Ferocactus echidne

Ferocactus echidne
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Ferocactus
Faj	Ferocactus echidne

Tudományos név

• Ferocactus echidne (DC.) Britton & Rose, Cactaceae 3: 135. 1922. Sec. Hunt (2006)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin ferox, ferus = vad szó összetétele, mely a genus taxonjainak rendkívül erősen tövises habitusára utal.
• A fajneve az ógörög echidna = kígyó, vipera szóból származik.

Ferocactus echidne képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Ferocactus echidne szinonimái

• ≡ Echinocactus echidne, ≡ Echinofossulocactus echidne, ≡ Parrycactus echidne
• = Echinocactus dolichacanthus
• = Echinocactus vanderaeyi, ≡ Echinofossulocactus vanderaeyi
• = Echinocactus dolichacanthus var. minor
• = Echinofossulocactus vanderaeyi var. ignotus-longispinus
• = Echinocactus dolichocentrus
• = Echinocactus gilvus, ≡ Echinocactus echidne var. gilvus, ≡ Echinocactus echidne f. gilvus
• = Echinocactus victoriensis, ≡ Ferocactus echidne var. victoriensis, ≡ Ferocactus victoriensis
• = Echinocactus rafaelensis, ≡ Ferocactus rafaelensis
• = Ferocactus echidne var. rhodanthus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Növényteste magányos, viszont idős korában alul gyakran sarjadzó, kissé lapított gömb alakú, 30 cm magas és ugyanilyen széles, bőre élénkzöld, ritkán fakózöld. Meglehetősen éles bordákának száma 13, enyhén hullámos lefutásúak és 2,5 cm magasak. Ovális, vastag fehér vagy világosszürke filccel borított areolákai felső részében apró extraflorális mirigytöviseket fejlesztenek (ezek a virágon kívüli mirigyek nektárt termelnek). Középtövisének hossza 1–5 cm lehet, az areolára merőleges irányba előreálló, színe a világossárgától az egészen sötét borostyánsárgáig terjed. Peremtövisekének száma kb. 7, sárgák, de olykor néhány fehér színű is akad közöttük, legfeljebb 2 cm hosszúságúak, sugárirányban állnak. Gyökérzete elég ellenálló, szívós, így kevésbé érzékeny az esetleges túlzott mennyiségű csapadékra, öntözővízre.

Generatív test

Virág

A növénycsúcs közelében fejlődő sárga, tölcsér alakú virágai legfeljebb 4 cm hosszúak és 3 cm szélesek lehetnek.

• Takarólevelek: A külső leplek (külső lepellevél) sárgák, alapjuknál elvékonyodók, 2 cm hosszúak és 5 mm szélesek, tompa végűek, a belső leplek (belső lepellevél) ugyancsak sárga színűek, lándzsa alakúak, szélük egyenes vagy kissé fogazott, 3 cm hosszúak, illetve 4 mm szélesek.
• Ivarlevelek: A porzószál halványsárga, igen vékony, 1 cm hosszú, a szintén sárga portok rendkívül apró.

Termés

Telt, kerekded termése kb. 2 cm hosszú és 1,5 cm széles, világoszöld színű, külseje 4 x 3 mm-es, sárgás színű pikkelyekkel borított, megérve színe barnás árnyalatú lesz, és elfolyósodik.

• Magja: Magja sima felületű, sötétvörös, kissé hengeres formájú, 1,5 mm hosszú, közel 1 mm széles és 0,8 mm vastagságú.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Kelet-Közép-Mexikó jelentős részén honos, Hidalgo, San Luis Potosi, Guanajuato és Queretaro államok területén fordul elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 300–1900 m tengerszint feletti magasságban fordul elő. Bázikus és mészkövön létrejött talajon egyaránt megél.

Kultúrában tartás

A legkönnyebben tartható Ferocactus fajok közé tartozik, viszonylag gyorsan fejlődik, és már 10 cm-es nagyságnál virágzóképes. A termesztőközeget illetően nem túlságosan igényes, az általános kaktusztalaj megfelelő a számára. 5–10 °C-nál hidegebben ne teleltessük, mert bőrszövete hegesedhet, így esztétikailag nem a legszebb látványt nyújtja. Ha a pihenőidőszakot sötét helyen kénytelen átvészelni, az a virágzás rovására mehet, nem beszélve róla, hogy világosszöld epidermisze miatt nagyon érzékeny a hirtelen, erős intenzitású napsugárzásra, ezért a megfelelő árnyékolásról feltétlenül gondoskodnunk kell. Tálba ültetve szebben, gyorsabban fejlődik. Szaporítása elsősorban magvetéssel lehetséges, mivel csak rendkívül idős korában hoz sarjakat.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Nem tartozik a „legszebb” Ferocactus fajok közé, legalábbis ami tövisszerkezetét illeti. Nagyon változékony habitusú növény, variabilitása miatt a történelem során számos botanikus leírta a fajt, ezért rengeteg szinonim elnevezés látott napvilágot. Nagyobb, oszlopos habitusú, több bordás változata a var. victoriensis. Gottfried Unger leírta a var. rhodanthus-t, mely főleg virágának sötét-narancssárga-barnás árnyalatú mivoltában tér el az alapfajtól.

Taxonómia és filogenetika

Első leírása: Echinocactus echidne, Collection de memoires pour servir a l'histoire du regne vegetal 8:19-20 (1834). Átsorolását Nathaniel Lord Britton & Joseph Nelson Rose végezte el 1922-ben. A történelem során Gottfried Unger is foglalkozott a taxonnal.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Tóth Norbert
• Kép: Tóth Norbert
• Lektor: Gedeon Tamás (Szerkesztette: Lukoczki Zoltán)
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 148. kártya