Sulcorebutia verticillacantha var. applanata

Weingartia canigueralii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia canigueralii

Tudományos név

Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 5: 17. 1978. Sec. Kiesling & al. (2014)
- A tudományos név státusza: érvényes
Sulcorebutia verticillacantha Ritter var. applanata Donald & Krahn, 1980
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A szinoním nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.
A fajt egy José Steinbach nevű kaktuszgyűjtőről nevezték el, aki az 1930-as évek elején született, és a fajt ő fedezte fel.
A Sulcorebutia név a latin sulcus („barázda”) szóból származik, a szemölcsök tetején található barázdára utal.
A fajnév latin–ógörög eredetű: verticillus („örvénylő, kusza”) és akanthos („tövis”), a kusza töviselrendezést írja le.
A varietas neve (applanata) latin eredetű, jelentése lapított, az alacsony, egy síkban fekvő hajtáscsoportokra utal.

Típuspéldány

Gyűjtő: Wolfgang Krahn
Hely: Bolívia, Chuquisaca megye, Sucre környéke
Magasság: 2800 m
Gyűjtés ideje: 1964
Első leírása: Cactus and Succulent Journal of Great Britain 42: 37–38, 1980
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Donald & Krahn, 1980

Szinonimák

Sulcorebutia canigueralii var. applanata (Donald & Krahn) Horáček, 2007
Érvényes név és szinonimák a Sulcorebutia verticillacantha var. applanata taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Változó mértékben sarjadó növény, kevés vagy sok hajtásból álló, lapos telepeket alkot. Gyökere elágazó karógyökér. Az egyes hajtások 25–50 mm magasak és 25–40 mm átmérőjűek. Színük fűzöldtől sötét szürkészöldig változik.

Szemölcsök

Szemölcsei (tuberkulum-ai) kerekdedek, 2–2,5 mm magasak és 3–4 mm szélesek, 12–17 bordába rendeződve.

Areolák

Az areolák a szemölcsök felső oldalán található barázdában ülnek, fehér gyapjasak, 2–4 mm hosszúak, legszélesebbek a hajtáscsúcs közelében.

Tövisek

Peremtövis: 7–9 pár, 2–4 mm hosszú, fésűszerűen elrendezett; általában a hajtásra simuló, hullámos vagy egyenes; színük többnyire fehér, ritkábban sárga vagy barna, barna vagy fekete tövűek.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtások alsó részén fejlődnek, körülbelül 30 mm hosszúak és 40 mm szélesek. A magház és a virágcső pikkelyes.

Lepellevelek: csésze, párta, sziromlevelek fényes mélylila színűek.

Termés

A termés körülbelül 5 mm átmérőjű bogyó, barnás vagy narancsvörös színű, virágmaradvánnyal.

Magja: 1 × 1,3 mm nagyságú, fekete, szemölcsös felszínű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca megye, Sucre környéke, 2800 m tengerszint feletti magasságban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: elszigetelt, homokkő alapkőzetű dombokon; vörös színű, homokos talajon, mohával borítva; társuló fajok: Parodia tuberculata, Rebutia fiebrigii var. densiseta.

Kultúrában tartás

Bőségesen virágzó, virágzás nélkül is díszes növény. Gondozása megegyezik a legtöbb Sulcorebutia taxon igényeivel. Ásványi túlsúlyú, vulkáni eredetű talajt és friss levegőt igényel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Megjelenésében nagyon hasonló a Sulcorebutia canigueralii és a Sulcorebutia steinbachii subsp. verticillacantha taxonokhoz, ezért egyes rendszerezők a canigueralii fajhoz sorolják.

Taxonómia és filogenetika

A varietast több modern feldolgozás nem önálló taxonként, hanem a Sulcorebutia canigueralii komplex részeként, szinonimaként kezeli.

Egyéb

A típuslelőhely elszigetelt, más Sulcorebutia populációktól elkülönülő állomány.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 740. kártya