Borzicactus icosagonus subsp. roseiflorus

Borzicactus icosagonus subsp. roseiflorus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Borzicactus
Faj	Borzicactus icosagonus
Alfaj	Borzicactus icosagonus subsp. roseiflorus

Tudományos név

Borzicactus icosagonus subsp. roseiflorus (Buining) G.J.Charles in Bradleya 30: 101. 2012 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Antonio Borzì (1852–1921) olasz botanikusnak, a Palermói Egyetem professzorának és a Palermói Botanikus Kert egykori igazgatójának állít emléket. A nevet Alwin Berger alkotta meg 1905-ben tiszteletére.

Az icosagonus fajnév a görög eíkosi (húsz) és gōnía (szöglet, sarok) szavakból származik. Jelentése: „húszszögletű” vagy „húszbordájú”, utalva a hajtások nagyszámú bordájára.

A roseiflorus alfajnév latin eredetű szóösszetétel. A roseus jelentése „rózsaszín” vagy „rózsavörös”, míg a florus jelentése „virágú”, ezért az alfaj neve „rózsaszín virágú” jelentésű.

Az Akersia szinonim nemzetségnév John Frank Akers (1906–?) amerikai kaktuszkutató emlékét őrzi, aki 1943 és 1947 között jelentős növénygyűjtéseket végzett Peruban.
A alfajnév, a roseiflora szintén a latin roseus („rózsaszín”) és florus („virágú”) szavakból származik, jelentése: „rózsaszín virágú”.

Első leírása

Akersia roseiflora A. F. H. Buining, Succulenta 1961:25, 1961.

A(z) Borzicactus icosagonus subsp. roseiflorus szinonimái

≡ Akersia roseiflora, ≡ Cleistocactus roseiflorus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Karcsú, hengeres hajtású, tőben elágazó növény. A hajtások világoszöldek, egyenletes vastagságúak, átmérőjük 4-5 cm, hosszuk meghaladhatja az 1 métert. A hajtások általában felállók, a hosszabbak azonban lehetnek elfekvők vagy csüngők.

Akersia roseiflora
Fotó: Lukoczki Zoltán 2.
Fotó: Lukoczki Zoltán 3.
Fotó: Lukoczki Balázs 4.

Areolák

Areolái 2,5 cm-re állnak egymástól.

Tövisek

Peremtövis: A perem- és középtövisek együttesen hegyes, sűrű töviseket alkotnak, sötétebb és világosabb sárgák, hosszuk 1 cm körüli.
Középtövis: A perem- és középtövisek együttesen hegyes, sűrű töviseket alkotnak, sötétebb és világosabb sárgák, hosszuk 1 cm körüli, a virágzási zónában feltűnően hosszabbak, akár a 3,5 cm-t is elérhetik.

Generatív test

Virág

Virágai zigomorfok, lilás-rózsaszínűek, átmérője 3-4 cm, hossza 4-5 cm. A virágcső szőrös, alul sötétbarna, belül szőröket nem tartalmaz. A virágok általában a hajtások végén fejlődnek, de néha egy-egy megjelenhet középtájon is. A hosszabb tövisek az ilyen virágok körül is kifejlődnek.

Porzószálak: A porzószálak színe alul sárgás, felfelé egyre élénkebb rózsaszínbe mennek át.
Portokok: 30-40 db porzója sárga.
Bibe: sárga.

Termés

1,5 cm, enyhén szőrös.

Magja: 1,5 mm.

Borzicactus icosagonus subsp. roseiflorus
Fotó: Jokhel Csaba
Fotó: Jokhel Csaba
Fotó: Jokhel Csaba

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A leírás alapjául szolgáló példány azokból a magokból kelt, amelyeket Akers gyűjtött 1943-47 közötti gyűjtőútján. Buining szerint a gyűjtés helyéül Akers a dél-perui Chala környékét jelölte meg. Később több gyűjtő is bejárta a dél-perui élőhelyeket, de nem találtak hasonló növényt. Más terepkutatók azonban (pl. Karel Knize) Peru északi részén, az Ecuadori határ közelében találtak hasonló növényeket. Knize növénylistáin lehet is találkozni a fajjal, lelőhelyként Olmos (Észak-Peru) van megjelölve, 2000 m tengerszint feletti magassággal. Rowley szerint ezen a környéken hasonló nevű települések (Chacala, Achala) találhatók, mint amelyet típus élőhelyként megjelöltek. Ez megerősíti a téves közlés gyanúját.

Élőhely: Szárazságtűrő növény, amelynek eredeti élőhelye valószínűleg Peruban található, 2000 m tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

A gyűjteményekben nem számít gyakori növénynek. Szép sárga tövisei és élénk színű virágai, amelyeket általában nagy tömegben hoz, különleges megjelenést biztosítanak számára. Tartása pedig nem nehéz. Mivel hosszúra növő, karcsú növény, előbb-utóbb elfekvővé vagy csüngővé válik. Talaja legyen jó vízáteresztő, szerves anyagban gazdag. Tavasztól őszig szabadban tartható, minimális árnyékolással. Téli tartásában a szakirodalmi vélemények erősen megosztottak. Van, aki télen viszonylag meleg helyen, nedvesen javasolja tartani, mások teljesen szárazon tartást ajánlanak, különböző hőmérsékleteken. A szárazon tartás és az alacsony, de mindenképpen fagypont feletti hőmérséklet bevált. Virágzása gyűjteményben nyár végére és kora őszre esik, több hullámban. Egyes leírások szerint tavasszal is számíthatunk erre. Szaporítása hajtásai dugványozásával és/vagy magvetéssel történhet. Mivel nem hozott termést, gyaníthatóan nem önporzó. Bár a taxon hibrid-gyanús, magról szaporítható sőt, más nemzetségekkel tovább hibridizálható. A http://www.cactus-art.biz honlapon bemutatnak egy Akersia-Echinopsis hibridet. A keresztezéshez felhasznált Echinopsis szintén hibrid volt.

Egyéb

A taxonnal kapcsolatban leírása óta sok a bizonytalanság. Hamar felmerült, hogy esetleg egy természetes hibrid lehet. Backeberg ezzel nem értett egyet. Többször említik a fajt Borzicactus roseiflorus (Buin.) Kimnach néven, amivel csak az a baj, hogy Kimnach Borzicactus-revíziója az Akersia leírása előtt jelent meg és Kimnach sohasem sorolta ide az A. roseiflora-t. Gyakran tartják azonosnak a fajt a Cleistocactus (korábban Bolivicereus) samaipatanus-szal, de szerintem csak azok, akik sohasem látták a két növényt egymás mellett. G. Rowley 1980-ban megpróbálkozott a Cleistocactus roseiflorus névvel. A ma mértékadó rendszerezők szerint valószínűleg a Cleistocactus icosagonus, vagy a C. samaipatanus és más Cleistocactus faj(ok) [pl. C. hyalacanthus (K.Sch.) R.-G. subsp. tarijensis (Card.) Mott.] természetes hibridje. Ugyanezen rendszerezők a monotipikus Akersia nemzetséget nem ismerik el, de ugyanúgy nem ismerik el a fentebb felsorolt szinonimneveknek a fajra történő alkalmazását sem. Amiért mégis e név alatt közöljük a taxon ismertetését, az annak bizonytalan, máig el nem döntött státusza, ami a már említett helytelen élőhelyközléssel azt eredményezte, hogy jelenleg nincs érvényes neve, vagyis érvénytelen a neve: (nomen invalidum), de az érvénytelen név mögött a növény létezik a gyűjteményekben.

Szerzők és forrás

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán és Lukoczki Balázs
Lektorálta: Papp László
Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 289. és 290. kártya