Ferocactus flavovirens
| Ferocactus flavovirens | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Ferocactinae |
| Nemzetség | Ferocactus |
| Faj | Ferocactus flavovirens |
 
| |
Tudományos név
- Ferocactus flavovirens (Scheidw.) Britton & Rose, Cactaceae 3: 138, 13, f. 1. 1922. Sec. Hunt (2006)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetség neve a latin ferox = vad szóval e növények rendkívül dús és erős tövisezettségére utal.
- A fajnév a latin flavus = sárga és virens = zöld szavak összetételéből származik, ami a növény jellegzetes sárgászöld test- vagy virágszínére utal.
Típus
- Első leírása: Mint Echinocactus flavovirens Michael Joseph François Scheidweiler által 1841-ben az Allgemeine Gartenzeitung folyóiratban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1922-ben a Ferocactus nemzetségbe.
Ferocactus flavovirens képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
A(z) Ferocactus flavovirens szinonimái
- ≡ Echinocactus flavovirens, ≡ Bisnaga flavovirens, ≡ Parrycactus flavovirens
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Idővel nagyon erősen sarjadó, hatalmas, akár több méter átmérőjű, sokfejes domború párnákat és telepeket alkotó kaktuszfaj. Az egyes fejek (hajtás, szár) gömbölydedek vagy kissé megnyúlt hengeresek, húsosak, színük jellegzetesen sárgászöld vagy világoszöld. A bordák száma általában 13 vagy több, határozottak, élesek és függőleges lefutásúak. Az areolák nagyok, egymástól viszonylag távol helyezkednek el a bordák élein, fiatalon gyapjasak. A tövisek erősek, merevek, tűszerűek vagy enyhén lapítottak. A középtövis (vagy középtövisek) száma általában 4, hosszabbak és vaskosabbak, egyenesek, sárgásbarna vagy szürkésbarna színűek. A peremtövis (vagy peremtövisek) száma többnyire 10-14, sugárirányban szétállók, világosabbak, sárgásak vagy szürkék, mereven védik a növénytestet.
Generatív test
Virág
A virág a növény csúcsának közelében, a legfiatalabb areolák közepéből fejlődik. Tölcsér alakú, viszonylag kicsi a hatalmas növénytesthez képest, a szirmok színe sárga, sárgászöld vagy enyhén vöröses árnyalatú.
- Takarólevelek: A külső lepellevelek rövidebbek, a belső lepellevél (belső lepellevelek) lándzsás vagy lapát alakúak, a szélük ép vagy finoman fogazott, színük ragyogó sárga. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak rövidebbek a lepleknél, a portokok sárgák, a termő vastag, a bibe többágú, sárgás vagy krémszínű. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés húsos, éretten sárga vagy vöröses színű, pikkelyekkel borított, a csúcsán a száraz virágmaradványokat viseli.
- Magja: A magok aprók, sötétbarna vagy fekete színűek, finoman pontozott vagy hálózatos felületűek.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Kizárólag Mexikó területén, azon belül Puebla és Oaxaca államok száraz, szemiarid régióiban, különösen a Tehuacán-Cuicatlán völgyben bennszülött (endemikus) faj.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, kanyonokkal szabdalt domboldalakon és meszes, köves, vékony talajú síkságokon él. Xerofita cserjés növénytársulások tagja, ahol más pozsgásokkal és kaktuszfajokkal él együtt szigorú szárazságban.
Kultúrában tartás
A gyűjteményekben a Ferocactus nemzetség többi tagjához hasonló gondozást igényel. Mivel hatalmas telepeket alkot, a termesztésben is viszonylag korán elkezdhet sarjadni, bár virágzóképes méretét csak idős korára éri el. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban és mészben gazdag talajt igényel. Nyáron meleg, tűző napos elhelyezést és mérsékelt, de rendszeres öntözést kíván, a két locsolás között hagyva a földjét teljesen kiszáradni. Télen teljesen száraz talajban, világos helyen, 8-10 °C körüli hőmérsékleten kell teleltetni a gombás foltosodások elkerülése érdekében. Magvetéssel könnyen szaporítható.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Ferocactus flavovirens könnyen felismerhető a hatalmas méretű, sűrűn sarjadó, sokfejes párnáiról és a jellegzetes sárgászöld növénytestről. Felületesen szemlélve összetéveszthető a vele rokon Ferocactus robustus fajjal, amellyel részben azonos régióban is élhet, de a Ferocactus flavovirens fejei nagyobbak, a bordái élesebbek, a tövisezettsége és a virágainak színe, morfológiája is jól elkülöníthetővé teszi.
Taxonómia és filogenetika
A fajt eredetileg mint Echinocactus flavovirens írta le Michael Joseph François Scheidweiler 1841-ben. A modern morfológiai és a molekuláris filogenetikai kutatások megerősítették a helyét a Ferocactus nemzetségen belül, ahová Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose sorolta át a növényt 1922-ben kiadott monumentális munkájában, a The Cactaceae-ben.