbi rokonságot mutatnak a Weingartia és a Cintia nemzetségekkel.

Egyéb

A gyűjteményekben gyakran még a régi nemzetségnéven jelölik. A taxon rendszertani besorolása napjainkban is vita tárgya.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 810. kártya