Aylostera albopectinata

Aylostera albopectinata
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Aylosterinae
Nemzetség	Aylostera
Faj	Aylostera albopectinata

Tudományos név

• Aylostera albopectinata (Rausch) Rausch, 1972
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Rebutia albopectinata Rausch, 1972
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

• Az Aylostera nemzetségnév etimológiája két görög szóból származtatható, melyek a növény virágának szerkezeti sajátosságaira utalnak: aulos (αὐλός): sípot, fuvolát vagy csövet jelent, míg a stereos (στερεός): erős, szilárd vagy merev jelentéssel bír.
  A névválasztás Carlo Luigi Spegazzini botanikustól származik (1923), aki a nemzetségre jellemzően megnyúlt, merev falú és a magházzal szilárdan összenőtt virágcsőre utalt ezzel a kifejezéssel. Ez a morfológiai bélyeg különíti el leginkább a rokon Rebutia nemzetségtől, ahol a virágcső fala lágyabb és kevésbé "csőszerűen" merev.
  A név jelentése "merev cső" vagy "szilárd fuvola", ami a botanikai leírásokban a receptaculum (vagyis a vacok/virágcső) és a bibeszál alsó szakaszának összenövésére, valamint annak tartására utal.
• A korábban használt Rebutia szinonima nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
  
• A fajnév latin szóösszetétel, a tövisezetet jellemzi: albus = fehér, pectinatus = fésűs, fésűszerű.

Típuspéldány

• Gyűjtő:
  
• Hely: Bolívia, Chuquisaca közigazgatási terület, Sud Cinti tartomány, Culpina környéke
  
• Időpont: 1972
  
• Típuspéldány gyűjteményi helye: nem közölt
• Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 23:236 (1972)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Rausch, 1972

Fotó: Lukoczki Zoltán

A(z) Aylostera albopectinata szinonimái

• ≡ Rebutia albopectinata, ≡ Lobivia albopectinata, − Lobivia albipectinata
• = Rebutia schatzliana, ≡ Aylostera schatzliana

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Élőhelyén magányos, kultúrában gyakran csoportképző faj. Hajtásai gömbszerűek, gyakran csonka kúpra emlékeztetnek, kb. 1,5 cm szélesek, kultúrában teltebbek. Színük zöldes vagy szürkészöld. Gyökere vastag, húsos. Bordáinak száma legfeljebb 16, egyenes lefutásúak vagy enyhén spirálisak.

Szemölcsök

A bordák szemölcsei (tuberculum) gyengén elkülönülők, a bordák mentén rendeződnek.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Axillák

Az axillákban szőrzet nem hangsúlyos.

Areolák

Aprók, oválisak, fehér vagy gyakran élénk narancsos-barnás színű gyapjúval.

Tövisek

• Peremtövis: rendszerint 13 db, párosával oldalra állnak, egy lefelé irányul; 2–3 mm hosszúak, a hajtáshoz simulnak, sűrű borítást adnak; színük fehér, tövüknél barnás
• Középtövis: nem mindig van, esetenként 1–2 db; kb. 1 mm hosszúak, kifelé állók

Generatív test

Virág

Fotó: Lukoczki Zoltán

Virágai vörösek, kb. 5 cm hosszúak és 5 cm szélesek.

• Lepellevelek: külső lepellevelek kissé lilás árnyalatúak
• Ivarlevelek: bibe zöldes árnyalatú lehet

A magház rózsaszín, kb. 0,5 cm átmérőjű. A karcsú virágcsövön rozsdabarna pikkelyek, fehéres sörték és szőrök találhatók.

Termés

A termés részletes leírása nem közölt.

• Magja: feketés-barnák

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia
  • Chuquisaca közigazgatási terület, Sud Cinti tartomány, Culpina környéke, kb. 3400 m magasságban;
  • Nor Cinti tartomány, Pucara térsége, kb. 3200 m;
  • Tarija közigazgatási terület, Burdett O’Connor tartomány, Tambo környéke;
  • további gyűjtések Chuquisaca területéről 3000–3800 m magasságból
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: magashegyi sziklagyepek, mohákban, harasztokban, zuzmókban és pázsitfűfélékben többé-kevésbé gazdag puna vegetációk, helyenként majdnem növénytelen területek

Kultúrában tartás

Jól fejlődik termesztésben. Magashegyi faj, ezért fontos számára a megfelelő fény és friss levegő, de a tartós nagy meleget nehezen viseli. Nyáron szellős helyen, leginkább szabadban tartható, csapadéktól védve. Naponta csak néhány órányi közvetlen napfény ajánlott, egyébként enyhe árnyék, szórt fény az ideális. Talaja enyhén savanyú, ásványi anyagokban gazdag, kevés humusszal. Fejlődési időszakban rendszeres öntözést igényel, de az öntözések között a talaj száradjon ki. Téli pihenése szárazon történjen. Szaporítása magról és sarjakról lehetséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Rebutia supthutiana néven leírt forma megjelenésében hasonlít a Rebutia pygmaea fajhoz. Más, barna areolás populációk hasonlóságot mutatnak a Rebutia heliosa fajjal, különösen annak var. condorensis alakjával.

Taxonómia és filogenetika

A fajt eredetileg Rebutia albopectinata néven írták le. Később a nemzetséghatárok újraértelmezése alapján az Aylostera nemzetségbe került, ahol jelenleg érvényes névként tartják számon.

Egyéb

Ismert gyűjtési számok: FR 758 (Culpina, Chuquisaca, Bolívia) és KK 852 (Sama, Tarija, Bolívia, 3000 m).

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 476. kártya