Kategória:Zamioculcas

Zamioculcas Schott
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Alismatales
Család	Araceae
Alcsalád	Aroideae
Nemzetség- csoport	Zamioculcadeae
Nemzetség	Zamioculcas

A Zamioculcas nemzetségnév botanikai hibrid alkotás, amely két különböző növénycsoport nevének összevonásából született. Az előtag a Zamia nemzetségre utal, amely a cikászok (Cycadopsida) közé tartozik; a név a latin zamia szóból ered, amelyet idősebb Plinius használt a fenyőtobozok hibás, sorvadt pikkelyeire (jelentése: „veszteség” vagy „károsodás”). A név utótagja, a -culcas, az arab qolqas (قلقas) szóból származik, amely eredetileg a Colocasia (taro) nemzetséget jelölte, és a kontyvirágfélékre utal. Az elnevezést Heinrich Wilhelm Schott azért választotta, mert a növény szárnyasan összetett levelei rendkívül hasonlítanak a Zamia nemzetség fajainak megjelenésére, miközben virágzata egyértelműen az Araceae családba sorolja.

• Zamioculcas zamiifolia (Lodd.) Engl.; Conrad Loddiges gyűjtése, Zanzibár (Tanzánia), 1828;
• Első leírása: Heinrich Wilhelm Schott, Synopsis Aroidearum 71 (1856);
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Heinrich Wilhelm Schott, 1856;

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Caladium Lodd.
• Gonatopus Hook.f. ex Engl. (részben)

A nemzetség tagjai örökzöld, lágyszárú növények, amelyek kedvezőtlen körülmények (aszály) esetén lombhullatóvá válhatnak. A föld alatti hajtás egy vaskos, pozsgás rizóma (módosult föld alatti szár), amely víztárolásra módosult. A levél vagy a levelek tőállók, 40-60 cm hosszúak, szárnyasan összetettek. A levélnyél alapja erősen megvastagodott, húsos. A levélkék (pinnae) bőrszerűek, simák, sötétzöldek és fényesek. A gyökér vagy gyökérzet a rizómából eredő vastag, húsos gyökerekből áll.

A virágzat a levelek tövében fejlődő torzsa (spadix). A virág apró, redukált, egylaki elrendezésű (külön hím- és nőivarú virágok ugyanazon a torzsán).

• Takarólevelek: A virágokból a lepellevél hiányzik. A virágzatot egy 5-8 cm hosszú, zöldesbarna vagy sárgás buroklevél (spatha) veszi körül, amely részben elrejti a torzsát.
• Ivarlevelek: A hímivarú virágokban a porzószálak rövidek, a portokok pórusokkal nyílnak. A nőivarú virágokban a termő kétrekeszű, a bibe pedig fejes.

A termés fehéres, lédús bogyótermés, amely a torzsán sűrűn helyezkedik el.

• Magja: A magja ellipszoid alakú, endospermiumot tartalmaz.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség természetes elterjedési területe Kelet-Afrika, ezen belül Kenya, Tanzánia, Malawi, Mozambik, Zimbabwe és Dél-Afrika északkeleti része (KwaZulu-Natal).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz szavannák, sziklás gyepek és trópusi erdők aljnövényzetének lakója. Geofiton életmódot folytat; a rizómában tárolt víz segítségével vészeli át a hosszú száraz évszakokat.

A Zamioculcas zamiifolia világszerte az egyik legnépszerűbb szobai dísznövény. Rendkívül szívós, jól tűri a fényszegény helyeket és a rendszertelen öntözést. A Zamioculcas nemzetség számára a jó vízelvezetésű talaj elengedhetetlen, mivel a rizóma és a gyökérzet hajlamos a rothadásra túlöntözés esetén. Szaporítása levéldugványról is lehetséges, ami ritkaság a kontyvirágfélék körében.

A nemzetség összetéveszthetetlen más kontyvirágfélékkel a szárnyasan összetett, fényes levelei és a föld alatti pozsgás rizómája miatt. Legközelebbi rokona a Gonatopus nemzetség, de attól eltérően a Zamioculcas levélnyelén nincs ízületszerű duzzanat, és a levélkék állása is sűrűbb. Megjelenése miatt gyakran nézik cikásznak, de a virágzata (torzsa) azonnal elárulja rendszertani helyét.

A Zamioculcas egyike azon kevés kontyvirágfélének, amely valódi szukkulens tulajdonságokat mutat. A rizóma, a levélnyél alapja és maguk a levelek is víztároló alapszövettel rendelkeznek. Ez a specializáció teszi lehetővé, hogy a növény szélsőségesen száraz körülmények között is életben maradjon, akár a levelei elvesztése árán is, majd a csapadék megérkezésekor a rizómából újra kihajtson.

Az APG 4 rendszer szerint az Araceae család Zamioculcadoideae alcsaládjába tartozik. A nemzetség korábban több fajt is tartalmazott, de a modern revíziók alapján jelenleg monotipikusnak tekintik, egyetlen elfogadott faja a Zamioculcas zamiifolia. Filogenetikailag a Gonatopus és a Stylochaeton nemzetségekkel mutat közeli rokonságot, alkotva egy izolált afrikai kládot a családon belül.

• [[1]]
• [[2]]
• [[3]]
• [[4]]
• [[5]]
• [[6]]
• [[7]]