× Astrolista bicarinata
Tudományos név
- × Astrolista bicarinata (Haw.) G.D.Rowley, 1994
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a × Astrolista, egy hibrid név (nothogenus), amely az Astroloba és a Tulista nemzetségnevek összevonásából keletkezett. Az Astroloba’’ a görög astros (csillag) és lobos (lebernyeg vagy tok) szavakból származik, utalva a termés vagy a virág alakjára. A Tulista’’ név eredete a tula (dudor vagy púp) szóra vezethető vissza, utalva a levelek felületére.
- A faji jelző, a bicarinata, a latin bi- (kettő) és carinata (gerinces, tarajos) szavak összetétele, ami a levelek hátoldalán végigfutó két jellegzetes élre vagy gerincre utal.
Típus
- × Astrolista bicarinata (Haw.) G.D.Rowley; Adrian Hardy Haworth; Dél-afrikai Köztársaság, Western Cape; típuspéldány helye: nem specifikált.
- Első leírása: Adrian Hardy Haworth írta le először Aloe bicarinata néven 1812-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gordon Douglas Rowley, 1994.
× Astrolista bicarinata képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- × Astroworthia bicarinata
- × Apworthia bicarinata
- Aloe bicarinata
- Astroloba bicarinata
- Haworthia bicarinata
- Aloe bullulata
- Astroloba bullulata
- Haworthia bullulata
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A növény lassú növekedésű, tőlevélrózsás hajtás jellemzi, amely idővel megnyúlik és rövid szár alakul ki, amelyen a levelek spirálisan vagy öt sorba rendeződve helyezkednek el. A levelek húsosak, merevek, sötétzöldek, háromszögletűek vagy lándzsásak. A levelek felszíne homorú, hátoldalukon pedig két markáns, hosszanti gerinc fut végig. A levélfelületet kemény, fehér szemölcsök díszítik, amelyek gyakran sorokba rendeződnek. A gyökérzet húsos, raktározó típusú.
Generatív test
Virág
A virágzat egy egyszerű vagy elágazó fürt, amely hosszú kocsányon emelkedik a hajtás fölé. A virág kicsi, csöves, fehéres vagy zöldes árnyalatú.
- Takarólevelek: Hat lepellevél alkotja a virágot, amelyek összeforrt alapot képeznek. A külső lepellevél és a belső lepellevél tagjai a csúcsukon enyhén szétnyílnak vagy visszahajlanak.
- Ivarlevelek: Hat porzószálak a lepelcsőhöz rögzülnek, a portokok kicsik. A termő felső állású, a bibeszál vékony, a bibe pontszerű.
Termés
Háromrekeszű, bőrszerű falú tok.
- Magja: Apró, fekete vagy sötétbarna, szabálytalanul szögletes alakú.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Természetes előfordulása a Dél-afrikai Köztársaság területére, azon belül a Western Cape tartomány száraz, sziklás vidékeire korlátozódik.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklák repedéseiben vagy cserjék árnyékában élő szukkulens, amely a mediterrán jellegű, téli esős éghajlathoz alkalmazkodott.
Kultúrában tartás
Fényigényes, de a forró nyári napokon a közvetlen napsütéstől óvni kell. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. Öntözése a növekedési időszakban mérsékelt legyen, a nyugalmi időszakban (nyáron) minimális. Fagyérzékeny, ezért télen világos, hűvös, de fagymentes helyen tartandó.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A × Astrolista bicarinata leginkább az Astroloba corrugata fajra hasonlít, de attól a levelek hátoldalán található két határozott gerinc és a levelek felületén lévő durvább szemölcsök alapján különíthető el. Mivel az Astroloba és a Tulista (vagy korábban Haworthia) nemzetségek természetes hibridje, morfológiája átmenetet képez a két szülői csoport között.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás alapján az Asphodelaceae családba és az Asphodeloideae alcsaládba tartozik. A taxon egy intergenerikus hibrid (nothospecies), amely az Astroloba corrugata és a Tulista pumila kereszteződéséből jött létre.