Tephrocactus aoracanthus

Tephrocactus aoracanthus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Pterocacteae
Nemzetség	Tephrocactus
Faj	Tephrocactus aoracanthus

Tudományos név

Tephrocactus aoracanthus (Lemaire) Lemaire, 1868
- A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév előtagja ógörög eredetű (tephros), jelentése hamuszürke, amely a nemzetségbe tartozó néhány faj töviseinek színét jellemzi.
A fajnév szintén ógörög eredetű, jelentése kardtövisű („aor” = kard, „akantha” = tövis, tüske), amely a faj hosszú töviseire utal.

Típuspéldány

Első leírása: Cactées (Lemaire) 89. 1868.

Szinonimák

Opuntia aoracantha Lem., 1838
Tephrocactus ovatus (Pfeiffer) Ritter, 1980
Opuntia paediophila Castellanos, 1950
Tephrocactus paediophilus (Cast.) F. Ritter, 1980
Érvényes név és szinonimák a Tephrocactus aoracanthus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Felálló és elágazó hajtásai 30 cm magasak, kultúrában 50 cm-nél is magasabb, nyílt, laza bokrokat alkotnak. Az ágak tojásdad vagy hosszúkás hajtásszegmensek (szártagok, kladodiumok) törékeny, láncszerű sorozatából állnak. A szártagok gyakran a végüknél kapcsolódnak, ritkábban oldalirányban is elágaznak. Egy-egy szártag 8–10 cm hosszú és 4–5 cm átmérőjű, alakjuk többnyire hosszúkás, ritkán közel gömbszerű. A hajtások színe szürke vagy halvány szürkészöld.

Szemölcsök

A szártagok felületét határozott, szabályos rombusz alakú szemölcsök hálózzák be.

Axillák

Az axillákra vonatkozó külön leírás nem szerepel.

Areolák

Az areolák kis kúp alakú kiemelkedések csúcsán helyezkednek el, fehér vagy átlátszó gyapjú borítja őket, közepük ritkán barna. A glochidium-ok 4–5 mm hosszúak, sárgás vagy barna színűek, az areola közepére koncentrálódnak.

Tövisek

Peremtövis: areolánként 1–7 db; a típusos formánál 1–6 db, a paediophilus formánál akár 15 cm hosszúak is lehetnek. A tövisek merevek vagy enyhén hajlékonyak, a paediophilus formánál nagyon hajlékonyak és gyakran szabálytalanul görbültek. Színük fehérestől barnáig, olykor majdnem feketéig terjed; világosabb töviseknél a tövük és a csúcsuk feketés.

Generatív test

Virág

Virágai fehérek vagy rózsaszínűek, 5–6 cm átmérőjűek. A magház szürke, fordított kúp alakú, rajta az areolák glochidium-osak, a felsőkön olykor néhány sötét színű tövis is megjelenik.

Lepellevelek: külső lepellevelek fehérek vagy rózsás árnyalatúak, spatula alakúak, kemény, barna hegyben végződnek
Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok sárgák; bibeszál fehér; bibe 8 ágú, buzogány alakú, fehér; a porzók érintésre érzékenyek (tigmonastia)

Termés

Kifejlődve kerekded, kb. 4 cm átmérőjű, zöldessárga, érés után megszárad.

Magja: gömbölyded, fehéresszürke, nagy, kb. 4,5 mm átmérőjű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, típusélőhelye Mendoza tartományban, Las Heras város környékén, a Cerro de la Gloria területén; további elterjedése San Juan és La Rioja tartományokban, valamint Córdoba tartomány nyugati és Mendoza tartomány északi részén.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 600–2000 m tengerszint feletti magasságban, rendkívül száraz élőhelyeken fordul elő; gyakran növénytelen vagy gyér növényzetű, lombhullató törpecserjékkel és félcserjékkel borított sziklás-köves hegyoldalakon, fennsíkokon, vulkáni kőzetes, sekély, agyagtartalmú talajokon és aprózódott kőzeten él.

Kultúrában tartás

Tövisezete miatt feltűnő és dekoratív faj, különösen a hosszú tövisű paediophilus forma. Egy fiatal növény első virágzásának elérése nehéz. Virágai a hajtás végén lévő szártagokon fejlődnek. Egy ág évente rendszerint egy új szártaggal növekszik, de törékenysége miatt a virágzásra ígéretes szártag gyakran letörik. Megfigyelések szerint csak nagy nyári melegben indul meg a bimbóképződés, a virágzás júliusban várható. Laza, savanyú kémhatású ásványi talajba (például vulkáni kőzettörmelékbe) és a szokásosnál kissé nagyobb cserépbe ültessük. Nyáron célszerű szabadban, csapadéktól védetten tartani. Télen fagymentes helyen, szárazon pihentetendő. A rendelkezésre álló tapasztalatok szerint nyugalmi állapotban rövid ideig akár –10 °C-ot is elviselhet.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes, rombusz alakú szemölcsökkel borított szártagjai és hosszú, gyakran kardhoz hasonló tövisei alapján jól elkülöníthető más Tephrocactus fajoktól. A paediophilus forma különösen hosszú és hajlékony töviseivel tűnik ki.

Taxonómia és filogenetika

Lambert a paediophilus formát az aoracanthus változataként írta le, azonban a mértékadó rendszerezők ezt a taxont szinonimának tekintik.

Egyéb

A faj élőhelyeinek szélsőséges szárazsága és nagy magassági tartománya jelentős alkalmazkodóképességre utal.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 670. kártya