Aichryson parlatorei

Aichryson parlatorei
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Sempervivoideae
Nemzetség-; csoport	Aeonieae
Nemzetség	Aichryson
Faj	Aichryson parlatorei

Tudományos név

Aichryson parlatorei Bolle, 1859
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve az ógörög aei = „mindig, folyton, örökké” és chrysos = „arany” szavakból ered, utalva a virág állandóan aranysárga színére.
A faj a neves olasz botanikusról, Filippo Parlatore-ról (1816–1877) kapta nevét, aki anatómia professzor és botanikus volt Palermóban és Firenzében.

Típuspéldány

Első leírása: Bonplandia 7: 244, 1859

Szinonimák

Sempervivum parlatorei (Bolle) Christ, 1888
Aichryson punctatum fa. parlatorei (Bolle) Praeger, 1932
S. subvillosum Lowe, 1864
S. divaricatum var. subvillosum (Lowe) Kuntze, 1891
S. villosum var. subvillosum (Lowe) Bornmüller, 1903
A. punctatum var. subvillosum (Lowe) Pitard & Proust, 1909
A. punctatum var. villosum Webb ex Christ, 1888
S. punctatum var. villosum (Webb ex Christ) Christ, 1888
A. subvillosum Praeger, 1928
A. molle Webb ex Stapf, 1933 nom. inval.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyéves lágyszárú növény, amely esetenként csak egyetlen hajtásból áll, de legtöbbször mérsékelt számú elágazással kisebb bokorszerű hajtásrendszert fejleszt.
Magassága 10–12 cm, hajtásai 2–3 mm átmérőjűek, többnyire szőrösek, legalább az alsó részeken.

Levelek és levélrozetták

Levelei ovális–romboid alakúak, 12–24 mm hosszúak és 6–8 mm szélesek, a levéllemez a közepénél a legszélesebb. Vége lekerekített vagy hegyes, alul fokozatosan keskenyedik egy széles, alig elkülöníthető levélnyélbe.
Leveleit sűrű szőrzet borítja, a levélszegély gyakran papillás.

Generatív test

Virágzat

Laza virágzat, mindössze néhány virágból áll, virágkocsánya 7–10 mm hosszú.

Virág

Sziromlevelek: 5–6 mm hosszú, 2–2,4 mm széles, ellipszis vagy ovális, hegyes végű, aranysárga
Csészelevelek: szőrösek, a sziromleveleknél rövidebbek (kb. 1,5-szer rövidebb)
Osztat: 7–9
Átmérő: 10–12 mm
Porzók: a sziromlevelek számának kétszerese, fonalszerű, szabadon álló, portokok sárgásak
Bibe: sárgás, bibeágak száma megegyezik a sziromlevelek számával

Termés

A termés 7–9 tüszőből álló tüszőcsokor, éretten sárgás, csupasz, néha pillás.

Mag: rendkívül apró (0,5 mm-nél kisebb), ovális, kinagyítva feltűnően szemölcsös, szemölcsei bordákat alkotnak, színe barnás.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Kanári-szigetek, különösen La Gomera (típus élőhely), valamint Tenerifén, El Hierron, La Palmán és Gran Canarián. Tengerszinttől 30–1000 méteres magasságig.
Élőhely: Száraz sziklákon, sziklák között, partoldalakon vagy függőleges sziklafalak kiugróin és repedéseiben, mohák és zuzmók között. Közvetlen napfénynek rövid ideig vannak kitéve. Tenerife szigetén Masca környékén fotózott populációk mellett Aeonium tabuliforme és Monanthes pallens is előfordult.

Kultúrában tartás

Bronzos levélszíne és aranysárga virágai dekoratívvá teszik, de fagyot nem viseli el.
Élőhelyén februártól májusig virágzik; mi klímánkon a magvetést védett helyen, tavaszi fagyok elmúltával, árnyékos, meredek sziklakerti oldalra javasolt. Virágzás várhatóan május–júniusban, a nyári hőség előtt. Másodkelés és őszi virágzás kísérlete lehetséges.

Megjegyzés

Nagyon hasonlít a Madeira szigetén élő A. villosum-hoz. A nemzetség genetikai egysége nem teljes, fajai több genus felé mutatnak rokonságot. Valószínű, hogy ősi Sedum-ból fejlődött ki, így leszármazási kapcsolat mutatható a Sedum fajokkal.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán; Rácz Ibolya
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások 724. kártya