Opuntia polyacantha var. utahensis
| Opuntia polyacantha | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Opuntieae |
| Nemzetség | Opuntia |
| Faj | Opuntia polyacantha |
| Opuntia polyacantha var. utahensis | |
|---|---|
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Opuntia polyacantha | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Opuntia polyacantha var. utahensis |
Tudományos név
- Opuntia polyacantha Haw., Suppl. Pl. Succ.: 82. 1819 sec. Parfitt & Gibson 2003
elfogadott, érvényes név - Opuntia polyacantha var. utahensis (Engelm.) Bulot
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév eredete nem teljesen tisztázott. Egyes magyarázatok szerint az ókori görög Opus város nevéből származik latin közvetítéssel (Opuntius = opuszi), más értelmezések szerint az ógörög opos („fügelé”, „fügefából csapolt nedv”) szóval függ össze, utalva a fügeszerű termésekre.
- A polyacantha fajnév az ógörög poly („sok”) és akantha („tövis”) szavak összetétele, amely a faj erősen tövises jellegére utal.
- Az erinacea név latin eredetű, jelentése „sünszerű”.
- Az utahensis név az USA Utah államára utal, ahol a forma egyik jellegzetes előfordulási területe található.
Típuspéldány
- Első leírása: Supplementum Plantarum Succulentarum 82. 1819.
- A tárgyalt forma később több néven is leírásra került, majd az Opuntia polyacantha fajkörébe sorolták.


A(z) Opuntia polyacantha szinonimái
- (A(z) Opuntia polyacantha var. utahensis a(z) Opuntia polyacantha szinonimája)*
- ≡ Tunas polyacantha
- = Cactus ferox
- = Opuntia media
- = Opuntia splendens
- = Opuntia rutila
- = Opuntia missouriensis var. elongata
- = Opuntia missouriensis var. microsperma
- = Opuntia missouriensis var. rufispina, ≡ Opuntia polyacantha var. rufispina
- = Opuntia missouriensis var. subinermis
- = Opuntia sphaerocarpa var. utahensis, ≡ Opuntia erinacea var. utahensis, ≡ Opuntia polyacantha var. utahensis
- = Opuntia spirocentra
- = Opuntia polyacantha var. borealis, ≡ Opuntia polyacantha subsp. borealis
- = Opuntia polyacantha var. watsonii
- = Opuntia schweriniana, ≡ Opuntia polyacantha var. schweriniana
- = Opuntia barbata
- = Opuntia barbata var. gracillima
- = Opuntia utahensis
- = Opuntia polyacantha var. erythrostema
- = Opuntia polyacantha var. salmonea
- = Opuntia polyacantha var. spirocentra
- = Opuntia polyacantha var. subinermis
- = Opuntia arrastradillo
- − Opuntia missouriensis var. salmonea
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Alacsony, terjedő növekedésű, 15–30 cm magas növény, amely idősebb korban akár több méter átmérőjű telepeket is alkothat. Hajtásai laposak, hosszúkás vagy szélesen elliptikus kladódiumokból állnak. A szártagok 5–9 cm hosszúak, 5–7,5 cm szélesek és 1–1,2 cm vastagok.
A hajtások színe eltér a legtöbb télálló Opuntia fajétól: többnyire szürkészöld vagy hamvas árnyalatú, erős napsütésben barnás-bordós márványozottsággal. A fiatal hajtások gyakran élénk vörösesbarna színeződésűek.
Areolák
Az areolák viszonylag távol helyezkednek el egymástól, emiatt a tövisruha lazábbnak tűnik, mint más erinacea típusoknál. A glochidák barnás vagy sárgás árnyalatúak.
Tövisek
A tövisek száma areolánként általában 4–7, de olykor több is lehet. Az alsó areolákban gyakran hiányoznak vagy rövidebbek. A tövisek hajlottak, kissé csavarodottak, rugalmasak, fehér vagy világosszürke színűek. Hosszuk 3–10 cm között változhat.
Generatív test
Virág
Virágai 5–7 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek. A lepellevelek élénk rózsaszínűek vagy világospirosak, a külső lepelleveleken gyakran keskeny zöldes szegély figyelhető meg. A lepellevelek széles ék alakúak, csúcsuk többnyire levágott.
- Porzószálak: rózsaszínűek
- Portokok: sárgák
- Bibe: zöldes vagy a lepellevelekhez hasonló színű
Termés
A termés ovális alakú, barnás színű, viszonylag kevés tövissel. A rövid tövisek főként a termés felső részén jelennek meg. Száraz állapotban 1,2–2,5 cm átmérőjű, hossza ennek mintegy 2,5–3-szorosa.
- Magok: enyhén lapítottak, hullámos szélűek, barnássárga színűek, 4–6 mm átmérőjűek
Elterjedés és élőhely
A forma típusélőhelyét ma Nevada állam Steptoe Valley térségébe helyezik, mintegy 2170 méteres tengerszint feletti magasságban.
Elterjedt az USA nyugati és délnyugati területein:
- Arizona
- Colorado
- Idaho
- Nevada
- Új-Mexikó
- Utah
Legjellemzőbb élőhelyei az 1700–2400 méter közötti félsivatagos hegyvidékek, kavicsos és kőzettörmelékes talajok, ritkás borókás-fenyvesek, valamint magas fekvésű puszták, ahol gyakoriak az Artemisia fajok.
Kultúrában tartás
Közép-európai körülmények között kiválóan télálló faj. Legjobban napos, jó vízáteresztő sziklakertben fejlődik. A talaj szerkezetére érzékenyebb, mint annak kémhatására: fontos a laza, ásványi anyagokban gazdag közeg, sok homokkal, kaviccsal és nagyobb kövekkel.
Az elheverő hajtások számára előnyös, ha nem közvetlenül a földfelszínnel, hanem kavicsréteggel érintkeznek.
Gondozása egyszerű:
- rendszeres gyommentesítés
- időnkénti metszés
- szükség szerinti növényvédelem
Öntözést általában nem igényel, csak szélsőségesen száraz nyári időszakban.
Virágzása május és június között várható.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Jól felismerhető a hamvas-szürkés hajtásszínről, a hosszú, világos, gyakran csavarodott tövisekről és az élénk rózsaszín virágokról.
Közel áll az Opuntia erinacea formaköréhez, amelyet sok modern rendszerező az Opuntia polyacantha faj komplex változatosságának részeként kezel.
Taxonómia és filogenetika
Az Opuntia polyacantha rendkívül változatos fajkomplex. A korábban önálló fajként vagy változatként kezelt erinacea, utahensis, rhodantha és más alakok ma többnyire ugyanennek a tág értelemben vett fajnak a formáiként szerepelnek.
A fajcsoport jelentős változatosságot mutat:
- tövisméretben
- tövisszínben
- hajtásszínben
- virágszínben
A virágszínek a halványsárgától a mélybordó árnyalatokig terjedhetnek.
Egyéb
Más Opuntia fajokkal viszonylag könnyen hibridizálódik, ezért gyűjteményekben és sziklakertekben spontán hibridek is kialakulhatnak.
A faj rendkívüli változatossága miatt a télálló medvetalp-kaktuszok egyik leglátványosabb és legváltozatosabb képviselőjének tekinthető.
Szerzők
- Szöveg alapja: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 401. kártya