Kategória:Kleinia

• Ország: Növények (Plantae)
• Törzs: Zárvatermők (Angiospermae)
• Osztály: Kétszikűek (Eudicots)
• Rend: Asterales
• Család: Asteraceae (fészkesvirágzatúak)
• Nemzetség: Kleinia Haw.

A Kleinia egy hagyományos értelemben vett, pozsgás életmódú fajokat tömörítő nemzetség az Asteraceae családon belül. Rendszertani megítélése a modern botanikában vitatott, mivel több szerző a nemzetséget a Senecio tág értelemben vett csoportjába olvasztja be.

A Kleinia nemzetséget Jacob Theodor Klein (1685–1759) tiszteletére nevezték el. Klein német természettudós és gyűjtő volt, aki több, ma pozsgásként ismert növényt elsőként termesztett és írt le a 18. század elején.

A nemzetség fajait eredetileg Linné több különböző nemzetségbe (pl. Cacalia) sorolta, a későbbi szerzők azonban felismerve a jellegzetes habitust és életmódot, önálló nemzetségként kezelték őket.

A Kleinia nemzetség státusza jelenleg nem egységesen elfogadott:

• a klasszikus és kertészeti szakirodalom gyakran önálló nemzetségként kezeli,
• számos modern rendszertani munka a fajokat a Senecio sensu lato csoportba sorolja,
• egyes fajok esetében az elfogadott név Kleinia → Senecio → Curio irányban is változott.

A 21. századi, molekuláris filogenetikai vizsgálatok szerint a pozsgás Kleinia fajok nem alkotnak egységes, monofiletikus csoportot, ezért a nemzetség fenntartása tudományos szempontból vitatható. Ennek ellenére a név továbbra is széles körben használt a pozsgásnövényes körökben.

A Kleinia fajai többnyire:

• törzsszukkulens vagy félpozsgás cserjék,
• egyenes vagy elágazó, húsos, gyakran hamvas hajtásokkal,
• leveleik gyakran levélrózsába rendeződnek a hajtások végén,
• a levelek lehetnek keskenyek, lándzsásak vagy elliptikusak,
• száraz időszakban részben vagy teljesen lehullhatnak.

A hajtások gyakran:

• üregesek,
• ízeltek,
• törékenyek,
• hosszanti csíkozással vagy hegesedéssel mintázottak.

A Kleinia nemzetségre jellemző az Asteraceae család tipikus virágzata:

• fészekvirágzat,
• több fészek tömött sátorvirágzatot alkothat,
• a virágok többnyire csöves virágok,
• sugárvirágok általában hiányoznak,
• a virágok sárgák, ritkábban narancssárgák.

A termés:

• bóbitás kaszattermés,
• a repítőszőrök segítségével szél útján terjed.

   Képek betöltése...

Ez a sablon a Wikipédia/Commons képeiből generál LightGallery galériát.

Alap használat:

{{Galéria|Vörös róka}}

Limitált képszámmal (pl. 5 kép):

{{Galéria|Vörös róka|limit=5}}

A Kleinia fajok elsősorban:

• a Kanári-szigeteken,
• Észak- és Kelet-Afrikában,
• az Arab-félszigeten

fordulnak elő.

Élőhelyük:

• száraz vagy félszáraz szubtrópusi területek,
• gyakran vulkáni eredetű, ásványi anyagokban gazdag talajok,
• meredek lejtők, erodált felszínek,
• időszakos, téli csapadékú klíma.

A Kleinia fajok pozsgás jellege elsősorban:

• a hajtások vízraktározó képességében,
• a levélfelület csökkentésében,
• a száraz időszakhoz igazodó lombhullatásban nyilvánul meg.

Ez az életforma jól alkalmazkodik a mediterrán és szubtrópusi, nyári aszályos klímákhoz, és funkcionálisan hasonló stratégiát képvisel, mint sok kaktuszfaj.

A Kleinia fajok:

• jól tarthatók világos, napos helyen,
• jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajt igényelnek,
• télen hűvös, száraz pihenőidő ajánlott,
• túlöntözésre érzékenyek,
• kaktuszgyűjteményekben is gyakran nevelik őket.

Díszítő értékük elsősorban:

• különleges habitusukból,
• hamvas hajtásaikból,
• levélrózsás megjelenésükből adódik.

A Kleinia nemzetség jó példája annak, hogy a pozsgás életmód és a rendszertani határok nem mindig esnek egybe. Bár modern szemléletben gyakran más nemzetségekbe sorolják fajait, a név továbbra is fontos és használatos a pozsgásnövényekkel foglalkozó szakirodalomban és gyűjtői körökben.