Opuntia polyacantha var. hystricina

Opuntia polyacantha var. hystricina
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Opuntieae
Nemzetség	Opuntia
Faj	Opuntia polyacantha
Változat	Opuntia polyacantha var. hystricina

Tudományos név

Opuntia polyacantha var. hystricina (Engelm. & J.M.Bigelow) B.D.Parfitt in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 70(4): 188. 1998 sec. Parfitt & Gibson 2003
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

Az Opuntia név eredete nem teljesen tisztázott. Egyes magyarázatok szerint az ókori görög Opus város nevéből ered latin közvetítéssel (Opuntius = opuszi), más elképzelések szerint az ógörög opos („fügelé”, „fügefából csapolt nedv”) szóval függ össze, utalva a fügeszerű termésekre.
A polyacantha fajnév az ógörög poly („sok”) és akantha („tövis”) szavak összetétele, amely a faj gazdag töviszetére utal.
A hystricina varietásnév görög eredetű latin szó, jelentése „sünhöz hasonló”, amely szintén a sűrű tövisborítottságra utal.

Típuspéldány

Első leírása: Engelmann & Bigelow, Proceedings of the American Academy of Arts and Sciences 3: 299. 1856.
A taxont eredetileg önálló fajként írták le Opuntia hystricina néven.

Szinonimák

Opuntia hystricina Engelm. & Bigelow
Opuntia erinacea var. hystricina (Engelm. & Bigelow)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire felálló vagy kissé elterülő növekedésű medvetalp-kaktusz. Szártagjai fordított tojásdadok vagy közel kerek alakúak, 8–20 cm hosszúak. A kladódiumok színe kékesen vagy szürkésen hamvaszöld.

Areolák

Az areolák sűrűn helyezkednek el, átlós sorokban rendeződnek. Egy sorban általában 6–10 areola található, egymástól 10–15 mm távolságra. Átmérőjük kb. 6 mm.

A glochidák sárga színűek.

Tövisek

A fajta egyik legjellegzetesebb bélyege a rendkívül sűrű és változatos töviszet.

A hosszabb tövisekből areolánként rendszerint 2–6 db fejlődik.
Ezek enyhén lefelé irányulnak, csúcsi részük azonban gyakran felfelé hajlik.
Hosszuk 5–10 cm.
Színük a halványbarnától a fehérig változik, de előfordulnak sötétbarna vagy csaknem fekete tövisek is.

A rövidebb tövisekből 4–6 db található areolánként, ezek többnyire visszahajlók és szürkésfehér árnyalatúak.

Generatív test

Virág

Virágai 6 cm hosszúak, 6–7 cm átmérőjűek. A lepellevelek szélesek, színük többnyire sárga, de narancssárga vagy rózsaszín árnyalatok is előfordulhatnak.

Porzószálak: sárgák vagy bíborszínűek
Portokok: sárgák
Bibe: világoszöld

Termés

A magház közel gömb alakú. A termések hosszúkás tojásdadok, 2,5–3 cm hosszúak.

A terméseken 11–21 areola található, amelyek 4–8 db rövid, 4–18 mm hosszú tövist viselnek.

Magok: sárgás színűek, 2–3 mm szélesek

Elterjedés és élőhely

A típusélőhely Arizona államban, a Colorado Chiquito térségében és a San Francisco-hegység környékén található.

Elterjedési területe:

Arizona
California
Colorado
Nevada
Új-Mexikó
Utah

1300–1900 méter, ritkábban 2400 méter tengerszint feletti magasságban fordul elő.

Jellemző élőhelyei:

füves rétek
borókás-fenyves erdőségek
agyagos vagy mészköves talajok
félsivatagos fennsíkok

Kultúrában tartás

Közép-európai körülmények között teljesen télálló fajta. Sziklakerti kiültetésre kiválóan alkalmas, téli takarást rendszerint nem igényel.

Legszebben:

teljes napsütésben
jó vízáteresztő talajban
ásványi anyagokban gazdag közegben

fejlődik.

A talaj összetételére nem különösebben érzékeny, akár humuszszegény homoktalajban is jól nevelhető.

Virágzása többnyire májusban várható.

Szaporítása legegyszerűbben leválasztott és meggyökereztetett szártagokkal történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A varietás könnyen felismerhető:

rendkívül sűrű töviszetéről
hamvaszöld hajtásairól
gyakran felállóbb habitusáról
világos, hosszú és rugalmas töviseiről

Közel áll az Opuntia erinacea formaköréhez, amelyet egyes rendszerezők ma is külön fajként kezelnek.

Taxonómia és filogenetika

A taxon rendszertani besorolása hosszú ideje vitatott.

Korábban:

önálló fajként (Opuntia hystricina)
az Opuntia erinacea változataként

is kezelték.

A modern rendszerezések többsége ma az Opuntia polyacantha változatának tekinti.

Egyéb

Az Opuntia polyacantha komplex egyik leglátványosabb, legsűrűbben tövises formája. Kiemelkedő fagytűrése és dekoratív megjelenése miatt a télálló kaktuszgyűjtemények egyik kedvelt növénye.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 258. kártya