Kategória:Deuterocohnia

• A Deuterocohnia nemzetségnevet Ferdinand Julius Cohn (1828–1898) német botanikus és mikrobiológus tiszteletére alkották. A név második része a Cohnia névre utal, míg a görög deuteros jelentése „második”. A név arra utal, hogy a Cohn nevéből képzett korábbi Cohnia név már használatban volt.

• Típustaxon: Deuterocohnia longipetala (Baker) Mez; bazionim: Dyckia longipetala Baker.
• Első leírása: Carl Christian Mez, 1894, Deuterocohnia Mez, Flora Brasiliensis 3(3): 506.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A nemzetséget Carl Christian Mez hozta létre 1894-ben; a típusfajt Dyckia longipetala Baker alapján Deuterocohnia longipetala (Baker) Mez néven kezelte.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Abromeitiella
• Meziothamnus

A Deuterocohnia fajai örökzöld, évelő, többnyire szárazságtűrő broméliák. A nemzetségen belül jelentős növekedési változatosság figyelhető meg: vannak rövid szárú, tömött, párnaszerű telepeket alkotó fajok, míg mások lazább, bokrosabb habitusúak. Egyes fajok földlakók, mások sziklákon élő litofiton életmódot folytatnak.

A levelek rendszerint tőálló rozettát alkotnak, alakjuk, hosszúságuk és merevségük fajonként jelentősen változik. A Deuterocohnia brevifolia, Deuterocohnia lotteae és Deuterocohnia abstrusa különösen tömött, párnaszerű növekedésűek, rövid, húsos levelekkel. Más fajok, például a Deuterocohnia longipetala hosszabb, ívesen elálló leveleket fejlesztenek.

A levelek több fajnál vastagok és merevek, felületük lehet sima, pikkelyekkel vagy finom szőrképletekkel borított. A levélszélen egyes fajoknál apró vagy erőteljesebb fogak, illetve tövisszerű képződmények fejlődnek. A Deuterocohnia brevifolia rövid levelei különösen sűrű rozettákba rendeződnek, és a növény idővel nagy, összefüggő párnát képezhet.

A gyökérzet elsősorban a talajban vagy a sziklafelszínen való rögzítést és a víz, valamint az ásványi anyagok felvételét szolgálja. A száraz, sziklás élőhelyeken élő fajoknál a gyökérzet a rendkívül kedvezőtlen vízellátású környezethez alkalmazkodott.

A virágok a rozettákból fejlődő rövid vagy hosszabb virágzati tengelyeken jelennek meg. A nemzetségen belül a virágzat felépítése változatos. Egyes fajok rövid, egyszerű, kevés virágú virágzatot fejlesztenek, míg mások hosszabb, több virágot hordozó virágzattal rendelkeznek.

A virágok gyakran zöldesek, sárgászöldek, sárgák vagy vöröses, barnásvörös árnyalatúak. A csőszerű virágok alakja és színe fontos megkülönböztető bélyeg a fajok elkülönítésében. A Deuterocohnia brevifolia rövid, zöldes virágai például alig emelkednek ki a levélrozetták közül, míg a Deuterocohnia lotteae feltűnőbb, barnás-borvörös, zöld csúcsú virágokat fejleszt.

• Takarólevelek: A csésze három csészelevélből, a párta három sziromszerű lepellevélből áll; a lepellevelek rendszerint összetett, csőszerű virágot alkotnak. A színük fajonként változó, zöld, sárgászöld, sárga, illetve vöröses vagy barnás lehet.
• Ivarlevelek: A porzószálak és portokok a virág belsejében helyezkednek el; a termő felső állású, a bibeszál megnyúlt, a bibe háromkaréjú.

A termés toktermés, amely érés után felnyílik, és a magok kiszabadulását lehetővé teszi.

• Magja: A magok a Deuterocohnia nemzetségben jellegzetes függelékeket viselnek. A korábban külön Abromeitiella nemzetségbe sorolt fajok magjai többek között a vessző- vagy koma alakú függelékek miatt is kapcsolódnak a Deuterocohnia fajaihoz.

• Földrajzi elterjedés: A Deuterocohnia természetes elterjedési területe Dél-Amerika nyugati és középső részére koncentrálódik, különösen Bolívia, Argentína, Peru, Chile, Paraguay és Brazília területén. A nemzetség fajai a tengerszint közeli száraz területektől egészen mintegy 3900 m tengerszint feletti magasságig előfordulnak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A nemzetség fajai rendkívül változatos élőhelyeken fordulnak elő, de különösen jellemzőek rájuk a száraz, sziklás, félsivatagos és hegyvidéki környezetek. Sok faj meredek sziklafalakon, sziklarepedésekben vagy sziklás lejtőkön él. A magashegységi fajok között több tömött, párnaszerű telepet alkotó forma található. A növények a száraz időszakokhoz alkalmazkodtak, és egyes fajok olyan szélsőségesen száraz élőhelyeken élnek, ahol a csapadék nagyon ritka, ezért a levegő nedvességének és a ködnek is jelentős szerepe lehet vízellátásukban.

A Deuterocohnia nemzetség számos faja pozsgásnövényként is tartható. A termesztésben különösen a szárazságtűrő, kompakt növekedésű fajok érdekesek, például a Deuterocohnia brevifolia és a Deuterocohnia lotteae.

Világos, napos helyet és nagyon jó vízáteresztő képességű, ásványi anyagokban gazdag termesztőközeget igényelnek. A növekedési időszakban rendszeresen öntözhetők, de az öntözések között a közegnek ki kell száradnia. Télen a vízellátást jelentősen csökkenteni kell. A pangó vizet és a tartósan nedves, hideg környezetet rosszul viselik.

A fajok többsége lassú növekedésű. A tömött, párnaszerű fajok oldalhajtásokkal könnyen terjeszkednek, ezért idővel nagy, összefüggő telepet alkothatnak. Szaporításuk történhet a rozetták vagy oldalhajtások leválasztásával, illetve magvetéssel.

A Deuterocohnia lotteae és Deuterocohnia brevifolia a broméliák között különösen szárazságtűrő fajok. A Deuterocohnia lotteae esetében a termesztési tapasztalatok szerint a teljes napfény vagy világos félárnyék, a jó vízelvezetés, a nyári rendszeres öntözés és a téli száraz tartás megfelelő. A faj a broméliák között viszonylag hidegtűrő, de a téli nedvességet nem viseli jól.

A Deuterocohnia nemzetség fajai a Bromeliaceae családon belül több más, rozettás, szárazságtűrő nemzetséggel is összetéveszthetők, különösen a Dyckia fajokkal. A Deuterocohnia és a Dyckia közötti különbségek a vegetatív bélyegek mellett különösen a virágzáskor válnak jól láthatóvá.

A korábban Abromeitiella néven kezelt fajok – köztük a Deuterocohnia brevifolia, Deuterocohnia abstrusa és Deuterocohnia lotteae – különösen jellegzetes, tömött párnát alkotó növekedésűek. A molekuláris vizsgálatok alapján azonban ezek a fajok a Deuterocohnia belsejében helyezkednek el, ezért az Abromeitiella önálló nemzetségi rangja nem tartható fenn.

A Deuterocohnia a Bromeliaceae család egyik jellegzetesen szárazságtűrő, pozsgás jellegű nemzetsége. Fajai között több olyan található, amely húsos, merev levelekkel rendelkezik, és a vizet hosszabb száraz időszakok átvészelésére használja.

Különösen érdekesek a korábban Abromeitiella alatt kezelt fajok, amelyek apró rozetták százait egyesítő, kemény, tömött párnákat képezhetnek. Ide tartozik a Deuterocohnia brevifolia, a Deuterocohnia abstrusa és a Deuterocohnia lotteae. Ezek a növények száraz, gyakran meredek sziklafalakon élnek, és a broméliák között szokatlanul erősen szukkulens, szárazságtűrő életmódot képviselnek.

A Deuterocohnia az Bromeliaceae családba, a Pitcairnioideae alcsaládba és a Pitcairnieae csoportba tartozó dél-amerikai nemzetség. A nemzetséget Carl Christian Mez írta le 1894-ben. Az IPNI szerint a Deuterocohnia nomenklaturális típusa a Deuterocohnia longipetala (Baker) Mez, amelynek bazionimja Dyckia longipetala Baker.

A nemzetség rendszertani történetének fontos állomása volt az Abromeitiella összevonása. Spencer és Smith 1992-ben az Abromeitiella nemzetséget a Deuterocohnia szinonimájává vonták össze, mivel a két csoport több lényeges morfológiai bélyegben megegyezik. Ezek között szerepelnek az aszimmetrikus csészelevelek, a teljesen felső állású petefészek, a jellegzetes függelékkel rendelkező magok, valamint a rövid virágzati tengely és a párnaszerű növekedési forma egyes fajokban.

A jelenlegi filogenomikai vizsgálatok ezt az összevonást lényegében megerősítik. A 2026-ban publikált, 1815 alacsony példányszámú nukleáris génre és teljes plasztomokra épülő vizsgálat 17 Deuterocohnia fajt vizsgált. A nukleáris filogenetikai eredmények szerint a Deuterocohnia monofiletikus, és a Dyckia testvércsoportja; a két nemzetség együtt a Pitcairnia + Fosterella csoport testvércsoportja.

A vizsgálat a Deuterocohnia belsejében hat, erősen támogatott fő kládot különített el. Ezek közül az egyik a Deuterocohnia lotteae + Deuterocohnia abstrusa + Deuterocohnia brevifolia csoportot tartalmazza. Ez különösen fontos az Abromeitiella történeti értelmezése szempontjából: a korábban ebbe a nemzetségbe sorolt négy faj közül három – Deuterocohnia abstrusa, Deuterocohnia brevifolia és Deuterocohnia lotteae – valóban egymással alkot kládot, de ez a klád a Deuterocohnia nemzetségen belül helyezkedik el.

A negyedik egykori Abromeitiella faj, a Deuterocohnia scapigera ezzel szemben nem ehhez a csoporthoz tartozik, hanem a Deuterocohnia gableana és Deuterocohnia sanctae-crucis közelében helyezkedik el. Ez jól mutatja, hogy a párnaszerű növekedési forma önmagában nem jelöl egyetlen, egységes evolúciós vonalat.

A 2026-os filogenomikai vizsgálat a nemzetségen belül hat fő kládot különített el: a Deuterocohnia recurvipetala–Deuterocohnia longipetala–Deuterocohnia haumanii–Deuterocohnia glandulosa csoportot; a Deuterocohnia sanctae-crucis + Deuterocohnia gableana–Deuterocohnia scapigera csoportot; a Deuterocohnia lotteae + Deuterocohnia abstrusa–Deuterocohnia brevifolia csoportot; a Deuterocohnia schreiteri–Deuterocohnia digitata csoportot; a Deuterocohnia chrysantha–Deuterocohnia strobilifera csoportot; valamint a Deuterocohnia brevispicata + Deuterocohnia meziana–Deuterocohnia seramisiana csoportot.

A Deuterocohnia fajai rendkívül nagy magassági és alaktani változatosságot mutatnak. A vizsgált fajok elterjedési magassága a tengerszint közeli területektől mintegy 3900 m-ig terjed. A filogenetikai eredmények alapján a különböző növekedési formák – köztük a tömött párnaformák – több alkalommal, egymástól függetlenül is kialakulhattak.

A Deuterocohnia különösen érdekes nemzetség a broméliák evolúciójának kutatásában, mert a nemzetségen belül a száraz, alacsony tengerszint feletti magasságú élőhelyektől a magashegységi környezetekig, valamint a lazább növekedésű növényektől a rendkívül tömött, párnaszerű telepekig sokféle életforma megtalálható.

A korábban önálló Abromeitiella nemzetségként kezelt növények története jól példázza, hogy a feltűnően hasonló növekedési forma nem feltétlenül jelent önálló evolúciós leszármazási sort. A modern nukleáris filogenomikai adatok alapján a Deuterocohnia nemzetségen belüli rokonsági viszonyok jóval összetettebbek, mint amit kizárólag a külső morfológiai hasonlóság alapján feltételezni lehetett.

• IPNI – Deuterocohnia Mez
• Plants of the World Online – Deuterocohnia
• Plants of the World Online – Deuterocohnia brevifolia
• Plants of the World Online – Deuterocohnia lotteae
• Plants of the World Online – Deuterocohnia abstrusa
• LLIFLE – Deuterocohnia brevifolia
• LLIFLE – Deuterocohnia lotteae
• Phylogenomics, ecomorphological evolution, and historical biogeography in Deuterocohnia