Sclerocactus papyracanthus

Sclerocactus papyracanthus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-; csoport	Echinocactinae
Nemzetség	Sclerocactus
Faj	Sclerocactus papyracanthus

Tudományos név

Sclerocactus papyracanthus (Engelmann) N. P. Taylor, 1987
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve az ógörög skleros szóból ered, jelentése kemény, durva, merev, érdes, kegyetlen, hajthatatlan, ami a faj kellemetlenül kemény, merev és gyakran horgas töviseit jellemzi.
A „cactus” ógörög eredetű (kaktos), eredetileg egy bogáncs-szerű szúrós növény köznyelvi megnevezésére használták. Linné 1753-ban használta a kaktuszok egyik nemzetségnevének.
A fajnév előtagja „papyros” = papír, utótagja „akanthos” = tövis, utalva a faj papírszerű töviseire.

Típuspéldány

Típushely: Egy völgyben a kisebb dombok között, Santa Fe közelében (New Mexico, USA), lazán elterülő homokos vörös talajon
Gyűjtő: A. Fendler
Gyűjtés dátuma: 1847. május 15.
Típuspéldány helye (holotype): herbáriumi jelöléssel MO‑313109 (Missouri Botanical Garden Herbarium)
Izotípus: GH‑00267757 (Harvard University Herbaria)
Első leírása: Mammillaria papyracantha Engelmann, Mem. Amer. Acad. Arts, n. s. 4: 49. 1849.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor, 1987

Szinonimák

Pediocactus papyracanthus (Eng.) L. D. Benson, 1962
Echinocactus papyracanthus (Eng.) Eng., 1863
Mammillaria papyracantha Eng., 1849
Toumeya papyracantha (Eng.) Br. et R., 1922
Érvényes név és szinonimák a Sclerocactus papyracanthus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Átmérője kb. 3 cm, magassága 10 cm, hengeres vagy fordított kúpszerű. Sarjadzásra nem hajlamos, de termesztésben feloltva elágazhat és sarjadzhat. Bőre lilás-kékes zöld. Szemölcsei nem rendeződnek bordákba.

Szemölcsök

A szemölcsök végén 5–10 db egyenes peremtövis áll, fehér színűek, 3–5 mm hosszúak. A középtövisek változatosak, az élőhelytől függően különböző hosszúságúak és színűek. A fő középtövis hosszabb a peremtöviseknél, fehér, cserszínű vagy szürkés, papírszerű, felső oldalán halvány középbordával, hossza akár 50 mm. További középtövisek (1–3 db) fehérek vagy cserszínűek, rövidebbek, ritkán 20 mm-nél hosszabbak.

Tövisek

Peremtövis: 5–10 db, fehér, 3–5 mm hosszú, szétálló.
Középtövis: 1–4 db, fő középtövis hosszabb, fehér vagy cserszínű, papírszerű, felső oldalán halvány középbordával, akár 50 mm hosszú; további középtövisek rövidebbek, fehérek vagy cserszínűek.

Generatív test

Virág

Fehér, selyemfényű, élőhelytől függően sárgás, rózsás, krémszínű vagy zöldes árnyalatú. Alakja harang, lepellevelek hegyesek, kifelé hajló végűek, 2 cm szélesek és 2,5 cm hosszúak. Középen barnás csík.

Lepellevelek: hegyes, kifelé hajló végű, 2 cm széles, 2,5 cm hosszú, középen barnás csíkkal.
Ivarlevelek: bibe zöld, porzók halványsárgák.

Termés

Kb. 5 mm átmérőjű, kerekded, pár pikkelylevéllel fedett.

Magja: 2–3 mm nagyságú, fényes fekete, sima felületű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: az USA területén, Texas, Új-Mexikó, Arizona államokban.
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: száraz, sűrűbb vagy ritkásabb füves, tövises bozótos vagy fenyves-borókás területek, 1500–2200 m magasságban; a növény szinte beleolvad a környezetébe.

Kultúrában tartás

Hazai gyűjtemények ritka, megbecsült tagja. Meleg, fényes helyet igényel, homokos-kavicsos talajon jól fejlődik. Tapasztalati szerint jól tűri a fagyot, szabadban, esőtől védve átteleltethető. Magok nehezen kelnek; csíranövények hasonlítanak Pediocactus-okra és Navajoa-kra, de középtövisek alapján elkülöníthető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Csíranövények hasonlítanak Pediocactus-okra és Navajoa-kra; középtövisek alapján jól elkülöníthető.

Taxonómia és filogenetika

Régebben a monotipikus Toumeya nemzetség egyetlen fajaként rendszerezték, később a Pediocactus nemzetségbe sorolták, jelenleg a Sclerocactus nemzetségbe tartozik. Sclerocactus whipplei-vel képzett hibridje S. whipplei subsp. busekii-ként ismert. CITES I. kategóriába tartozó faj.

Egyéb

A növény szinte észrevehetetlenül olvad bele a környezetébe, tövisei az elszáradt fűszálakra emlékeztetnek.

Szerzők

Szöveg: Varga Zoltán (Budapest)
Kép: Bodor János (1.), Varga Zoltán (2. és 3.)
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete
Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen)