Aichryson laxum

Aichryson laxum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Sempervivoideae
Nemzetség- csoport	Aeonieae
Nemzetség	Aichryson
Faj	Aichryson laxum

Tudományos név

• Aichryson laxum (Haworth) Bramwell, 1968
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetség neve az ógörög aei = „mindig” és chrysos = „arany” szavakból ered, utalva a virágszínre.
  
• A latin fajnév laxum = „laza”, a fajra jellemző többszörösen elágazó, laza szerkezetű bugavirágzatot jelöli.

Típuspéldány

• Első leírása: Revisiones Plantarum Succulentarum 65., 1821.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bramwell, 1968

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

• Sempervivum laxum Haworth, 1821
• Aeonium laxum (Haworth) Webb & Berthelot, 1840
• S. annuum C. Smith ex Buch, 1819
• S. dichotomum De Candolle, 1826
• Aichryson dichotomum (De Candolle) Webb & Berthelot, 1840
• Sedum dichotomum (De Candolle) Hamet, 1929
• Sempervivum molle Visiani, 1841
• Sempervivum divaricatum fa. maximum Kuntze, 1891
• Aichryson dichotomum fa. joliis purpureis Praeger, 1932
• Aichryson laxum fa. subglabrum G. Kunkel, 1977

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Fotó: Lukoczki Zoltán

Hajtás, szár

Egy- vagy kétéves, de leggyakrabban kétéves lágyszárú növény. Magassága 20–40 cm, kedvező körülmények között akár 80 cm is lehet, nagyon száraz vagy mostoha élőhelyen 10 cm alá is csökkenhet.
Hajtásai 7–12 mm átmérőjűek, villásan elágazók, felfelé növekedők, mindenütt szőrösek, az idősebb hajtásrészek fásodnak. A szőrzet hossza akár 4 mm is lehet.

Levelek és levélrozetták

A levelek 25–60 mm hosszúak és 15–30 mm szélesek, az alapnál a legszélesebbek, nyélbe keskenyedők. Alakjuk széles szív vagy tojás alakú, tompa, lekerekített csúcsú.
Felületük sűrű szőrrel borított, színük zöld, gyakran bronzos-barnás vagy bordós árnyalatú, a levél fonákja erősebben bordó színű.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Generatív test

Virágzat

Laza bugavirágzata sok aranysárga virágból áll, 9–12 osztatú, virágátmérő 13–16 mm. A virágkocsány 6–12 mm hosszú.

Virág

• Csészelevelek: szőrösek
• Sziromlevelek: 4–8 mm hosszú, 1,0–1,5 mm széles, hegyes, aranysárga
• Porzók: a sziromlevelek számának kétszerese, fonalszerű, szabadon álló, portokok sárgásak
• Bibe: sárgás, bibeágak száma megegyezik a sziromlevelek számával

Termés

A termés 9–12 tüszőből álló tüszőcsokor.

• Mag: viszonylag apró, szemölcsös felületű, barnás

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: A Kanári-szigetek minden szigetén, kivéve Lanzarote, 400–1200 méteres magasságokban. Behurcolt populációk Portugália nyugati részén, a Serra de Sintra hegységben.
• Élőhely: Függőleges, napos sziklafalak repedéseiben, erdei sziklák oldalán vagy lábánál, változatos környezeti feltételek között. A növény méretét és megjelenését az élőhely nagymértékben befolyásolja.

Kultúrában tartás

Tavasztól őszig szabadban tartható, legjobb kiültetve, árnyékosabb sziklakerti helyen, ahol a csapadék lefolyása biztosított. Néhány órás közvetlen napfény vagy egész napos félárnyék egyaránt megfelelő; a napfényen tartott példányok levelei színesebbek.
Szélsőséges szárazságot is elvisel, hajnali párából jut nedvességhez, sűrű szőrzetének köszönhetően.
Fagyot rövid ideig sem tűri, legalább 10 °C és lehetőleg sok fény szükséges. Erős levélhullás megelőzésére öntözés 3–4 hetente ajánlott.
Virágzásra tavasszal és nyáron számíthatunk.

Megjegyzés

A nemzetség rendszerezése bizonyos jellemzők, mint a levélalak, levélszegély vagy szőrözöttség, alapján megbízhatatlan lehet. A jelenlegi besorolás Bramwell 1968-as munkáján alapul, de a nemzetség revízióra szorul (Nyffeler in Eggli).

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 699. kártya