Frailea schilinzkyana subsp. schilinzkyana

Frailea schilinzkyana subsp. schilinzkyana
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Fraileeae
Nemzetség	Frailea
Faj	Frailea schilinzkyana
Alfaj	Frailea schilinzkyana subsp. schilinzkyana

Tudományos név

Frailea schilinzkyana subsp. schilinzkyana sec. ???
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Manuel Fraile (1850–?) spanyol származású amerikai kertészeti szakember nevét őrzi, aki az USA Mezőgazdasági Intézetének kaktuszgyűjteményét gondozta; a nemzetség a Cactaceae családba tartozó Frailea tagja.
A fajnév Guido von Schilinzky (1823–1898) természettudós nevét őrzi, aki a szentpétervári cári udvar belső titkos tanácsosa volt.
Az alfajnév az alapfajjal megegyező (autonóm alfaj).

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Paraguay, Paraguarí terület
Első leírása: (Echinocactus schilinzkyanus) – Monatsschrift für Kakteenkunde 7: 108 (1897)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose (1922), mint Frailea schilinzkyana

A(z) Frailea schilinzkyana subsp. schilinzkyana szinonimái

= Frailea friedrichii
= Frailea ignacionensis
= Frailea ybatense

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire magános növény, ritkán sarjakat is képez. Hajtásai kissé lapított gömb alakúak, 35–40 mm átmérőjűek és 25–30 mm magasak. A hajtáscsúcs besüllyedt, tövistelen. Színe világoszöld vagy barnászöld.

Szemölcsök

A bordák szemölcsökre tagoltak, ezek lekerekített hatszög alakúak, kb. 5 mm szélesek.

Axillák

Kevés gyapjút és sörtét tartalmaznak.

Areolák

Oválisak, 1,5 mm hosszúak és 1 mm szélesek, sárgásfehérek.

Tövisek

Középtövis: általában 1 darab, ritkán hiányzik vagy 2 is lehet; merev, barna, sötétebb hegyű.
Peremtövis: 11–15 darab, finom, a hajtásra simuló, 2–3 mm hosszú, kezdetben barna, később szürkés.

 A szomszédos areolák tövisei nem fedik át egymást.

Generatív test

Virág

Tölcsér alakú, a hajtás csúcsa közelében fejlődik, 2–3,5 cm hosszú és kb. 2,5–3 cm átmérőjű.

Lepellevelek: lándzsásak, sárga színűek, a virág torok része zöldes.
Ivarlevelek: porzószálak halványsárgák, portokok sárgák; bibeszál sárgás, a bibe fehér.

Termés

Sötétzöld, barna pikkelyekkel, az axillákban kevés gyapjúval és sörtével; éretten megszárad.

Magja: barna, fényes, kalap alakú, kb. 1,5 mm méretű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Paraguay, valamint Argentína (Misiones); tágabb értelmezésben Brazília, Bolívia és Uruguay egyes területei.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: alacsony fekvésű, időszakosan kiszáradó, gyér füvű területeken él, néhány száz méteres tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

A Frailea nemzetség általános igényeinek megfelelően porózus, de szerves anyagban viszonylag gazdag talajt igényel. Vízigénye az átlagnál nagyobb, de a túlöntözést kerülni kell. Enyhén árnyékolt, világos helyen fejlődik jól. Nyári hónapokban virágzik, a virágok gyakran csak meleg napokon nyílnak ki, illetve gyakori a kleisztogámia. Télen 5 °C felett, szárazon teleltetendő.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj változékony, számos korábban önálló fajként kezelt taxont foglal magába. A különböző formák elsősorban töviszetükben, bordaszámukban és növekedési formájukban térnek el.

Taxonómia és filogenetika

A faj rendszertani értelmezése tág; több, morfológiailag elkülönülő taxont ma szinonimaként kezelnek. Két alfaja ismert: subsp. schilinzkyana és subsp. concepcionensis.

Egyéb

A faj nagy variabilitása miatt a gyűjtők körében számos néven ismert és gyakran félreazonosított.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 565. kártya