Ferocactus pilosus

Ferocactus pilosus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Ferocactus
Faj	Ferocactus pilosus

Tudományos név

Ferocactus pilosus (Galeotti) Werderm., Repert. Spec. Nov. Regni Veg. Sonderbeih. B Sonderbeih. C: t. 72. 1933 sec. ???
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin ferus (= vad) szóból származik, utalva a Cactaceae családba tartozó Ferocactus nemzetség fajainak rendkívül erős, robusztus töviszettségére.
A fajnév a latin pilus (= haj) szóból ered, a pilosus jelentése „szőrös, hajas”, amely a fajra jellemző hajszerű sertetövisekre utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert pontosan a szakirodalomban
Első leírása: Ferocactus pilosus – Fedde's Repertorium Specierum Novarum, Sonder-Beih. C, Lfg. 18. pl. 72 (1933)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Erich Werdermann (1933)

A(z) Ferocactus pilosus szinonimái

≡ Echinocactus pilosus, ≡ Ferocactus stainesii var. pilosus
= Echinocactus stainesii, ≡ Echinocactus stainesii, ≡ Ferocactus stainesii
= Echinocactus pilosus var. stainesii, ≡ Echinocactus pilosus f. stainesii, ≡ Ferocactus piliferus var. stainesii
= Echinocactus pilifer, ≡ Echinocactus piliferus, ≡ Ferocactus piliferus, ≡ Ferocactus pilifer
= Echinocactus pilosus var. pringlei, ≡ Echinocactus pringlei, ≡ Ferocactus pringlei, ≡ Ferocactus stainesii var. pringlei, ≡ Echinocereus pringlei
= Echinocactus pilosus var. flavispinus, ≡ Ferocactus piliferus f. flavispinus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kezdetben magános növekedésű, idősebb korban rendszerint sarjakat fejleszt. Fiatalon gömb alakú, később megnyúlt, akár 3 m magas és 50 cm átmérőjű oszlopos hajtássá alakul. Színe élénkzöld. 13–20 bordára tagolt; a bordák fiatalon dudorszerűek, később egyenes lefutásúak és lekerekített élűek.

Szemölcsök

A bordák kezdetben szemölcsszerű dudorokból állnak, melyek az életkor előrehaladtával kisimulnak.

Areolák

Ovális alakúak, kb. 20 mm hosszúak és 8 mm szélesek. Fiatalon erősen gyapjasak, idősebb példányokon a bordák élén sűrűn, szinte összefüggő sorban helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: 4–12 darab, a középsők erősebbek, szélesebbek, akár 5 cm hosszúak; lapított, kardpenge alakúak, enyhén hajlottak, gyűrűsen barázdáltak.
Peremtövis: nem különülnek el élesen a középtövisektől; változó hosszúságúak, az areola alsó és felső részén kisebb, erős tövisek is előfordulhatnak.

A tövisek színe élénkvöröstől sárgáig változik, akár egy növényen belül is több árnyalatban. Az areolák peremén fehér, hajszerű sertetövisek fejlődhetnek, melyek sűrűsége változó, olykor hiányoznak. A virágzónában extraflorális mirigytövisek jelennek meg.

Generatív test

Virág

Kb. 4 cm hosszú és 2,5 cm széles, a hajtáscsúcson koszorúban nyílik. Színe a világossárgától a sötétvörösig változhat. A virág kompakt, csőszerű megjelenésű.

Lepellevelek: csésze rövid, pikkelyes; a külső lepellevelek lándzsásak, vöröses–narancs színűek; a belső lepellevelek spatula alakúak, világosabb árnyalatúak, csúcsuk enyhén befelé hajló, gyakran finoman fogazott.
Ivarlevelek: porzószálak kb. 1 cm hosszúak, sárgák; portokok szintén sárgák; bibeszál és bibe sárga.

Termés

Hosszúkás, 3–4 cm hosszú, sötétsárga vagy vöröses árnyalatú, vastag falú, lédús. Felületén ritkás pikkelyek találhatók.

Magja: sötétbarna, kb. 1,75 mm hosszú; egy termésben akár több száz mag is lehet.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikóban széles körben elterjedt: San Luis Potosí, Zacatecas, Durango, Nuevo León, Coahuila, Tamaulipas, Chihuahua, esetenként Querétaro és Guanajuato államokban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: változatos élőhelyeken fordul elő; mészköves, gipszes vagy vulkanikus talajokon, síkságokon és meredek hegyoldalakon egyaránt. 1200–2400 m tengerszint feletti magasságban él. A faj viszonylag kis változékonyságot mutat, főként a hajtás méretében, a sertetövisek sűrűségében és a virágszínben.

Kultúrában tartás

Könnyen nevelhető faj. Jó vízáteresztő közeg szükséges, de talajra nem igényes. Inkább sekély edényben ajánlott tartani. Idősebb példányok érzékenyek a túlöntözésre. Teljes napsütésben fejlődik a legszebben. Magvetéssel jól szaporítható; a magoncok kezdetben gyorsan nőnek, később lassul a fejlődés. Virágzóképes méret eléréséhez 15–20 év szükséges. Áprilistól szeptemberig több hullámban virágozhat. Teleltetés: világos, 5–10 °C közötti helyen.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes a változatos színű, lapított töviszet és a gyakran megjelenő hajszerű sertetövisek. Gyakran összetévesztik a Ferocactus stainesii néven ismert taxonnal, amely azonban ma már a Ferocactus pilosus szinonimájának tekinthető.

Taxonómia és filogenetika

A faj rendszertani megítélése hosszú ideig bizonytalan volt. A szakirodalomban több néven is szerepelt. Egyes szerzők szerint a Ferocactus piliferus név élvez prioritást, azonban ez nem vált általánosan elfogadottá. A korábban leírt varietások nem mutatnak kellő különbséget az alapfajhoz képest.

Egyéb

A termés savanykás ízű, a helyi lakosság citrompótlóként használja („viznaga de limón”), és mexikói piacokon is árusítják.

Szerzők

Szöveg: Tóth Norbert
Kép: Tóth Norbert
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 250–251. kártya