Stenocactus coptonogonus

Stenocactus coptonogonus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-; csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Stenocactus
Faj	Stenocactus coptonogonus

Tudományos név

Stenocactus coptonogonus (Lem.) Hill, 1933
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve az ógörög stenos = keskeny, vékony és cactus = kaktusz szavakból származik, a növény vékony, lemezszerű bordázatára utal.
A fajnév az ógörög koptos = vert, apróra vágott és gonia = szöglet, sarok szavakból ered, utalva a növény bordáinak jellegzetes, szögletes tagolására.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a típuspéldány adatai nem ismertek; az első leírás (Lemaire, 1838) nem közölte az élőhelyet vagy herbáriumi példányt.
Első leírása: Echinocactus coptonogonus Lemaire, Cact. Aliq. Nov. 23. 1838.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hill, 1933

Szinonimák

Echinocactus coptonogonus Lemaire, 1838
Echinofossulocactus coptonogonus Lawrence, 1841
Ferocactus coptonogonus N. P. Taylor, 1980
Érvényes név és szinonimák a Stenocactus coptonogonus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyedül álló, lapított gömb vagy gömb alakú, idősebb korában kissé hengeres. Átmérő: 5–10 cm, magasság: 7–15 cm. Színe szürkés- vagy kékeszöld.

Szemölcsök

Bordák élesek, areolák fölötti bevágásokkal szemölcsökre tagoltak. Areolák 2 cm távolságra.

Areolák

Areolák fiatal korban gyapjasak lehetnek, felnőttkorban csupaszok.

Tövisek

Peremtövis: 3–5 db, rövid, felső-oldalsó pár felfelé, alsó pár lefelé mutat, nem lapított, négyszögletes keresztmetszetű, eleinte vöröses, később krémszínű, majd szürke.
Középtövis: legfelső hosszabb (25–35 mm), szélesebb, az areola síkjából kiemelkedik.

Generatív test

Virág

A növény csúcsán nyílnak. Átmérő: 3–4 cm, hossz: legfeljebb 3 cm, virágcső rövid, barnás, apró pikkelyekkel. Lepellevelek: alapszín fehér, közepén rózsaszín, bíborszínű vagy lilás csík.
Lepellevelek: alapszín fehér, középen rózsás vagy bíborsávval
Ivarlevelek: porzószálak száma és színe nem részletezett, porzó sárga, bibe információ nem szerepel

Termés

Gömbölyű, oldalt nyíló, szürkés pikkelyekkel. Átmérő: 8–10 mm.
Magja: sötétbarna vagy szürkésfekete, kb. 1 mm széles.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó középső államai: Aguascalientes, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, San Luis Potosi, Zacatecas.
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: 1800–2300 m magaslat, mész köves és füves területek, sziklagyepek, ritkán lombhullató cserjék részleges árnyékában, több kaktuszfaj társaságában.

Kultúrában tartás

Kis termetű, lassan növő. Mérsékelt nyári öntözés, száraz teleltetés. Jó vízelvezetésű talaj, szellőző helyen, néhány óra közvetlen napfény. Bimbók február–március, teleltetés 2–10 °C.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Bordái felülről nézve egyedülállóan nem hullámosak a Stenocactus nemzetségen belül, ezért könnyen felismerhető.

Taxonómia és filogenetika

Eredetileg az Echinocactus nemzetségbe sorolták, később Echinofossulocactus, majd Ferocactus néven szerepelt. A 20. század végén a nemzetség hivatalosan Stenocactus néven vált elfogadottá, N. P. Taylor 1980-ban ismét a Ferocactus-ból a fajokat ismét a Stenocactus nemzetségbe helyezte.

Egyéb

Történeti taxonómiai áttekintés szerint az első leíráskor Lemaire nem jelölte a típuspéldányt, a faj egyetlen egyedei alapján írták le.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők és Kaktuszgyűjtők kiadványai
Papp László: Gyűjteményes és taxonómiai adatok