Ugrás a tartalomhoz

Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. minimus

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. január 2., 12:22-kor történt szerkesztése után volt. (A név eredete, etimológia)
Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. minimus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-
csoport
Cactinae
Nemzetség Kadenicarpus
Faj Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. minimus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. minimus (G.Frank) Vázquez-Sánchez in Bot. J. Linn. Soc. 190: 416. 2019. o. Vázquez-Sánchez & al. 2019
  • A tudományos név státusza: érvényes
  • Turbinicarpus pseudomacrochele subsp. minimus (G. Frank) Lüthy és A. Hofer a Cactaceae Syst. Init. 14: 20. 2002
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin turbo, turbinis = csiga, és az ógörög carpos = termés szavakból ered, a növény terméseinek alakjára utal.
A ma is aktuális nemzetség nevét Nyikolaj Nyikolajevics Kaden (1914–1976) orosz botanikus tiszteletére adták.
A fajnév többszörös ógörög szóösszetétel. A pseudo jelentése: ál, hamis, arra utal, hogy a faj hasonlít a T. macrochele fajra. A macrochele név jelentése: nagykarmú (makros = nagy; chele = karom, köröm), a faj töviseinek alakját és méretét jellemzi.
Az alfaj neve latin eredetű, jelentése: nagyon kicsi, törpe, a taxon hajtásának méretére utal.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Típuspéldány

  • Első leírása: Succulenta (Netherlands) 68(12): 272, 1989.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Lüthy & Hofer, 2002

Fotó: Szigetvári József

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fotó: Lukoczki Zoltán

Többnyire magányos növény, csak az idősebb példányokon figyelhető meg gyér sarjképződés. A krainzianus alfajtól leginkább méretében különbözik.
A hajtás átmérője mindössze 8–12 mm (kultúrában kissé nagyobb lehet). A kifejlett, idős növények hosszúkásak, hengeresek vagy bunkó alakúak, 3–4 cm magasak, sötétzöld színűek.

Erős répagyökere mélyre hatol.

Szemölcsök

A spirálisan lefutó bordákat szemölcssorok alkotják. A szemölcsök alapja rombusz alakú, csúcsuk kúposan kihegyesedő.

Areolák

Fiatal korban sárgás gyapjúval fedettek.

Tövisek

  • Peremtövis: fiatal korban rövidek, sugarasan állók, fehérek, a növényre simulnak; idősebb (4–5 évnél idősebb) példányokon hosszabb, csavarodott, kuszán álló felnőttkori tövisek fejlődnek, színük sárgásbarna; perem- és középtövisek nem különíthetők el.

Generatív test

Virág

1–2 cm átmérőjű, a fiatal, sárgás gyapjúval fedett areolákból fejlődik. Színe halványsárga vagy krémsárga, ritkán enyhébb vagy erősebb vöröses középcsíkkal. Ez a vöröses színeződés az alfajra legalább a külső lepellevelek esetében jellemző.

  • Lepellevelek: halványsárgák vagy krémsárgák, gyakran vöröses középcsíkkal.
  • Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok sárgák, bibeszál és a 4 ágú bibe fehér vagy halvány krémszínű.
Fotó: Lukoczki Zoltán

Termés

Gömb alakú, kb. 5 mm széles.

  • Magja: vöröses vagy fekete színű, kb. 1 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, Hidalgo állam, a Hidalgo–Querétaro határ menti területek; az elterjedés erre a környékre korlátozódik.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kb. 2000 m tengerszint feletti magasságban, aprózódott mészkősziklákon és azok repedéseiben; alacsony humusztartalmú talajokon él.

Kultúrában tartás

Fotó: Bodor János

Igényei megegyeznek a subsp. krainzianus igényeivel. Rendkívül apró termetű, ezért érdemes több példányt kisebb tálba ültetni. Megfelelő tartás mellett több periódusban, bőségesen virágzik. Virágzására a nyár végi hónapokban, augusztusban és szeptemberben számíthatunk.
Nagyon jó vízáteresztő, bázikus kémhatású talajt igényel. Öntözése mérsékelt legyen, gyökérzete érzékeny a túlzott vízellátásra. A fejlődési időszakban sok fényt és jól szellőzött környezetet kíván. Télen teljesen szárazon, fagymentes helyen tartandó, rövid ideig néhány fokos fagyot is elvisel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Eredetileg a T. krainzianus önálló faj törpe formájaként írták le. Ma mindkét taxon a pseudomacrochele faj alá tartozik, alfaji rangban. A subsp. minimus lényegesen kisebb termetű.

Egyéb

A faj apró mérete ellenére hosszú életű, megfelelő tartás mellett rendszeresen és bőségesen virágzik.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Bodor János, Lukoczki Zoltán, Szigetvári József
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 432. kártya