Ferocactus robustus

Ferocactus robustus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Ferocactus
Faj	Ferocactus robustus

Tudományos név

Ferocactus robustus (Link & Otto) Britton & Rose, Cactaceae 3: 135. 1922. Sec. Hunt (2006)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve a latin ferox = vad szóval e növények rendkívül dús és erős tövisezettségére utal.
A fajnév latin eredetű, jelentése: erőteljes, robusztus.

Ferocactus robustus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Ferocactus robustus szinonimái

≡ Echinocactus robustus
= Echinocactus subulifer, ≡ Echinocactus subuliferus
= Melocactus prolifer
= Echinocactus agglomeratus
= Echinocactus robustus, ≡ Echinofossulocactus robustus
= Echinocactus robustus var. monstruosus
= Echinocactus robustus var. prolifer

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Kezdetben magányos, később erősen sarjad és nagy, több száz fejes csoportot alkot. A párna 5 m átmérőjű és 1 m magas is lehet, és félgömb vagy nyomott félgömb alakot formál. Az egyes fejek (hajtás, szár) 20 cm magas, gömb vagy bunkó alakúak, 8-16 cm szélesek, fényes sötétzöld színűek. A bordák jellegzetesek, számuk majdnem mindig 8 (-10), élesek és kemények, az areolák (areola) alatt kiszélesednek. A tövisek színe bíbor, vöröses vagy barnás mézszínűek. A 4, néha 6 középtövis sugárirányban áll, egyenes, négyszögletű vagy éles keresztmetszetű, a legalsó a leghosszabb, 6 cm. A peremtövisek száma 10-14, egyenesek. Az alsók és a középsők igen hasonlóak. A felső 6-8 hajlott vagy sörteszerű, vastagabb tővel, és kissé egyenetlenek, 1,5-3 cm hosszúak, világosabb színűek, közel fehérek.

Generatív test

Virág

A virág a csúcs közelében fejlődik, 3-4 cm hosszú és széles. Tölcsér alakú, sárga színű. A cső alsó része kör vagy pörgettyű alakú, lekerekített, széles, zöld színű. A porzók a viráglepel feléig érnek.

Takarólevelek: A külső sziromlevelek sárgák vörös középcsíkkal, töviscsúccsal, a belső lepellevelek lándzsa alakúak, aranysárgák, kb. 6 mm szélesek és 3 cm hosszúak. Egy sorban maradjon!
Ivarlevelek: A porzó (portok) igen kicsi, fehéres színű, a bibe vékony, fehéres, 10 vöröses árnyalatú ággal (bibeszál, bibe). Egy sorban maradjon!

Termés

A termés húsos, sárga, 2-3 cm hosszú és 2 cm széles, zöldes pikkelyekkel, a megszáradt virágmaradvánnyal a csúcsán.

Magja: A mag fekete vagy sötétbarna, hosszúkás sapka alakú, 1,3-2,3 mm hosszú és kb. 1 mm széles.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Puebla déli, Veracruz délnyugati és Oaxaca állam északi részének bennszülött faja Mexikó-ban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1500-2500 m közötti tengerszint feletti magasságban él. Hatalmas párnái igen feltűnőek, a legnagyobb mennyiségben és a legnagyobb telepek a San Lorenzo Mesan találhatók Tehuacán város felett, Puebla államban.

Kultúrában tartás

Tartása nem nehezebb az átlagosnál. Meglehetősen karakteres növény, és könnyen felismerhető alakjáról, színéről, töviseiről, de elsősorban a bordáiról. Friss magvai jól kelnek, és a magoncok eleinte gyorsan nőnek, majd később lelassulnak. Mészkedvelő faj, és jobb 10 fok körül teleltetni, mert sárga foltok jelenhetnek meg rajta. Virágzása és ezzel együtt a termésérése is egész évben folyamatosan, de mindig csak kis számban zajlik. Populációi kevésbé változatosak, de tövisszínben, növekedési hajlandóságban különbözhetnek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Lelőhelyén is már az első pillanatban felismerhető faj. Hozzá hasonló a Ferocactus flavovirens, amivel felületes szemlélő összetévesztheti, de kis odafigyeléssel már igen könnyen elkülöníthető. Ez utóbbinak nagyobb fejei vannak, a bordái élesebbek, és a virága más színű.

Taxonómia és filogenetika

Első leírása: Echinocactus robustus Otto Allgem. Gart. Zeitung 1(46): 364., 1833. Átsorolását Nathaniel Lord Britton et Joseph Nelson Rose végezte el 1922-ben.

Szerzők és forrás

Szöveg: Elhart Zsolt
Kép: Bodor János
Lektor: Szerkesztette: Lukoczki Zoltán - Lektorálta: Gedeon Tamás
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 151. kártya