Kategória:Lymanbensonieae

Lymanbensonieae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Lymanbensonieae

• A Lymanbensonieae tribusznév a típusnemzetség, a Lymanbensonia nevéből származik, amelyet Lyman David Benson (1909–1993) neves amerikai botanikus és kaktuszkutató tiszteletére neveztek el. A nemzetségnévhez a növényrendszertani szabályok szerint a tribusz (nemzetségcsoport) rangját jelölő -eae végződés kapcsolódik.

• Lymanbensonia N.Korotkova & Barthlott; Peru és Bolívia területe.
• Első leírása: Willdenowia 40(2): 166 (2010).
• Az aktuális nemzetségve helyezte: N. Korotkova és W. Barthlott 2010.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Calymmantheae „R. S. Wallace 2001” (érvénytelenül leírt név)

A tribuszba tartozó fajok szárazföldi, kusza növekedésű cserjék, rendezetlen kis fák akár 8 m magasságig, vagy pedig epifiton életmódot folytató növények, amelyek elterülnek és lecsüngővé válnak. A szárak lapítottak, vagy pedig 3–4 vékony, szárnyszerűen hullámos, csipkézett bordák határozzák meg a felületüket. A hajtásokon ritkán elhelyezkedő areolák találhatók, amelyekből szúró tövisek fejlődnek ki. Kifejezett levél vagy fejlett levelek a módosult hajtásrendszeren nem láthatók.

A virág vagy a részlegesen kifejlődő virágzat éjszakai vagy nappali nyílású lehet. A nemzetségek között alapvető morfológiai különbségek figyelhetők meg a generatív szervek felépítésében. A Lymanbensonia esetében a virágok hagyományos felépítésűek, sugaras szimmetriájú perianthummal. Ezzel szemben a Calymmanthium nemzetségnél teljesen egyedülálló virágszerkezet fejlődött ki: a valódi virág teljes egészében egy rövid hajtásba (perikarpellumba) süllyed, amely tövises areolák viselésére képes, és a perianthium kifejlődése előtt röviddel a csúcson felreped.

• Takarólevelek: A Lymanbensonia esetében a lepellevél körök sugaras perianthumot alkotnak, míg a Calymmanthium-nál a külső lepellevél és belső lepellevél alkotta párta csak a módosult, felrepedő hajtáscsúcsból bukkan elő, így a klasszikus csésze és szorosan vett sziromlevél differenciálódás sajátos módon módosul.
• Ivarlevelek: A termő a perikarpellumba süllyed, a bibeszál a csúcson végződő bibe résszel a takarólevelek centrumában helyezkedik el, a porzószálak és a rajtuk ülő portokok pedig tömegesen veszik körül a női ivarszervet.

A termés húsos bogyó, amely a Calymmanthium esetében areolákkal és tövisekkel borított perikarpellumból alakul ki.

• Magja: A magok sötétek, finoman skulpturáltak, a Cactoideae alcsaládra jellemző alapfelépítést mutatják.

• Földrajzi elterjedés: A tribusz képviselői főként Dél-Amerika nyugati vonulatain, különösen Peru és Bolívia területein őshonosak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A fajok egy része szárazföldi xerofita cserjésekben él, míg a nedvesebb területeken élő taxonok epifiton életmódot folytatnak a fák lombkoronájában.

A tribusz tagjainak kultúrában tartása eltérő igényeik miatt különböző megközelítést igényel. A szárazföldi cserjés formák jó vízáteresztő, ásványi talajt és direkt napfényt igényelnek, míg az epifiton jellegű fajok a lazább, szerves anyagban gazdagabb szubsztrátumot és a félárnyékos, magasabb páratartalmú környezetet kedvelik.

A Lymanbensonieae legfőbb megkülönböztető bélyege a tagolt, szárnyszerűen hullámos szárfelépítés, valamint a Calymmanthium nemzetség teljesen egyedi, hajtásba süllyedő virágszerkezete, amely semmilyen más kaktuszcsoporttal nem téveszthető össze. A Lymanbensonia fajok habitusuk alapján hasonlíthatnak bizonyos Lepismium vagy Pfeiffera nemzetségbe tartozó fajokhoz, azonban molekuláris szinten jól elkülönülnek tőlük.

A Lymanbensonieae a Cactoideae alcsalád egyik korán elkülönült, morfológiailag rendkívül diverz kládja, amely magában foglalja a szárazföldi pozsgás cserjéket és a speciális szukkulens törzset növesztő epifiton alakokat is. A klád evolúciós szempontból átmenetet mutat a primitívebb morfológiájú és a rendkívül szubtilisen módosult virágszerkezetű kaktuszok között.

Buxbaum (1969) a Calymmanthium-ot a család egyik leginkább „primitív” nemzetségének értelmezte. Ezt Wallace (2002) faj- és génszegény molekuláris vizsgálata is alátámasztotta, mivel a nemzetséget az összes vizsgált Cactoideae testvércsoportjaként találta; ezt a pozíciót Hernandez-Hernandez et al. (2011) is jelezték. Ezzel szemben a Calymmanthium felfedezője, Ritter (1981) specializált, fejlett vonalnak tekintette a nemzetséget.

A Lymanbensonia (amelyet korábban a Corryocactinae szubtribuszba soroltak) szerepelt egy Pfeiffera s. l.-re irányuló vizsgálatban (Korotkova et al. 2010), amely Lepismium és Acanthorhipsalis fajokat is elemzett. Korotkova et al. (2010) négy olyan fajt talált, amelyeket korábban Acanthorhipsalis vagy Pfeiffera nemzetségbe soroltak, és amelyek a monotipikus Calymmanthium testvércsoportjaként jelentek meg. Ennek megfelelően ezeket a leválasztott és újraértelmezett Lymanbensonia nemzetségbe helyezték (amely részben magában foglalja az Acanthorhipsalis-t is), összhangban J. M. de Vos és munkatársai (2025) legújabb filogenetikai eredményeivel. A modern adatok alapján a tribusz a Copiapoeae tribusszal mutat testvércsoporti kapcsolatot egy közös kládon belül.

└─ Cactaceae
   :
   └─ Cactoideae s.l.
      ├─ Blossfeldioideae
      └─ Cactoideae s.s.
          ├─ N
          │  ├─ Lymanbensonieae
          │  │  ├─ Calymmanthium
          │  │  └─ Lymanbensonia (részben Acanthorhipsalis)
          │  └─ Copiapoeae
          │      └─ Copiapoa
          └─ Cacteae
             :

• Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes