Rebutia colorea

Rebutia colorea
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia colorea

Tudományos név

Aylostera pygmaea (R. E. Fries) Britton & Rose, 1922
- A tudományos név státusza: érvényes
Rebutia colorea Ritter, 1977
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
Az itt tárgyalt, eredetileg fajként leírt forma latin nevének jelentése: színes. A névadást Ritter az első leírásban nem indokolta, de valószínűleg a faj színgazdagságára utal, beleértve a hajtások, a tövisek és a virágok élénk színét.

Típuspéldány

Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 28(4): 78., 1977
Az aktuális nemzetségbe helyezte: nem szerepel adat

Szinonimák

Lobivia pygmaea var. colorea Rausch, 1985
Rebutia pygmaea var. colorea (Ritter) Lodé, 1992
Aylostera colorea (Ritter) Mosti & Papini, 2011
Érvényes név és szinonimák a Rebutia colorea taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású növény, 1–2 cm vastag és 1–3 cm hosszú. Kultúrában nagyobbra nő és általában gyengén sarjad. Színe sötét olívzöld, az első leírás szerint vöröses árnyalat nélkül, de barnáslilás színű példányokat is találtak. Vastag, fehér karógyökere gyakran nagyobb, mint a növény föld feletti része.

Szemölcsök

9–11 bordája van, amelyek 2–3 mm magasak, alacsonyak, sűrűn álló, kerek dudorokra tagoltak.

Axillák

Nem szerepel adat.

Areolák

1–1,3 mm hosszúak, csaknem csupaszok, kevés fehéres vagy barnás filc előfordulhat. Egymástól 2–3 mm távolságra helyezkednek el, ez a távolság az idősödéssel csökken.

Tövisek

Peremtövis: 6–8 (11) db, fésűszerűen rendezettek, 1,5–2,5 mm hosszúak, sárgásbarnák, később szürkévé válnak, a megvastagodott tövükön megmarad a sárgásbarna szín

Generatív test

Virág

A hajtás alsó részén fejlődik, 25–35 mm hosszú, illat nélküli. A gömbölyű magház többnyire a talajban található, 1–2 mm-es pikkelyek fedik, színük fehérestől sötétzöldig terjed. A magház areoláin fehér gyapjú és gyakran egy-egy világos sörteszőr is található. A virágcső 5–7 mm hosszú, felül 6–9 mm széles, belül lilás rózsaszín.

Lepellevelek: tepala spatula alakúak, 10–16 mm hosszúak és 4–6 mm szélesek, lekerekítettek vagy hegyesek, mindig rövid, vékony hegyben végződnek; színük élénk kárminvöröstől rubinvörösig terjed, csúcsuk és tövük bíbor árnyalatú
Ivarlevelek: filamenta bordók, antherae sárgák, stylus halványzöld, stigma 4–7 ágú, kissé a porzók fölé nyúlik

Termés

Gömbölyű, 0,5–1 cm átmérőjű, vörös színű.

Magja: sötétbarna, csaknem fekete, kb. 0,8 × 1 mm méretű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia (Tarija megye: San Antonio vagy Iscayache környéke; Yunchara közelében is előfordul)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 3400–3700 m magasságban, meredek sziklagyepes lejtőkön, pázsitfűfélék, mohák, zuzmók és ritkás törpecserjék között; sekély, köves, sziklás talajon, ahol a csapadékvíz gyorsan elfolyik

Kultúrában tartás

Nagyon lassú növekedésű, mérsékelt sarjadás csak hosszú évek után várható. Talaja szerves anyagban szegény, savanyú kémhatású, ásványi összetételű legyen. Igényei egyébként nem térnek el a faj többi formájától. Magashegyi eredete miatt a nyári kánikula elleni védelem fontos, bőséges friss levegő biztosításával tartható életben.

Egyéb

A forma típusos virágszínét az angol nyelvű szakirodalom „electric carmine” kifejezéssel jellemzi, amely élénk, szinte világító lilás árnyalatot jelent. Különböző forrásból származó példányok színe eltérhet, de belefér az első leírásban megadott színtartományba.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások, 715. kártya