Acanthocalycium peitscherianum

Acanthocalycium spiniflorum
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Acanthocalycium
Faj	Acanthocalycium spiniflorum

Tudományos név

• Acanthocalycium spiniflorum (K.Schum.) Backeb., Kaktus-ABC: 226. 1936 ["1935"]. Sec. Hunt (2016)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Lobivia spiniflora (K. Schumann) Backeberg 1929
  • A tudományos név státusza: szinonima
• Acanthocalycium peitscherianum Backeb., Kaktus-ABC: 225. 1936 ["1935"] syn. sec. Hunt (2016)
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

• Az Acanthocalycium nemzetségnév etimológiája két ógörög szó összetételéből származik, amelyek a növények egyik legszembetűnőbb morfológiai sajátosságára utalnak:
  • akantha (ἄκανθα): jelentése tövis vagy tüske.
  • kalyx (κάλυξ): jelentése kehely, a botanikában a virágkehely.

A név szó szerinti jelentése tehát „tövises kehely”.

• A szinonim nemzetségnevét Bolívia országról kapta, annak hangcserés névmódosításával (anagramma), utalva a genus elterjedési területében legnagyobb “részt vállaló” államra.
• A fajnév latin szóösszetétel, jelentése: tövises virágú (”spinus” = tövis, ”flora” = virág, ebből eredően a római vallásban a virágok istennője). A név a faj virágcsövének erős tövisezettségét jellemzi.
• Az itt tárgyalt forma névadójáról Backeberg az első leírásban semmiféle információt nem közöl. Más forrásból csak annyit tudunk róla, hogy egy Peitscher nevű kertészeti felügyelő volt Jénából.

Típuspéldány

• Lobivia spiniflora; Hosseus; Argentína; (A gyűjtés pontos helye nem ismert, Backeberg Córdoba környékét valószínűsíti);
• Első leírása: Kaktus-ABC 225, 412 1936.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Backeberg 1929;

A(z) Acanthocalycium spiniflorum szinonimái

• (A keresett Acanthocalycium peitscherianum ennek a taxonnak a szinonimája)*

• ≡ Echinocactus spiniflorus, ≡ Echinopsis spiniflora, ≡ Lobivia spiniflora
• = Echinopsis klimpeliana, ≡ Lobivia klimpeliana, ≡ Acanthocalycium klimpelianum, ≡ Lobivia spiniflora var. klimpeliana
• = Echinopsis violacea, ≡ Acanthocalycium violaceum, ≡ Lobivia spiniflora var. violacea, − Acanthocalycium spiniflorum f. violaceum
• = Acanthocalycium peitscherianum, ≡ Echinopsis peitscherana, ≡ Lobivia spiniflora var. peitscheriana, − Acanthocalycium spiniflorum f. peitscherianum
• = Acanthocalycium variiflorum
• = Lobivia spiniflora var. macrantha, ≡ Acanthocalycium klimpelianum var. macranthum

Acanthocalycium peitscherianum Backeb. 1936, A. spiniflorum (K. Sch.) Backeb 1936, Echinopsis spiniflora (K. Sch.) Berger 1929, A. klimpelianum (Weid. & Werd.) Backeb. 1936, E. klimpeliana Widl. & Werd. 1928, Lobivia spiniflora var. peitscheriana (Backeb.) Rausch 1985, A. spiniflorum var. peitscherianum (Backeb) Donald 1975, [Echinopsis peitscheriana (Backeb.) Fridrich & Rowley 1974].

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Egyhajtású, gömbszerű vagy kissé lapított gömb alakú növény. Átmérője 10 (Rausch szerint akár 19), magassága kb. 8 (60) cm. Színe sötétzöld vagy gyakran matt szürkészöld. 17-20 db éles, 1 cm magas bordája alig tagolt, viszonylag éles gerincű. Ovális areolái 6 mm hosszúak, egymástól 2 cm távolságra állnak, a fiatalabbakat sárgásbarna gyapjú fedi. Tövisei a populációtól függően nagyon változékonyak lehetnek.

1-4 db középtövise 1-6 cm hosszú, egyenes vagy enyhén ívelt, árszerű. Színük eleinte sárgás, barnás, idősebben megszürkülnek. 6-10 db peremtövise egyenlőtlen hosszúságú, mindegyik rövidebb a középtöviseknél.

• Acanthocalycium peitscherianum
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.
• 
  4.

Generatív test

Virág

Virágai 6 cm hosszúak és 3-4 (6) cm átmérőjűek, ritkán ennél nagyobbak is lehetnek. Alakjuk tölcsér- vagy harangszerű, színük halvány rózsaszín vagy halvány lilásrózsaszín, esetleg fehér. A magházat és a virágcsövet hosszúkás pikkelyek és eltűnő tövisek fedik.

• Ivarlevelek: A bibeszál 10-15 mm hosszú, zöldes, a bibeágak és a porzók sárgák.

Termés

Termése gömbölyű, 1 cm átmérőjű, szőrös felületű, kiszáradva hosszában felnyíló.

• Magja: Barnák, oválisak, dudoros felületűek, kb. 1,3×1,1×1 mm méretűek.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: A leírás alapját képező példányt Argentínában gyűjtötték. Az ismert gyűjtések Córdoba tartomány területén történtek, 600-1000 méteres magasságokban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Viszonylag gazdag, alacsony lágyszárú növényzettel közepesen fedett sziklagyepekben él, amelyeket ritkásan cserjék tarkítanak.

Kultúrában tartás

Lassan növekvő taxon. Fontos, hogy a fejlődési időszakban minél több közvetlen napfény érje, így őrzi meg kissé lapos gömbszerű alakját, szürkés színét, és fejleszt szép töviseket. Sem növényházban, sem szabadban nem igényel árnyékolást, azonban annál több friss levegőt. Legcélszerűbb a szabadban tartani, ha a csapadék elleni védelem megoldható. Virágzása több hullámban történik, a nyári hónapokban bármikor számíthatunk újabb bimbók megjelenésére. Talaja legyen ásványokban gazdag, enyhén savanyú. Teleltetése teljesen szárazon, világos helyen történjen, nyugalomban fagypont körüli hőmérséklet sem károsítja.

Egyéb

A taxon nagyon hasonlít az E. klimpeliana néven leírt növényhez, lényeges különbség a kisebb tövisszámban és a virágok halványlilás illetve rózsaszínes árnyalatában van. A ma érvényes rendszertan mindkettőjüket az E. spiniflora faj szinonimáinak tekinti, amely véleménnyel nem nehéz azonosulni. A gyűjtők azonban tisztelik a kis különbözőségeket is, ezért növényeik jeltábláin szívesen használják ezeket az ódivatú neveket. Az újabb genetikai vizsgálatok alapján visszakerült a Lobivia nemzetségbe. (Lásd Hunt et al. The New Cactus Lexicon illusztrációs kötetének 2. kiadását).

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 568. kártya