Ugrás a tartalomhoz

Rebutia kariusiana

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. január 16., 17:44-kor történt szerkesztése után volt. (Tudományos név)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Rebutia kariusiana
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Rebutiinae
Nemzetség Rebutia
Faj Rebutia kariusiana
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Rebutia minuscula K.Schum. in Monatsschr. Kakteenk. 5: 102. 1895 sec. Ritz & al. 2007
    • A tudományos név státusza: érvényes
  • Rebutia kariusiana Wessner, 1963
    • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.

A fajnév (minuscula) jelentése nagyjából: eléggé (meglehetősen) kicsi, kicsinyke, kisded, rövidke, a növény hajtásainak méretét jellemzi.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Az itt bemutatott, egykor fajként leírt forma egy német gyűjtő, Alfred Karius nevét viseli, aki több érdeme között úttörője volt a kaktuszok hidrokultúrás tartásának.

Típuspéldány

  • Első leírása: Kakteen und Andere Sukkulenten 14: 149. 1963.

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Lukoczki Zoltán

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gömbölyded növény, alig sarjadzik. A hajtáscsúcs bemélyedt, tövises. Átmérője kb. 5 cm, színe lombzöld.

Szemölcsök

Bordái spirálisan álló szemölcssorokból állnak.

Areolák

A szemölcssorokon elhelyezkedő areolák drapp gyapjút viselnek, egymástól mintegy 5 mm távolságra állnak.

Tövisek

  • Peremtövis: Világosbarna vagy fehér, a fiatal tövisek általában világosabbak; számuk 8–10 db, hosszúságuk 3–6 mm.
  • Középtövis: Sötétbarna, tövük megvastagodott; számuk 3–4 db, hosszuk legfeljebb 6 mm. A bemutatott példányon a barna színeződés csak csekély mértékben, a középtövisek hegyén figyelhető meg.

Generatív test

Virág

Hegyes bimbója világoszöld színű. Virágai kellemes rózsaszínűek, az első leírás szerint a rózsakvarc színével azonosíthatók. A virágok kb. 2,5 cm hosszúak és 4 cm átmérőjűek, önsterilek.
A virágcső 1,2 cm hosszú, rajta halványzöld pikkelyek találhatók. Az ovárium halvány- vagy olajzöld.

  • Lepellevelek: lepellevelek hegyes lándzsa alakúak, külső oldalukon világosbarnás középsávval.
  • Ivarlevelek: porzószálak sárgák; bibeszál felső része fehér, alul rózsaszínes fehér; bibe sárga.

Termés

Éretten sárgászöld színű, kb. 6 mm átmérőjű.

  • Magja: Fénylő fekete, kb. 1 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Argentína; pontos élőhelye nem ismert. Valószínűsíthetően Salta (esetleg Jujuy) tartomány területéről származik.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nem ismert. A növényt egy kb. 200 darabból álló importált kollekcióban találták, amely főként Rebutia marsoneri és Rebutia senilis példányokat tartalmazott.

Kultúrában tartás

Wessner kertészetében az első leírásig „Flamingó” néven tartották különleges virágszíne miatt. Gyűjteményi értékét elsősorban ez a szín emeli ki. Gondozása nem bonyolult: porózus, ásványi alapú, savanyú talaj; tavasztól őszig sok fény, friss levegő és szakszerű öntözés szükséges. Télen teljesen szárazon, lehetőleg világos helyen pihenjen; az 5 °C-os hőmérséklet tartósan is elegendő. Április végén és május elején virágzik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Rebutia minuscula csoporthoz tartozó forma. Jellegzetes, rózsakvarc-színű virágai és visszafogott sarjadzása alapján különíthető el a rokon taxonoktól.

Taxonómia és filogenetika

A rendszerezők ma a Rebutia minuscula faj egyik formájának tekintik. Pilbeam szerint a taxont éveken át szelektálva tenyésztették és szaporították, ezért gyakorlatilag cultivarietasnak tekinthető.

Egyéb

A név típusélőhely megjelölése nélkül került leírásra; azóta természetes élőhelyi gyűjtése nem ismert.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 623. kártya