Salmonopuntia salmiana

Opuntia salmiana
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Salmonopuntia salmiana
Rendszertani besorolás
Faj	Opuntia salmiana

Salmonopuntia salmiana
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Opuntieae
Nemzetség	Salmonopuntia
Faj	Salmonopuntia salmiana

Tudományos név

Salmonopuntia salmiana (J.Parm. ex Pfeiff.) P.V.Heath in Calyx 6: 41. 1999 sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név
Opuntia salmiana J.Parm. ex Pfeiff., Enum. Diagn. Cact.: 172. 1837
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév (Salmono-) William (Bill) Salmon (1947–2010) dél-afrikai kaktuszgyűjtő és szakértő tiszteletére lett választva. Az utótag (-opuntia) a kaktuszfélék egyik alapnemzetségére, az Opuntia-ra utal, amelynek eredete a görög Opous (Όποῦς) város nevére vezethető vissza. Plinius leírása szerint a város környékén élt egy fügeszerű növény, amelynek leveleiből sarjadt az új hajtás.
A szinonim nemzetségnév (Opuntia) eredete nem tisztázott. Egy magyarázat szerint Opusz ókori görög város nevét őrzi latin közvetítéssel („Opuntius” = Opuszba való, opuszi). Valószínűbb azonban, hogy a név a görög „opos” = fügelé szóból származik, a fajok fügeszerű termésére utalva. Egy harmadik magyarázat szerint a név azték–latin szóösszetétel.
A fajnév Joseph zu Salm-Reifferscheidt-Dyck (1773–1861) porosz botanikus, kertész és növénygyűjtő nevét viseli. A név jelentése: „Salmon-féle salm-dycki Opuntia”.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Argentína
Első leírása: Parmentier in Enumeratio Diagnostica Cactearum 172–173 (1837), mint Opuntia salmiana Parmentier ex Pfeiffer 1837.
Az aktuális nemzetségbe helyezte (Salmonopuntia): P.V. Heath, 1999.

A(z) Salmonopuntia salmiana szinonimái

≡ Opuntia salmiana, ≡ Cylindropuntia salmiana, ≡ Austrocylindropuntia salmiana, ≡ Platyopuntia salmiana, ≡ Salmiopuntia salmiana
= Opuntia floribunda
= Opuntia spegazzinii, ≡ Cylindropuntia spegazzinii, ≡ Austrocylindropuntia spegazzinii, ≡ Austrocylindropuntia salmiana var. spegazzinii, ≡ Opuntia salmiana var. spegazzinii
= Opuntia albiflora, ≡ Austrocylindropuntia albiflora, ≡ Austrocylindropuntia salmiana var. albiflora, ≡ Opuntia salmiana var. albiflora
= Opuntia wagneri
= Opuntia ipatiana, ≡ Austrocylindropuntia ipatiana
= Salmonopuntia salmiana f. alba
= Salmonopuntia salmiana f. glauca
= Salmonopuntia salmiana f. rosea
= Opuntia mucheri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Bokorszerű növény, magassága a 2 métert is meghaladhatja. Hengeres hajtásai 1–1,5 cm vastagok, 20 cm hosszúak, színük zöld, kékeszöld vagy világos pirosas.

Szemölcsök

Rajtuk szemölcsök nincsenek.

Areolák

Apró, kerek, fehér nemezes areolái egymástól 2–15 mm-re állnak. Átmérőjük 2–3 mm, rajtuk sárga glochidákkal.

Tövisek

Középtövis: nincs adat
Peremtövis: néha hosszú, vékony, hegyes tövisek fejlődnek, de gyakran teljesen tövistelenek

Generatív test

Virág

Lepellevelek: halványsárga, fehér vagy halvány rózsaszínű virágai mintegy 3–3,5 cm átmérőjűek, rajtuk gyakran sötétebb rózsaszín középcsíkkal

Ivarlevelek: porzói 15 mm hosszúak, érintésre érzékenyek. A porzószálak fehérek, a portokok sárgák. A bibeszál fehér, a háromágú bibe halványzöld

Termés

Termései sötét bíborvörösek, rajtuk több-kevesebb areola látható glochidákkal. A terméseken mintegy 1 cm átmérőjű hajtások fejlődhetnek, amelyek meggyökereztethetők, illetve idővel lehullva maguktól is meggyökeresednek. Az ilyen hajtások eleinte a tövistelen példányokon is erősen tövisesek lehetnek.

Magja: a termésekben kevés mag van, vagy teljesen meddők

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, Bolívia, Paraguay és Dél-Brazília
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 800–2000 méteres magasságban fordul elő

Kultúrában tartás

Életerős, gyorsan fejlődő, igénytelen növény. Talajban nem válogatós. Nyáron teljes napfényben tartandó, lehetőleg szabadban, akár teljesen takarás nélkül. Teleltetése teljesen szárazon történjen, lehetőleg világos helyen, 5 °C körüli hőmérsékleten. Szaporítása a legegyszerűbben hajtásainak vagy terméseinek gyökereztetésével oldható meg. A második éves dugványok már gazdagon virágozhatnak. Nagyon látványosak tartósan megmaradó, sarjadó vörös termései, amelyek akár láncszerűvé is fejlődhetnek. Az idősebb, méretesebb példányok törékennyé válnak, kezelésük nehézkes.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Taxonómia és filogenetika

A fajt eredetileg a Philip Miller által 1754-ben létrehozott Opuntia nemzetség tagjaként írták le. Az idők során aztán egyre több fajt választottak le ebből a sokalakú nemzetségből és soroltak át új nemzetségekbe.

Az Opuntia salmiana-t Curt Backeberg helyezte át az általa 1938-ban létrehozott Austrocylindropuntia nemzetségbe, tekintettel a faj hengeres hajtásaira. Későbbi rendszerezők aztán egy időre kétségbe vonták ennek a nemzetségnek a létjogosultságát, de a legújabb hivatalos állásfoglalások ismét elismerik azt. A mai tudományos álláspont szerint azonban e faj az Opuntia nemzetségbe tartozik.

F. A. C. Weber 1898-ban az Opuntia salmiana és az Opuntia schickendantzii élőhelye között leírt egy, a salmiana-tól kissé eltérő fajt Opuntia spegazzinii néven. Karl Moritz Schumann 1903-ban leír egy hasonló, de fehér virágú fajt Paraguayból, Martín Cárdenas pedig 1952-ben Opuntia ipatiana néven Bolíviából. Ezek később nem állták ki az önálló faji státusz követelményeit.

Egyéb

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Bodor János (1.), Lukoczki Zoltán (2–3.)
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) - Pozsgások 259. kártya

Típus

Salmonopuntia salmiana (J.Parm. ex Pfeiff.) P.V.Heath; Gyűjtő: Joseph Parmentier, Ludwig Karl Georg Pfeiffer
Első leírása: Joseph Parmentier ex Ludwig Karl Georg Pfeiffer (1837), mint Opuntia salmiana.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: P.V. Heath, 1999.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Monotipikus (monospecificus) bokros (fruticosus) növény, főleg az alapból (basis) elágazva. A szár karcsú (gracilis), a szártagok hengeresek (cylindricus). A hajtás részei nem szemölcsösek (non tuberculatus), és rendkívül könnyen leválnak (facile solubilis). Színük gyakran a rózsaszíntől a bíbor (purpureus) vagy lilás árnyalatokig terjed. Az areolák aprók (minutus), gyapjasak (lanuginosus), fehér (albidus) színűek, és sárga glochidium-ok (glochidium luteus) találhatók rajtuk. A tövisek száma változó, néha teljesen hiányoznak (absens).

Generatív test

Virág

A virág nappali nyílású (diurnalis), önmeddő (autosterilis), ugyanakkor érdekessége, hogy pollináció nélkül (sine pollinatione) is képes termést hozni (partenokarpia). Alakja forgós (rotatus), színe halványsárga (luteus pallidus) vagy fehéres (albidus). A virágbimbók színe a rózsaszíntől a skarlát (coccineus) színig változhat. A beporzást rovarok (insecta), többek között specializált legyek (Musca specialis) végzik.

Takarólevelek: A lepellevél (vagy sziromlevél) halványsárga vagy fehéres, a bimbó állapotban vöröses árnyalatú.
Ivarlevelek: A porzószálak és a portokok elhelyezkedése a nemzetségre jellemző, a termő a beporzástól függetlenül is fejlődésnek indulhat.

Termés

A termés megnyúlt (elongatus) vagy buzogány alakú (claviformis), színe a vörösestől a lilás (purpureus) vagy ibolya (violaceus) színig terjed. Majdnem fegyvertelen (paene inermis), de többé-kevésbé glochidium-ok fedik, és gyakran sarjadzó (prolifer).

Magja: Leírás nélküli (indescriptus). Bár a növényeket gyakran meddőnek (sterilis) feltételezik, az élőhelyi populációkban néha találni 2-3 magot tartalmazó terméseket.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína (Catamarca, Cordoba, Entre Rios, Jujuy, Rioja, Salta, Santa Fe, Santiago del Estero, San Luis), Bolívia (Chuquisaca, Cochabamba, Santa Cruz, Tarija), Brazília?, Paraguay (Boqueron, Alto Paraguay).
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Erdőkben és előhegyekben (pedemontium) fordul elő.
- Gyakran vályogos (lutosus) talajon, mohák (Musci) és páfrányok (Filices) társaságában él.
- Megtalálható gránit (graniticus) sziklák (saxum) között is.
- Előfordul füvek (Gramineae) között, homokos (arenosus) vagy kavicsos (glareosus) talajon.
- Tengerszint feletti magassága: 80 m-től 2330 m-ig.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Salmonopuntia salmiana a rendkívül karcsú, hengeres, könnyen leváló szártagjairól ismerhető fel, amelyek gyakran lilás elszíneződést mutatnak. Az önmeddő (autosterilis) életmód ellenére jelentkező partenokarpia és a sarjadzó termések fontos megkülönböztető bélyegei a rokon Opuntia fajokhoz képest.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások, különösen Griffith & Porter (2009) és Majure és mtsai (2012) vizsgálatai megerősítették, hogy ez a taxon az Opuntia sensu stricto kládon kívül helyezkedik el. Ez a jól alátámasztott különálló leszármazási vonal indokolja a külön nemzetségként (Salmonopuntia) való kezelést. A korábbi Salmiopuntia Frič elnevezés Mottram (2014) szerint érvénytelen, és Guiggi (2011) érvényesítési kísérlete is feleslegesnek bizonyult Heath (1999) korábbi érvényes publikációja miatt.

=