Aichryson laxum
| Aichryson laxum | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Saxifragales |
| Család | Crassulaceae |
| Nemzetség | Aichryson |
| Faj | Aichryson laxum |
 
| |
Tudományos név
- Aichryson laxum (Haworth) Bramwell, 1968
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
- A nemzetség neve az ógörög aei = „mindig” és chrysos = „arany” szavakból ered, utalva a virágszínre.
- A latin fajnév laxum = „laza”, a fajra jellemző többszörösen elágazó, laza szerkezetű bugavirágzatot jelöli.
Típuspéldány
- Első leírása: Revisiones Plantarum Succulentarum 65., 1821.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bramwell, 1968
Szinonimák
- Sempervivum laxum Haworth, 1821
- Aeonium laxum (Haworth) Webb & Berthelot, 1840
- S. annuum C. Smith ex Buch, 1819
- S. dichotomum De Candolle, 1826
- Aichryson dichotomum (De Candolle) Webb & Berthelot, 1840
- Sedum dichotomum (De Candolle) Hamet, 1929
- Sempervivum molle Visiani, 1841
- Sempervivum divaricatum fa. maximum Kuntze, 1891
- Aichryson dichotomum fa. joliis purpureis Praeger, 1932
- Aichryson laxum fa. subglabrum G. Kunkel, 1977
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Egy- vagy kétéves, de leggyakrabban kétéves lágyszárú növény. Magassága 20–40 cm, kedvező körülmények között akár 80 cm is lehet, nagyon száraz vagy mostoha élőhelyen 10 cm alá is csökkenhet.
Hajtásai 7–12 mm átmérőjűek, villásan elágazók, felfelé növekedők, mindenütt szőrösek, az idősebb hajtásrészek fásodnak. A szőrzet hossza akár 4 mm is lehet.
Levelek és levélrozetták
A levelek 25–60 mm hosszúak és 15–30 mm szélesek, az alapnál a legszélesebbek, nyélbe keskenyedők. Alakjuk széles szív vagy tojás alakú, tompa, lekerekített csúcsú.
Felületük sűrű szőrrel borított, színük zöld, gyakran bronzos-barnás vagy bordós árnyalatú, a levél fonákja erősebben bordó színű.
Generatív test
Virágzat
Laza bugavirágzata sok aranysárga virágból áll, 9–12 osztatú, virágátmérő 13–16 mm. A virágkocsány 6–12 mm hosszú.
Virág
- Csészelevelek: szőrösek
- Sziromlevelek: 4–8 mm hosszú, 1,0–1,5 mm széles, hegyes, aranysárga
- Porzók: a sziromlevelek számának kétszerese, fonalszerű, szabadon álló, portokok sárgásak
- Bibe: sárgás, bibeágak száma megegyezik a sziromlevelek számával
Termés
A termés 9–12 tüszőből álló tüszőcsokor.
- Mag: viszonylag apró, szemölcsös felületű, barnás
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A Kanári-szigetek minden szigetén, kivéve Lanzarote, 400–1200 méteres magasságokban. Behurcolt populációk Portugália nyugati részén, a Serra de Sintra hegységben.
- Élőhely: Függőleges, napos sziklafalak repedéseiben, erdei sziklák oldalán vagy lábánál, változatos környezeti feltételek között. A növény méretét és megjelenését az élőhely nagymértékben befolyásolja.
Kultúrában tartás
Tavasztól őszig szabadban tartható, legjobb kiültetve, árnyékosabb sziklakerti helyen, ahol a csapadék lefolyása biztosított. Néhány órás közvetlen napfény vagy egész napos félárnyék egyaránt megfelelő; a napfényen tartott példányok levelei színesebbek.
Szélsőséges szárazságot is elvisel, hajnali párából jut nedvességhez, sűrű szőrzetének köszönhetően.
Fagyot rövid ideig sem tűri, legalább 10 °C és lehetőleg sok fény szükséges. Erős levélhullás megelőzésére öntözés 3–4 hetente ajánlott.
Virágzásra tavasszal és nyáron számíthatunk.
Megjegyzés
A nemzetség rendszerezése bizonyos jellemzők, mint a levélalak, levélszegély vagy szőrözöttség, alapján megbízhatatlan lehet. A jelenlegi besorolás Bramwell 1968-as munkáján alapul, de a nemzetség revízióra szorul (Nyffeler in Eggli).
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 699. kártya