Euphorbia stellata
| Euphorbia stellata | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Fabids |
| Rend | Malpighiales |
| Család | Euphorbiaceae |
| Alcsalád | Euphorbioideae |
| Nemzetség- csoport |
Euphorbieae |
| Alnemzetség-csoport | Euphorbiinae |
| Nemzetség | Euphorbia |
| Faj | Euphorbia stellata |
 
| |
Tudományos név
- Euphorbia stellata Willd., 1799
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „euphorbos” szóból ered, jelentése „jól táplált”, „kövérkés”. A név II. Juba mauretániai király udvari orvosára, Euphorbosra utal, aki tejnedvű növényeket használt gyógyításra.
- A stellata latin eredetű fajnév, a latin stellatus melléknév nőnemű alakja, jelentése „csillagos”, „csillag alakú”. A név a növény jellegzetes megjelenésére utal: a megvastagodott, föld alatti caudexből a hajtások csillagszerűen sugároznak szét.
Típus
- Típustaxon: az eredeti anyagként szolgáló ábrázolás F. le Vaillant, Reise in das Innere von Afrika 4: 245, t. 11 (1797); lektotípusként kijelölte P. V. Bruyns, 2012.
- Első leírása: Carl Ludwig Willdenow, Species Plantarum, ed. 4, 2(2): 886 (1799).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: a fajt Willdenow már 1799-ben az Euphorbia nemzetségben írta le.
Euphorbia stellata képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Euphorbia stellata
- Euphorbia procumbens
- Euphorbia radiata
- Euphorbia scolopendrea
- Euphorbia uncinata
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A Euphorbia stellata alacsony termetű, kopasz, szukkulens növény. Föld alatti, bunkószerűen megvastagodott szára vagy caudexe van, amelyből a felszínen szétterülő vagy felemelkedő, csillagszerűen elrendeződő, lapos hajtások fejlődnek. A hajtások 15–150 mm hosszúak és 8–15 mm szélesek lehetnek, alakjuk 2–5 szögletű, esetenként felül kissé homorú, alul domború, tövük felé pedig hengeressé keskenyedhetnek. Felületük zöld, gyakran bíboros mintázattal.
A levelek erősen redukáltak, levélkezdeményekként jelennek meg, méretük mintegy 1–2 × 1–1,5 mm. A bordák helyett a lapos hajtások szögletes keresztmetszete és pereme a jellegzetes megjelenés része. A tüskepajzsok elkülönültek, rajtuk 2–4 mm hosszú tövisek fejlődnek. A gyökérzet a föld alatti, megvastagodott caudexhez kapcsolódik.
Generatív test
Virág
A virágok az egyes gumók vagy dudorok peremén, egyetlen cyme formájában fejlődnek. A virágzat kocsánya 1–2 mm hosszú, a cyathium átmérője 2,5–4,5 mm. A virágzási idő a megadott dél-afrikai adatok szerint november és december.
- Takarólevelek: A csésze és párta helyett az Euphorbia nemzetségre jellemző cyathium alkotja a virágzatot; öt mirigy található benne, amelyek épek, színük vöröstől sötétzöldig változhat.
- Ivarlevelek: A cyathium belsejében fejlődő ivarlevelek részletes morfológiáját a megadott források nem részletezik.
Termés
A termés kopasz, élesen háromélű toktermés, átmérője mintegy 5 mm. A tok a cyathiumból 4–5 mm-rel kiemelkedik.
- Magja: A mag 2 × 1,7 mm nagyságú, széles tojásdad alakú.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj Dél-Afrika területén, elsősorban a Keleti-fok (Eastern Cape) tartományban fordul elő. Elterjedési területét a források Port Elizabeth, Albany és Peddie környékéről, illetve a Dél-Közép- és Dél-foki területekről jelzik.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szukkulens, gumós, geofiton jellegű növény, amely száraz cserjésekben és sivatagos, illetve száraz élőhelyeken fordul elő. Fűvel és kaviccsal borított helyeken, sziklarepedésekben is megtelepszik. A vastag, föld alatti gumó gyakran teljesen a talajban marad, miközben a lapos hajtások a talaj felszínén szétterülnek. A növény a Medusoid Euphorbia csoport tagja.
Kultúrában tartás
A Euphorbia stellata lassan növő, dísznövényként és gyűjteményi növényként tartott szukkulens. Jó vízáteresztő, levegős közegben tartható, amelyben jelentős részben ásványi anyagok, például agyag, habkő vagy lávakő található. A tenyészidőszakban megfelelő meleg, fény és mérsékelt vízellátás elősegítheti a növekedést, ugyanakkor a túlöntözés rothadást okozhat. Nyugalmi időszakban kevés víz szükséges.
Szaporítható magról és dugványról is. A magoncokat célszerű addig nevelni, amíg megerősödnek, mert a gyökér fejlődése ekkor kedvezőbb. Hajtásdugványokról is nevelhető, azonban a dugványokról fejlődő növények nem feltétlenül alakítanak ki ugyanolyan caudexet, mint a magoncok. A dugványozásnál a tejnedv miatt óvatosság szükséges.
A növény tejnedve mérgező és bőrirritációt okozhat, ezért a növényt sérülés, metszés vagy átültetés során körültekintően kell kezelni.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Euphorbia stellata legjellegzetesebb bélyege a vastag, föld alatti caudexből csillagszerűen szétterülő, lapos, szögletes hajtások rendszere. A hajtások zöldek, gyakran bíboros mintázatúak, szegélyükön pedig jól elkülönülő tüskepajzsok és 2–4 mm hosszú tövisek találhatók. A faj megjelenése alapján a gumós, caudexes és medusoid jellegű Euphorbia-k között jól felismerhető.
A fajhoz jelenleg két elfogadott alfaj tartozik: subsp. stellata és subsp. micracantha. A korábbi irodalomban több, ma szinonimaként kezelt név is szerepelt, köztük a Euphorbia procumbens, Euphorbia radiata, Euphorbia scolopendrea és Euphorbia uncinata.
Taxonómia és filogenetika
A faj az Euphorbiaceae családba, az Euphorbioideae alcsaládba, az Euphorbieae törzsbe és az Euphorbiinae szubtribuszba tartozik. A SANBI adatbázisa az Euphorbia nemzetségen belül az Euphorbia alnemzetségbe sorolja.
A jelenlegi taxonómiai adatbázisok a Euphorbia stellata nevet elfogadott fajként kezelik, és két elfogadott alfaját ismerik el: subsp. stellata és subsp. micracantha. A POWO jelenlegi koncepciója szerint a faj elfogadott, és a 2022-ben megjelent dél-afrikai Euphorbia-monográfia taxonómiai kezelése alapján követi ezt a koncepciót.