Parodia ayopayana

Parodia ayopayana
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Parodia
Faj	Parodia ayopayana

Tudományos név

Parodia ayopayana Cárdenas in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 23: 98, f. 53, 54. 1951 sec. Anceschi & Magli 2018
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Domingo Parodi (1823–1890) olasz származású gyógyszerész és botanikus nevét őrzi, aki Paraguayban, Montevideóban, majd Argentínában gyűjtött növényeket.
A fajnév Bolívia Ayopay tartományára utal, ahol a típusélőhely található.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Cochabamba közigazgatási terület, Ayopay tartomány, Puente Pilatos hegye
Első leírása: Cactus and Succulent Journal (Los Angeles) 23: 98. 1951.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Martín Cárdenas 1951

A(z) Parodia ayopayana szinonimái

≡ Ritterocactus ayopayanus
= Parodia miguillensis, ≡ Ritterocactus miguillensis
= Parodia comosa
= Parodia borealis
= Parodia echinus
= Parodia pseudoayopayana
= Parodia buxbaumiana
= Parodia elata
= Parodia macednosa
= Parodia ayopayana var. elata
= Parodia cotacajensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire magányos, néha sarjadó, gömb alakú növény. Magassága 6–8 cm, szélessége 6–9 cm lehet, de a Friedrich Ritter által elata néven leírt forma magassága a 60 cm-t, átmérője a 12 cm-t is elérheti.

Hajtásainak színe élénkzöld. Csúcsa kissé lapított, sűrű fehér gyapjúval borított.

Szemölcsök

Kb. 11 bordája határozott élű, csak igen enyhén tagolódik szemölcsökre. Magasságuk és alapjuknál mért szélességük egyaránt kb. 2 cm, függőleges lefutásúak.

Areolák

Az areolák kerek vagy kissé elliptikus alakúak, mintegy 9 mm átmérőjűek, egymástól kb. 12 mm távolságra helyezkednek el. A felsők sűrű fehér filcesek, az idősebbek megszürkülnek.

Tövisek

Középtövis: 4 db, szétálló, árszerű, alapjuknál vastagabb, világosbarna vagy fehéres, 3–3,5 cm hosszú
Peremtövis: 6–11 db, oldalirányban lapított, tűszerű, fehéres, 1,2–2 cm hosszú

Generatív test

Virág

Virágai a gyapjas csúcsi részen fejlődnek, kb. 3 cm hosszúak.

Lepellevelek: aranysárgák
Ivarlevelek: a porzószálak aranysárgák, a porzók halványsárgák, a bibeszál kb. 2 cm hosszú, kissé túlnyúlik a porzókon, a bibe 11 ágú, aranysárga

A magház kb. 6 mm átmérőjű, narancssárga gyapjúval fedett, apró szemölcsös. A virágcső fehérgyapjas és pikkelyes.

Termés

A termés 1–4 cm hosszú, nem lédús, felső részén reped fel. Színe vöröses, virágmaradványt visel, fehér szőr csaknem teljesen befedi.

Magja: fekete vagy barna, gömbölyű, kb. 0,6 mm-es

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Cochabamba és La Paz közigazgatási területek
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1500–3000 méteres tengerszint feletti magasságban, aprózódott vulkanikus kőzetfelszíneken vagy azokon kialakult sekély talajokon él. A növényzet ritkás, szárazságtűrő lágyszárúakból és cserjékből áll.

A típusélőhely Cochabamba közigazgatási területen, Ayopay tartományban, Morochata és Independencia települések között, a Puente Pilatos nevű hegyen található, 2700 méteres magasságban. Ez a nemzetség legészakibb ismert bolíviai előfordulása.

Kultúrában tartás

Napos, szellős helyen célszerű tartani. Üvegházban és szabadban egyaránt jól fejlődik, csapadéktól védett és csapadéknak kitett körülmények között is sikeresen nevelhető. Utóbbi esetben különösen fontos a nagyon porózus talaj használata.

Kultúrában a növény nagyobbra nőhet, mint amit a leírások általában közölnek, az idős példányok gyakran alacsony oszlopos alakúvá válnak.

Üvegházi tartásban a hajtás csúcsi részét a fehér gyapjú sűrűn borítja, míg szabadban a szél és a csapadék miatt ez kevésbé marad meg.

Sokat virágzó faj. A fő virágzási időszak május–júniusra esik, de szabadban nevelt példányokon szeptemberben is megfigyeltek virágzást.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj rendkívül változékony, ezért több alakját és populációját önálló fajként írták le. A Parodia elata néven ismert forma jelentősen magasabb növekedésű.

Taxonómia és filogenetika

A fajt több szerző elkülönített fajokra bontotta, azonban ezek többségét ma a Parodia ayopayana változékonysági körébe sorolják.

Alexander Borissovitch Doweld 2000-ben Ritterocactus ayopayanus néven külön nemzetségbe helyezte.

Egyéb

A gyűjteményben tartott egyetlen példány nem érlelt termést, más gyűjtői megfigyelések szerint azonban az első virágzásból fejlődő termések szeptember végére vagy októberre érnek be.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán, Kiss László
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 353. kártya