Euphorbia canariensis

Euphorbia canariensis
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Rosids
Klád	Fabids
Rend	Malpighiales
Család	Euphorbiaceae
Alcsalád	Euphorbioideae
Nemzetség- csoport	Euphorbieae
Alnemzetség-csoport	Euphorbiinae
Nemzetség	Euphorbia
Faj	Euphorbia canariensis

Tudományos név

• Euphorbia canariensis
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „euphorbos” szóból származik, jelentése „jól táplált”, „kövérkés”. A történeti hagyomány szerint II. Juba mauretániai király udvari orvosáról, Euphorbosról nevezték el, aki tejnedvű növényeket gyógyászati célokra használt.
• A fajnév a Kanári-szigetekre utal, amely a faj természetes élőhelye.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert
• Első leírása: Linné, Species Plantarum 1: 450 (1753)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Linné

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

• Tithymalus canariensis (L.) H.Karst. a Deut. Fl.: 587 (1882)
• Torfasadis canariensis (L.) Raf. in Fl. Tellur. 4: 112 (1838)

Heterotípusos szinonimák

• Euphorbia canariensis var. spiralis Bolle ex Boiss. in APde Candolle, Prodr. 15(2): 83 (1862)
• Euphorbia canariensis f. viridis G.Kunkel in Monogr. Biol. Canar. 3:50 (1972)
• Euphorbia tribuloides Lam. az Encycl. 2: 415 (1788)-ban

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

3–4 méter magasra növő, fatermetű, tövétől erősen elágazó faj. Hajtásai nagy, több méter átmérőjű csoportokat alkotnak, amelyek akár több száz hajtásból is állhatnak. A Gran Canaria szigetén élő példányok általában alacsonyabb növésűek.

Szemölcsök

A bordák mentén elhelyezkedő dudorok formájában jelennek meg, amelyek a tövispárokat hordozzák.

Areolák

Valódi areolák nincsenek, a tövisek a bordákon elhelyezkedő dudorokon fejlődnek.

Tövisek

• Középtövis: nincs elkülönülve
• Peremtövis: párosával állnak, 5–14 mm hosszúak, egyenesek vagy szétállóak, színük fényes sötétbarna

Generatív test

Virág

A kutyatejfélékre jellemző cyathium virágzat, vörös vagy vöröseszöld színű, a dudorokon hármas–négyes csoportokban jelenik meg.

• Lepellevelek: a cyathium virágzatban valódi csésze- és pártalevelek nincsenek, helyettük ötosztatú álcsésze (involucrum) és nektáriummirigyek találhatók

• Ivarlevelek: a cyathiumban egy központi, háromágú bibéjű női virág található, amelyet több, egyetlen porzóból álló hímvirág vesz körül

Termés

Vörösesbarna, háromrekeszű toktermés, amely éréskor felreped és a magokat kilöki.

• Magja: rekeszenként egy mag fejlődik

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: a Kanári-szigetek bennszülött faja, a szigetcsoport minden tagján előfordul
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, meleg klímájú területeken, főként parti sávokban és déli lejtőkön 1100 m magasságig, lávatörmelékes talajon. Gyakran együtt fordul elő más Euphorbia fajokkal (pl. Euphorbia balsamifera, Euphorbia aphylla), valamint Ceropegia fusca fajjal és szárazságtűrő növényekkel.

Kultúrában tartás

Teljes napfényt igényel, fiatal korban enyhe árnyékolás szükséges lehet. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, szegény humusztartalmú talajban fejlődik legjobban. Nyáron szabadban is tartható, megfelelő vízelvezetés esetén csapadékvédelem nem feltétlen szükséges. A nagyobb példányokat védeni kell az erős széltől. Télen világos helyen, kb. 10 °C-on, teljesen szárazon teleltetendő, rövid ideig -2 °C-ig fagytűrő. Gyors növekedésű, néhány év alatt jelentős méretet érhet el. Magról és dugványozással is szaporítható, hajtásai alanyként is használhatók.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Erősen elágazó, nagy telepeket alkotó habitusa és bordás, kaktuszokra emlékeztető hajtásai alapján könnyen felismerhető. Megjelenése hasonlíthat egyes oszlopos kaktuszokhoz, de a tejnedv és a cyathium virágzat egyértelműen elkülöníti.

Taxonómia és filogenetika

Az Euphorbiaceae családba tartozik. A Euphorbia nemzetség egyik jellegzetes, fatermetű, szukkulens képviselője.

Egyéb

Erősen mérgező növény, tejnedve rendkívül csípős és irritáló. A Kanári-szigeteken szárított hajtásait hagyományosan tüzelőanyagként használták.

Szerzők

• Szöveg: Kajdacsi János és Lukoczki Zoltán
• Kép: Kajdacsi János
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 345–346. kártya