Sulcorebutia hertusii

Weingartia crispata
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia crispata

Tudományos név

Weingartia crispata (Rausch) F.H.Brandt in Frankfurter Kakteenf. 5(2): 18. 1978 sec. Kiesling & al. 2014
- A tudományos név státusza: érvényes
Sulcorebutia hertusii (Halda & Horáček) Halda & Horáček, 2001
- A tudományos név státusza: szinoníma

A név eredete, etimológia

A szinoním nemzetség a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A latin fajnév („pulcher, pulchra, pulchrum”) jelentése: szép, gyönyörű, pompás, amely a faj megjelenésére utal.

Az itt tárgyalt forma nemzetségnevében a latin „sulcus” jelentése: barázda, amely a szemölcsök tetején található barázdára utal.
A fajt Pavel Heřtus (*1958) kortárs cseh kaktuszgyűjtőről nevezték el.

Típuspéldány

Első leírása: Acta Musei Richnoviensis Sect. Nat. 7(2): 74. 2000.

Szinonimák

Sulcorebutia crispata subsp. hertusii Halda & Horáček, 2000

Sulcorebutia gerosenilis Řiha & Arandia, 2001

Sulcorebutia patricii n. n.

Sulcorebutia patriciae hort.

Sulcorebutia gerosenilis subsp. patriciae hort.

Sulcorebutia tarabucoensis var. patriciae Bates et al.

Sulcorebutia tarabucoensis subsp. hertusii (Halda & Horáček) Gertel & R. Wahl, 2004

Sulcorebutia hertusii subsp. aureicapillata Halda, Heřtus & Horáček, 2000

Érvényes név és szinonimák a Sulcorebutia hertusii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Lassú növekedésű, csoportképző faj, amely sok hajtásból álló alacsony telepeket alkot. Az egyes hajtások 2–4 cm magasak és 3–5 cm átmérőjűek. Színük szürkészöld, zöld vagy sötét lilásbordó.

Szemölcsök

A hajtásokat 3–5 mm széles szemölcsök (tuberkulum-ai) tagolják, amelyek az idősebb hajtásokon 13–16 spirális lefutású bordába rendeződnek.

Areolák

Keskenyek, kb. 3 mm hosszúak, rövid fehér filccel fedettek.

Tövisek

Peremtövis: Finom, hajszerű, kusza, akár 2 cm-nél is hosszabb tövisek, amelyek teljesen befedik a hajtásokat; színük fehér, krémszínű vagy sárgás.

Generatív test

Virág

A hajtások alsó részén fejlődnek, 20–50 mm hosszúak és 35–50 mm szélesek.
Színük cseresznyepiros vagy sötétlila, világos torokkal.

Termés

Sötét barnásvörös, 4–5 mm átmérőjű.

Magja: Barnásfeketék, fehér termésmaradvány foltokkal, ferde sisak alakúak, 0,8 × 1,2 mm méretűek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca tartomány, Zudañez település közelében.
Élőhely, éghajlat, növénytársulás: Sziklalejtőkön, 2200–2750 m tengerszint feletti magasságban, ritkás lombhullató cserjék és félcserjék, valamint néhány lágyszárú faj (főleg pázsitfűfélék) társaságában; kövek és sziklák között, gyakran sekély talajban vagy aprózódott alapkőzetben.

Kultúrában tartás

Saját gyökerén is jól tartható faj. Vastag gyökere érzékeny, ezért rendkívül porózus, ásványi összetételű talajt és nagyon óvatos öntözést igényel.
A fejlődési időszakban sok fényt és jó szellőzést, a pihenő időszakban hideg, világos, teljesen száraz teleltetést igényel.
Irodalmi adatok szerint a bimbóképződéshez néhány hetes 0–5 °C-os telelés szükséges.

Taxonómia és filogenetika

A taxont eredetileg alfajként írták le, majd később fajjá emelték.
Egyes szerzők más fajok alfajaként vagy szinonimájaként kezelték.
Gyűjtői körökben a hertusii, aureicapillata és patriciae azonos taxonnak tekintett nevek.

Egyéb

Karakteres, sűrű, kusza hajszerű töviseiről könnyen felismerhető faj.
Gyűjtői forgalomban több néven is előfordul.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások 714. kártya