Ferocactus chrysacanthus

Ferocactus chrysacanthus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Ferocactus
Faj	Ferocactus chrysacanthus

Tudományos név

• Ferocactus chrysacanthus (Orcutt) Britton & Rose, Cactaceae 3: 127. 1922. Sec. Hunt (2006)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetség neve a latin ferox — vad szóval e növények rendkívül dús és erős tövisezettségére utal.
• A fajnév görög szóösszetétel: chrysos = arany, akantha = tövis, tüske, a növény színes tövisruhájára utal.

Ferocactus chrysacanthus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Ferocactus chrysacanthus szinonimái

• ≡ Echinocactus chrysacanthus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Általában magányos, ritkábban 5–6 fejű csoportot képezve sarjad. Magassága 1 méterig, szélessége 30 cm-ig terjed. Bordákának száma kb. 21, amelyek tagoltak, 2 cm magasak. Az areolák nagyok, oválisak, 2 cm hosszúak és 1 cm szélesek, szürke filcesek, nektártermelő mirigytövisekkel a töviscsomó fölött. A tövisek fénylő sárgák vagy vörösek, néhány példányon szürkék. Mintegy 10 db középtövise 5 cm hosszú, lapított, többé-kevésbé csavarodott. Közülük egynek a vége esetleg görbült vagy horgas. 4–12 (vagy több) peremtövise fehér, sugarasan álló, általában tűszerű, olykor sörteszerű.

Generatív test

Virág

Virágai sárgák vagy narancsszínűek, amelyek júniusban jelennek meg a növény felső areoláiból, a csúcs körül körkörösen. A virágok 4,5 cm hosszúak és 4 cm szélesek, harang alakúak. A magház és a virágcső pikkelyei vörösek, sárgával szegélyezve.

• Takarólevelek: A külső lepellevelek sárgák, vörös középcsíkkal, a belsők fényes sárgák, olykor szintén vörös középcsíkkal, csipkézett széllel.
• Ivarlevelek: Számos porzószála 15 mm hosszú, vörös színű, a portokok (porzó) 1 mm-es, sárga, a bibeszár szintén 15 mm hosszú és rózsaszín, a 11 db rózsaszín bibeág (bibe) 8 mm hosszú.

Termés

A húsos termés sárga, 3 cm hosszú és másfél cm széles, rajta kis félhold alakú pikkelyekkel. A termés sokáig a növényen marad, olykor az alján felnyílik.

• Magja: Magja nagy, 2 mm-es, fekete.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: A típus élőhelye Mexikóban, a Kaliforniai-félszigethez tartozó Cedros szigeten található, Arroyo falu közelében. Ezenkívül még a San Benito-szigetcsoporton és Santa Margarita-szigeten is megtalálható, 1200 méter tengerszint feletti magasságig.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• Az élőhelyen eltérő tövisszínű példányok egymás mellett fordulnak elő.
• A sárga, vörös és olykor szürke tövisű példányok az élőhelyen egymás mellett élnek.

Kultúrában tartás

Fényigényes faj. Töviseinek igazi szépsége és vadsága csak teljes napfényen történő nevelés hatására fejlődik ki. Talajban nem válogatós, az általánosan használt enyhén savanyú, laza szerkezetű kaktusztalajokban jól fejlődik. A nagyobb példányok nyáron 2–3 hetenkénti öntözést igényelnem, télen öntözés nélkül tartandók. A fagymentes időszakban érdemes szabadban tartani. Teleltetése 10 fok körül a legcélszerűbb, de -3, -4 fokig a fagyot is elviseli, de tartósan nem érdemes ilyen hatásnak kitenni. Virágzására nyáron számíthatunk, június-július hónapokban. Szaporítása magvetéssel történhet. Oltással a növekedésük felgyorsítható, de ezzel elveszítik szép, dús tövisű habitusukat, ami éppen a Ferocactus fajok legvonzóbb tulajdonsága.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Ferocactus emoryi (akkor még Echinocactus emoryi) változataként terjedt el, de Orcutt 1899-ben önálló fajként írta le. Vörös tövisű példányait eleinte önálló fajként, majd a faj változataként kezelték. Az élőhelyi és termesztői megfigyelések alapján azonban semmi nem indokolja a különféle tövisszínű példányok rendszertani megkülönböztetését. Az utódok tövisszíne is gyakran eltér az anyanövény tövisszínétől.

Taxonómia és filogenetika

Első leírása: Echinocactus chrysacanthus Orcutt, Rev. Cact. 1:56, 1899. A fajt 1894-ben fedezték fel Cedros szigén.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Bodor János
• Lektor: Gedeon Tamás (Szerkesztette: Lukoczki Zoltán)
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 146. kártya