Ferocactus pilosus
| Ferocactus pilosus | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Ferocactinae |
| Nemzetség | Ferocactus |
| Faj | Ferocactus pilosus |
Tudományos név
- Ferocactus pilosus (Galeotti) Werderm., Repert. Spec. Nov. Regni Veg. Sonderbeih. B Sonderbeih. C: t. 72. 1933 sec. ???
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a latin ferus (= vad) szóból származik, utalva a Cactaceae családba tartozó Ferocactus nemzetség fajainak rendkívül erős, robusztus töviszettségére.
- A fajnév a latin pilus (= haj) szóból ered, a pilosus jelentése „szőrös, hajas”, amely a fajra jellemző hajszerű sertetövisekre utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert pontosan a szakirodalomban
- Első leírása: Ferocactus pilosus – Fedde's Repertorium Specierum Novarum, Sonder-Beih. C, Lfg. 18. pl. 72 (1933)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Erich Werdermann (1933)





A(z) Ferocactus pilosus szinonimái
- ≡ Echinocactus pilosus, ≡ Ferocactus stainesii var. pilosus
- = Echinocactus stainesii, ≡ Echinocactus stainesii, ≡ Ferocactus stainesii
- = Echinocactus pilosus var. stainesii, ≡ Echinocactus pilosus f. stainesii, ≡ Ferocactus piliferus var. stainesii
- = Echinocactus pilifer, ≡ Echinocactus piliferus, ≡ Ferocactus piliferus, ≡ Ferocactus pilifer
- = Echinocactus pilosus var. pringlei, ≡ Echinocactus pringlei, ≡ Ferocactus pringlei, ≡ Ferocactus stainesii var. pringlei, ≡ Echinocereus pringlei
- = Echinocactus pilosus var. flavispinus, ≡ Ferocactus piliferus f. flavispinus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Kezdetben magános növekedésű, idősebb korban rendszerint sarjakat fejleszt. Fiatalon gömb alakú, később megnyúlt, akár 3 m magas és 50 cm átmérőjű oszlopos hajtássá alakul. Színe élénkzöld. 13–20 bordára tagolt; a bordák fiatalon dudorszerűek, később egyenes lefutásúak és lekerekített élűek.
Szemölcsök
A bordák kezdetben szemölcsszerű dudorokból állnak, melyek az életkor előrehaladtával kisimulnak.
Areolák
Ovális alakúak, kb. 20 mm hosszúak és 8 mm szélesek. Fiatalon erősen gyapjasak, idősebb példányokon a bordák élén sűrűn, szinte összefüggő sorban helyezkednek el.
Tövisek
- Középtövis: 4–12 darab, a középsők erősebbek, szélesebbek, akár 5 cm hosszúak; lapított, kardpenge alakúak, enyhén hajlottak, gyűrűsen barázdáltak.
- Peremtövis: nem különülnek el élesen a középtövisektől; változó hosszúságúak, az areola alsó és felső részén kisebb, erős tövisek is előfordulhatnak.
A tövisek színe élénkvöröstől sárgáig változik, akár egy növényen belül is több árnyalatban. Az areolák peremén fehér, hajszerű sertetövisek fejlődhetnek, melyek sűrűsége változó, olykor hiányoznak. A virágzónában extraflorális mirigytövisek jelennek meg.
Generatív test
Virág
Kb. 4 cm hosszú és 2,5 cm széles, a hajtáscsúcson koszorúban nyílik. Színe a világossárgától a sötétvörösig változhat. A virág kompakt, csőszerű megjelenésű.
- Lepellevelek: csésze rövid, pikkelyes; a külső lepellevelek lándzsásak, vöröses–narancs színűek; a belső lepellevelek spatula alakúak, világosabb árnyalatúak, csúcsuk enyhén befelé hajló, gyakran finoman fogazott.
- Ivarlevelek: porzószálak kb. 1 cm hosszúak, sárgák; portokok szintén sárgák; bibeszál és bibe sárga.
Termés
Hosszúkás, 3–4 cm hosszú, sötétsárga vagy vöröses árnyalatú, vastag falú, lédús. Felületén ritkás pikkelyek találhatók.
- Magja: sötétbarna, kb. 1,75 mm hosszú; egy termésben akár több száz mag is lehet.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikóban széles körben elterjedt: San Luis Potosí, Zacatecas, Durango, Nuevo León, Coahuila, Tamaulipas, Chihuahua, esetenként Querétaro és Guanajuato államokban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: változatos élőhelyeken fordul elő; mészköves, gipszes vagy vulkanikus talajokon, síkságokon és meredek hegyoldalakon egyaránt. 1200–2400 m tengerszint feletti magasságban él. A faj viszonylag kis változékonyságot mutat, főként a hajtás méretében, a sertetövisek sűrűségében és a virágszínben.
Kultúrában tartás
Könnyen nevelhető faj. Jó vízáteresztő közeg szükséges, de talajra nem igényes. Inkább sekély edényben ajánlott tartani. Idősebb példányok érzékenyek a túlöntözésre. Teljes napsütésben fejlődik a legszebben. Magvetéssel jól szaporítható; a magoncok kezdetben gyorsan nőnek, később lassul a fejlődés. Virágzóképes méret eléréséhez 15–20 év szükséges. Áprilistól szeptemberig több hullámban virágozhat. Teleltetés: világos, 5–10 °C közötti helyen.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Jellegzetes a változatos színű, lapított töviszet és a gyakran megjelenő hajszerű sertetövisek. Gyakran összetévesztik a Ferocactus stainesii néven ismert taxonnal, amely azonban ma már a Ferocactus pilosus szinonimájának tekinthető.
Taxonómia és filogenetika
A faj rendszertani megítélése hosszú ideig bizonytalan volt. A szakirodalomban több néven is szerepelt. Egyes szerzők szerint a Ferocactus piliferus név élvez prioritást, azonban ez nem vált általánosan elfogadottá. A korábban leírt varietások nem mutatnak kellő különbséget az alapfajhoz képest.
Egyéb
A termés savanykás ízű, a helyi lakosság citrompótlóként használja („viznaga de limón”), és mexikói piacokon is árusítják.
Szerzők
- Szöveg: Tóth Norbert
- Kép: Tóth Norbert
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 250–251. kártya