Kategória:Passifloroideae
| Passifloroideae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Fabids |
| Rend | Malpighiales |
| Család | Passifloraceae |
| Alcsalád | Passifloroideae |
| Passifloraceae | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Passifloroideae | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Passifloraceae |
Tudományos név
- Passifloroideae Burnett (1835)
elfogadott, érvényes név - Passifloraceae Juss. ex Roussel (1806)
szinonima név
A név eredete, etimológia
- Az alcsalád neve a típusnemzetség, a Passiflora nevéből származik, az alcsaládi rangot jelölő -oideae végződéssel. A név gyökere a latin passio (szenvedés) és flos (virág) szavak összetétele. A 17. századi misszionáriusok a virág részeit a passió szimbólumaival azonosították: a háromágú bibét a szögekkel, a portokokat a sebekkel, a mellékpártát pedig a töviskoronával. Az alcsaládi besorolást Gilbert Thomas Burnett botanikus vezette be 1835-ben megjelent Outlines of Botany című művében.
Típus
- Passiflora L. (1753)
- Első leírása: Burnett, G. T. (1835): Outlines of Botany 750, 1092, 1130.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gilbert Thomas Burnett 1835.
Passiflora képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Paropsioideae
- Smeathmannioideae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Az alcsalád tagjai elsősorban fásodó liánok, ritkábban cserjék vagy fák. A hajtás kapaszkodását levélhónalji eredetű kacsok segítik, amelyek módosult virágzati tengelyek. A szár hengeres, de egyes szukkulens jellegű csoportoknál (pl. Adenia) vaskos, víztároló szövettel rendelkező kaudexszé alakulhat. A levél szórt állású, tagolatlan vagy tenyeresen karéjos. A levelek nyelén vagy a lemezen gyakran extraflorális nektáriumok találhatók. A gyökérzet elágazó, olykor gumósan megvastagodott.
Generatív test
Virág
A virágzat általában hónalji helyzetű bogernyő vagy magányos virág. A virág sugaras szimmetriájú, leggyakrabban öttagú és hímnős. Jellemző az ivaroszlop (androgynophor) jelenléte, amely a porzókat és a termőt a magasba emeli.
- Takarólevelek: A csésze és a párta 5-5 tagú, szabad vagy alapi részén összeforrt. A lepellevél körökön belül egy vagy több sorból álló, színes, szálas mellékpárta (corona) helyezkedik el.
- Ivarlevelek: A porzószálak száma rendszerint 5, a portokok nagyok és mozgékonyak. A termő felső állású, 3 termőlevélből forrt össze, a bibeszál 3 ágú, a bibe fejes.
Termés
A termés húsos bogyó vagy három kopáccsal nyíló toktermés.
- Magja: A magok lapítottak, kemény tesztával rendelkeznek, és minden esetben lédús maglepel (arillus) burkolja őket.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az alcsalád képviselői kozmopoliták, de súlypontjuk a neotrópusi területeken van, különösen Brazília, Kolumbia és Ecuador vidékein. Jelentős fajszámban találhatók meg Madagaszkár szigetén és Afrika trópusi, valamint déli részein, kisebb számban pedig Ausztrália és Ázsia melegebb vidékein is jelen vannak.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Elsősorban trópusi esőerdők alsó és felső lombkoronaszintjének kúszónövényei.
- Szárazabb területeken (szavannák, félsivatagok) a szukkulens, kaudexes formák dominálnak.
- Sok faj epifiton jellegű, más növényekre támaszkodva növekszik.
Kultúrában tartás
A Passifloroideae alcsalád számos faja, főként a Passiflora nemzetségből, kedvelt dísznövény. Melegigényesek, a fagyokat csak kevés faj (pl. Passiflora caerulea) tolerálja. A szukkulens taxonok (pl. Adenia nemzetség) tartása során kerülni kell a túlöntözést, és jó vízelvezetésű talajt kell biztosítani. A kúszó fajoknak stabil támasztékra van szükségük.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az alcsalád legfőbb bélyege a kacsok jelenléte és a virágok bonyolult mellékpártája. A Passifloroideae elkülöníthető a család többi alcsaládjától (pl. Turneroideae) a kacsok és a maglepel (arillus) szerkezete alapján. A kúszó szárú Cucurbitaceae fajoktól a hímnős virágok és az ivaroszlop különbözteti meg őket.
Szukkulens taxonok
Az alcsaládon belül a szukkulencia leginkább az Adenia nemzetségben érhető tetten. Ezek a növények vaskos, víztároló törzset (kaudexet) fejlesztenek, amely segíti a túlélést a periodikusan száraz élőhelyeken. A szukkulens taxonok gyakran töviseket is viselnek, amelyek módosult kacsok vagy pálhalevelek.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer alapján a Passifloroideae a Passifloraceae család egyik alcsaládja a Malpighiales renden belül. A 2000-es évek utáni kutatások (pl. Tokuoka 2012) megerősítették, hogy az alcsalád monofiletikus. Két fő nemzetségcsoportra (tribus) osztható: a Passifloreae és a Paropsieae csoportokra, utóbbiak gyakran fás szárú, kacs nélküli növények.