Ugrás a tartalomhoz

Dioscorea bulbifera

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 3., 06:25-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Dioscorea bulbifera L. 1753 sec. WFO (2024)}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév, a ''Dioscorea'', a híres ókori görög orvos, farmakológus és botanikus, '''Pedanios Dioskoridész''' (görögül: Πεδάνιος Διοσκουρίδης) tiszteletére kapta a nevét, aki az i. sz. 1. században élt és a modern gyógynövénytan alapjait fektette le. * A faji jelző, a ''bulbifera'',…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Dioscorea bulbifera

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Monocots
Rend Dioscoreales
Család Dioscoreaceae
Nemzetség Dioscorea
Faj Dioscorea bulbifera
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Dioscorea bulbifera L. 1753 sec. WFO (2024)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Dioscorea, a híres ókori görög orvos, farmakológus és botanikus, Pedanios Dioskoridész (görögül: Πεδάνιος Διοσκουρίδης) tiszteletére kapta a nevét, aki az i. sz. 1. században élt és a modern gyógynövénytan alapjait fektette le.
  • A faji jelző, a bulbifera, a latin bulbus (hagyma, gumó) és a ferre (hordozni, teremni) szavak összetétele, amely a növény levélhónaljaiban fejlődő jellegzetes sarjhagymákra (légsarjhagymákra) utal.

Típus

  • Dioscorea bulbifera; Carl von Linné, India, 1753 (Herb. Linn. No. 1184.7).
  • Első leírása: Linnaeus, C. (1753): Species Plantarum 2: 1033.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné 1753.
Dioscorea bulbifera képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Erőteljes növekedésű, lágyszárú kúszónövény, amelynek balra csavarodó (sinistrors) szárrészei akár 6–10 méter hosszúra is megnőhetnek. A szár sima, hengeres, nem szárnyas. A levelek váltakozó állásúak, széles szív alakúak, 10–25 cm hosszúak, fényesek, 9–11 főér fut végig rajtuk. A legjellemzőbb vegetatív szervei a levélhónaljakban fejlődő sarjhagymák (bulbilli), amelyek szabálytalanul kerekdedek, szemölcsösek, szürkésbarna színűek, és a 5–10 cm-es átmérőt is elérhetik. A föld alatti gyökérzet viszonylag kicsi, gumószerű gyökérzetet alkot, amely azonban sokszor elmarad a légigumók méretétől.

Generatív test

Virág

A növény kétlaki, a hím- és nőivarú virág külön egyedeken fejlődik. A virágzat lecsüngő fürt vagy füzér. A virágok aprók, zöldesfehérek vagy rózsaszínes árnyalatúak.

  • Takarólevelek: A lepellevél hat darabból áll, két körben helyezkedik el, a hím virágokban lándzsás. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A hím virágokban 6 porzószál található, a női virágokban a termő alsó állású, háromrekeszű, a bibe rövid. Egy sorban maradjon!

Termés

A termés megnyúlt, háromszárnyú toktermés, hossza 2–2,5 cm.

  • Magja: Lapos, csak az alapjánál szárnyas.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Széles körben elterjedt a trópusi Afrika, Ázsia (főleg India, Kína, Indonézia) és Ausztrália északi részén. Meghonosodott és invazív fajjá vált Mexikó, a Karib-térség, valamint az Amerikai Egyesült Államok (különösen Florida) területén.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi és szubtrópusi esőerdők szegélyén, galériaerdőkben és bozótosokban fordul elő. Kedveli a nedves, tápanyagban gazdag talajt és a félárnyékos vagy napos fekvést. Gyors növekedése révén képes teljesen beborítani a környező fákat és cserjéket.

Kultúrában tartás

Számos trópusi országban termesztik ehető léggumói (légburgonya) miatt, azonban fontos megjegyezni, hogy a vad formák mérgező szaponinokat és alkaloidokat (dioszkorin) tartalmaznak. Csak a nemesített, nem keserű fajták fogyaszthatók biztonságosan, alapos hőkezelés után. Szaporítása legegyszerűbben a sarjhagymák elültetésével történik. Fagyérzékeny, ezért mérsékelt égövön csak üvegházban vagy nyári kiültetéssel, a gumók teleltetésével tartható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Dioscorea bulbifera legkönnyebben a levélhónaljakban tömegesen megjelenő, nagyméretű, kerekded sarjhagymákról ismerhető fel. Hasonlít a Dioscorea polystachya (kínai jamsz) fajra, de annak szárrészei jobbra csavarodnak, levelei pedig inkább hosszúkás-szív alakúak és sarjhagymái kisebbek, hengeresebbek.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások alapján a Dioscorea bulbifera a Dioscorea nemzetségen belül egy meglehetősen izolált fejlődési vonalat képvisel. Molekuláris adatok szerint az afrikai és ázsiai populációk genetikai diverzitása jelentős, ami arra utal, hogy a háziasítás több központban, egymástól függetlenül is megtörténhetett. A nemzetség a Dioscoreaceae család tagjaként a korai egyszikűek közé tartozik.

Forrás