Rebutia flavistyla

Rebutia flavistyla
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia flavistyla

Tudományos név

Aylostera deminuta (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"] sec. Ritz & al. 2016
- A tudományos név státusza: érvényes
Rebutia flavistyla Ritter, 1978
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév latin szóösszetétel: flavus = sárga és stylus = stylus (bibeszál). Jelentése „sárga bibeszálú”, ami a leírás szerint a taxon egyik jellegzetessége.

Szinonimák

Érvényes név és szinonimák a Rebutia flavistyla taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Az eredeti leírás szerint magányos növény, élőhelyén ez jellemző lehet, kultúrában azonban szinte mindig alacsony csoportokat képez. Hajtásai zöldek, 4–5 cm átmérőjűek, magasságuk ennél kisebb.

Szemölcsök

A bordák szemölcsökre tagoltak, számuk 15–27. A szemölcsök 5–6 mm magasak.

Axillák

Az axillákban fehér szőr és sörték találhatók.

Areolák

Az areolák oválisak, egymástól 4–6 mm-re helyezkednek el, rajtuk halványsárga vagy fehér gyapjú található.

Tövisek

Peremtövis: 15–22 db, vékony, 5–10 mm hosszú, sárgás színű, később fehérré válik
Középtövis: néhány, a peremtövisekhez hasonló megjelenésű

Generatív test

Virág

A virágok feltűnően élénk narancsszínűek. Hosszuk és átmérőjük egyaránt körülbelül 3 cm. A magházon apró pikkelyek találhatók, melyek axillái sűrűn fehér hajasak és sörtések.

Lepellevelek: csésze pikkelyes, párta élénk narancsszínű
Ivarlevelek: bibeszál és bibe a leírás szerint citromsárga, a megfigyelt példányokon inkább krémszínű

Termés

A termések kicsik, gömbölyűek, kezdetben húsosak és lédúsak, később papírszerűvé száradnak.

Magja: barnás, finoman szemölcsös felszínű, 1,2 × 0,7 mm méretű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Tarija közigazgatási terület, Mendez tartomány, Cajas alatt; továbbá a Rio Cajas térsége és a Cajas-szurdok
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: vulkanikus kőzeten kialakult sekély talajon, kőzetrepedésekben él, mohák és zuzmók között; a tengerszint feletti magasságot Ritter nem közölte, a környéken más fajokat kb. 2500 m magasságban gyűjtöttek

Kultúrában tartás

Nem problémás faj. Talaja kevés szerves anyagot és sok, legalább 50% vulkáni eredetű ásványi anyagot tartalmazzon, ennek hiányában durva szemcséjű folyami homok vagy apró kavics is megfelelő. Magashegyi fajként sok fényt igényel, naponta legalább néhány órán át érje közvetlen napfény. Nyáron is óvatos öntözést igényel, a túlöntözés hatására kevésbé dekoratív, „túlhízlalt” példányok fejlődnek. Teleltetése teljesen szárazon, világos helyen történjen, így néhány fokos fagyot is elvisel. Kultúrában sarjadó hajlama miatt rendszeres átültetés javasolt.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Virágzó állapotban könnyen felismerhető feltűnően élénk narancsszínű virágairól és világos színű bibeszáláról.

Taxonómia és filogenetika

A rendszerezők a Rebutia fiebrigii egyetlen megbízhatóan öntermékenyülő formájának tartják. Alaktanilag viszonylag könnyen azonosítható, különösen virágzáskor.

Egyéb

A faj bőséges virágzása miatt különösen látványos, egy nagyobb csoport egyszerre nyíló virágai rendkívül dekoratívak. A magok általában jól csíráznak, a növények már hároméves korban virágzásra képesek.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 335. kártya