Rebutia senilis var. lilacinorosea

Rebutia senilis var. lilacinorosea
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia senilis var. lilacinorosea

Tudományos név

• Rebutia minuscula K.Schum. in Monatsschr. Kakteenk. 5: 102. 1895 sec. Ritz & al. 2007
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Rebutia senilis var. lilacinorosea Backeb., 1936
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete (etimológia)

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt és pozsgás növényeket forgalmazó kertészetet működtetett a Lyon melletti Chazay d’Azergues-ben.
A latin fajnév (senilis) jelentése: öreg, vén, „öregemberhez való”, ami a faj vékony, fehér, arcszőrzetre emlékeztető töviseire utal.
A varietas neve (lilacinorosea) a taxon halvány lilás–rózsaszín virágszínére utal (lásd még az Egyéb részt).

Fotó: Lukoczki Zoltán

Első leírás

• Kaktus ABC 278, 416. (1936)

Szinonimák

• Rebutia senilis f. lilacino-rosea (Backeb.) Buining & Donald, 1963

Leírás

A R. senilis részletes bemutatása külön anyagban szerepel; itt rövid összefoglalás következik.
Kultúrában általában sarjadzó, kissé lapított, gömbszerű hajtásokat nevelő növény. A hajtások átmérője elérheti a 7 cm-t. Az areolák fehérgyapjasak. A tövisek száma rendszerint 25 db vagy több; vékonyak, szinte sörteszerűek, akár 3 cm hosszúak, színük fehér vagy enyhén sárgás.

A varietast Backeberg eredeti leírása szerint is csupán halvány lilás-rózsaszín virágszíne különbözteti meg a típusalak élénkvörös virágú formájától. Az itt bemutatott példányon areolánként kb. 20 tövis található, ami szintén eltérés a vörös virágú típustól.

Fotó: Varga Zsolt

Elterjedés és élőhely

Backeberg az első leírásban nem közöl élőhelyadatot. A LAU 560-as gyűjtés Argentína Salta tartományából származik, csakúgy, mint a típusalak.
Lau az élőhelyet Antilla település közelében, 1300–1500 m tszf. magasságban adta meg.

Az itt bemutatott példány a DH 398 gyűjtési számot viseli; annyi ismert róla, hogy Argentínában gyűjtötte az ott élt és 2006-ban elhunyt Dietrich Herzog, Tucumán tartományban, a Sierra Medina területén.

A faj teljes elterjedése valószínűleg Salta, Tucumán és Jujuy tartományokra korlátozódik. Populációi 2500 m-ig fordulnak elő, sziklagyepekben, ritkás pázsitfűfélék, kisebb broméliafélék (pl. Abromeitiella brevifolia), mohák és zuzmók társaságában.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Kultúrája

A R. senilis formák sűrű, fehér töviseiknek és látványos virágzásuknak köszönhetően kedveltek a gyűjteményekben. Gondozásuk általában problémamentes: laza szerkezetű, ásványi összetételű, savanyú kémhatású talaj, sok fény és friss levegő mellett tavasztól őszig jól fejlődnek, tavasszal gazdagon virágoznak. Nyár végén, ősz elején kisebb másodvirágzás előfordulhat.
Télen fagypont felett, teljesen szárazon pihentetendők. Magról könnyen szaporíthatók. A magoncokat fonálférgek károsíthatják; időben észlelve a nagyobb növények újragyökereztethetők.

Egyéb

A taxon neve az irodalomban többféle írásmóddal szerepel. Az első leírás a dán nyelvű Kaktus ABC-ben jelent meg: a 278. oldalon a dán, a 416. oldalon a latin szöveg olvasható. A varietas neve a dán szövegben egybeírva, a latinban kötőjellel (lilacino-rosea) szerepel. A helyes forma az egybeírt lilacinorosea, bár a kötőjeles alak is gyakori; az árjegyzékeken előforduló lilacinarosea hibás.

A mértékadó rendszerezők a R. senilis-t nem ismerik el önálló fajként, hanem a R. minuscula alá sorolják, ugyanakkor elismerik azokat az alaktani bélyegeket, amelyek megkülönböztetik.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás:

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 648. kártya