Aloiampelos ciliaris
| Aloe ciliaris | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asphodelaceae |
| Alcsalád | Asphodeloideae |
| Nemzetség | Aloe |
| Faj | Aloe ciliaris |
 
| |
Tudományos név
- Aloe ciliaris (Haworth) Haworth, 1825
A név eredete, etimológia
- Az Aloe nemzetségnév az arab „alloeh” szóból származik, ami fényes, keserű anyagot jelent, utalva a levelekben található nedvre. A latin nyelvben az aloe kifejezés a görög aloē szóból ered.
- A faji jelző, a ciliaris a latin cilium (szempilla) szóból származik, ami a levelek szélén és különösen a szárat körülölelő levélhüvely peremén található fehér, puha, szempillaszerű fogazatra utal.
Típus
- Aloe ciliaris Haworth; Gyűjtő: James Bowie, Dél-Afrika, Eastern Cape; Típuspéldány: herbaria Kew (K).
- Első leírása: Adrian Hardy Haworth írta le először Aloe ciliaris néven a Philosophical Magazine and Journal folyóiratban 1825-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Adrian Hardy Haworth, 1825.
Aloe ciliaris képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloe ciliaris var. ciliaris
- Aloe ciliaris var. flanaganii
- Aloiampelos ciliaris
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Gyors növekedésű, kapaszkodó életmódú pozsgás növény, amelynek szára hosszú, vékony és hajlékony, hossza elérheti a 6–10 métert is. A szár alapi része fásodó. A levelek szórt állásúak, lándzsásak, sötétzöldek és húsosak, hosszuk 10–15 cm, szélességük 1,5–2,5 cm. A levelek széle finoman fogazott, a levélalap hüvelyszerűen körülöleli a szárat. A levélhüvely felső peremén jellegzetes, fehér, szempillaszerű szőrök vagy fogak láthatóak. A gyökérzet bojtos, a talaj felső rétegében terül el.
Generatív test
Virág
A virágzat egyszerű, nem elágazó fürt, amely 15–30 cm hosszú. A virágok lecsüngőek, csöves felépítésűek.
- Takarólevelek: A lepellevél színe élénk narancssárga vagy skarlátvörös, a csúcsa zöldes árnyalatú. A lepel hossza körülbelül 30 mm.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a bibeszál hosszan kinyúlnak a lepelcsőből. A portokok sárgásbarna színűek. A termő felső állású.
Termés
Hosszúkás, toktermés, amely éréskor három kopáccsal nyílik.
- Magja: Apró, sötétbarna vagy feketés, hártyás szárnnyal rendelkezik a széllel való terjedés segítésére.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez a faj Dél-Afrika területén őshonos, különösen az Eastern Cape tartományban gyakori. Megtalálható a Karoo régió szárazabb vidékeitől egészen a nedvesebb tengerparti bozótosokig.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Főként sűrű bozótosokban (úgynevezett „thicket” vegetációban) él, ahol a többi növényre támaszkodva kapaszkodik felfelé. Kedveli a napos vagy félárnyékos helyeket. Fagytűrő képessége korlátozott, a fagymentes, mediterrán típusú éghajlatot részesíti előnyben.
Kultúrában tartás
Népszerű dísznövény a szubtrópusi kertekben gyors növekedése és látványos virágzása miatt. Jól tűri a szárazságot, de rendszeres öntözés mellett erőteljesebben fejlődik. Szaporítása legkönnyebben szárdugványokkal történik, amelyek gyorsan gyökeret eresztenek. Kerülni kell a pangó vizet, mert a gyökérzet rothadásához vezethet.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Hasonlít az Aloe tenuior és az Aloe tidmarshii fajokra. Legfőbb megkülönböztető bélyege a szárat körülölelő levélhüvely peremén található kifejezett, fehér, szempillaszerű fogazat, amely a rokon fajoknál hiányzik vagy sokkal kevésbé feltűnő.
Taxonómia és filogenetika
A modern filogenetikai kutatások (APG IV rendszer) alapján a fajt gyakran az Aloiampelos nemzetségbe sorolják át (Aloiampelos ciliaris), amely a kapaszkodó aloe-fajokat tömöríti az Asphodelaceae családon belül.