Ugrás a tartalomhoz

Rebutia muscula

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. január 11., 12:29-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Speciesbox|taxon=Rebutia muscula}} <span id="tudományos-név"></span> == Tudományos név == * ''Aylostera deminuta'' (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"] sec. Ritz & al. 2016 ** A tudományos név státusza: érvényes * ''Rebutia muscula'' Ritter & Thiele, 1963 ** A tudományos név státusza: szinonima <span id="a-név-eredete-etimológia"></span> === A név eredete, etimológia === A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–18…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Rebutia muscula
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Rebutiinae
Nemzetség Rebutia
Faj Rebutia muscula
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Aylostera deminuta (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"] sec. Ritz & al. 2016
    • A tudományos név státusza: érvényes
  • Rebutia muscula Ritter & Thiele, 1963
    • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő és kaktuszgyűjtő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév a latin musculus („egérke, kisegér”) szóból ered, a taxon szőrszerűen finom, sűrű tövisezetére utalva.

Első leírás

  • Taxon 12: 29. (1963)

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Csoportképző faj. Hajtásai zöldek, eleinte félgömb alakúak, később kissé megnyúlnak, átmérőjük 3–4 cm. Gyökérzete szálas.

Bordák

25–40 db, alig feltűnő borda, kb. 2 mm magasak.

Areolák

Kissé oválisak, fehér filcesek, egymástól kb. 2 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Areolánként mintegy 50 db tövis található. Nagyon finomak, egyenesek, fényes fehérek, 2–4 mm hosszúak. Minden irányba állnak; perem- és középtövisek nem különíthetők el.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás alsó részén fejlődnek, 35 mm hosszúak és 30 mm szélesek.

  • Magház: zöld, apró pikkelyekkel, rövid fehér gyapjúval és fehér szőrszálakkal borított
  • Virágcső: olívzöld, zöld pikkelyekkel, fehér gyapjúval és kevés puha fehér szőrrel
  • Porzók: két sorban állnak, a porzószálak fehéres színűek, a portokok sárgák
  • Bibeszál: fehér; bibe: 4–5 ágú, sárgás, a porzók fölé emelkedik
  • Lepellevelek: lapát alakúak; a belsők viszonylag tompa hegyűek, narancssárgák, kb. 20 × 5 mm-esek; a külsők hosszabbak és hegyesebbek

Termés és mag

A termés kb. 5 mm átmérőjű, lapos, zöldesbarna gömb, virágmaradvánnyal. Magjai feketék, sapka alakúak, tompa fényűek, 0,8 × 1,2 mm méretűek.

Elterjedés és élőhely

  • Elterjedés: Bolívia, Tarija régió, Narvaez környéke; előfordulása kiterjed a kb. 80 km-rel délebbre fekvő Padcaya térségére is
  • Tengerszint feletti magasság: 1800–2500 m
  • Élőhely: rendkívül ritkás sziklagyepek; felszíni vulkanikus kőzeten, illetve az azt kitöltő sekély talajon, főként mohák és zuzmók között

Kultúrában tartás

Dekoratív és hálás faj. Apró fehér tövisei teljesen befedik a hajtásokat, hófehér megjelenést adva a növénynek, amit az élénk színű virágok látványosan egészítenek ki. Virágzása általában májusban kezdődik, de a legtöbb Rebutia fajtól eltérően a fejlődési időszak végéig több hullámban is képes virágozni.
Megfelelő körülmények szükségesek: jól szellőző tartás, forró és levegőtlen üvegházban gyengébben teljesít. Talaja mészmentes, ásványi alapú legyen. Nyáron enyhén szűrt napfény, mérsékelt öntözés javasolt; télen teljesen száraz pihenőt igényel. A kisebb növényeket célszerű akár évente átültetni. Irodalmi adatok szerint az idős (10–15 éves) példányok gyakran elcsúnyulnak.

Taxonómiai megjegyzések

Közeli rokonságát a Rebutia fiebrigii fajjal már Friedrich Ritter is említette; a mai rendszerezők többnyire annak egyik változataként kezelik.

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 550. kártya