Cereus hexagonus
Tudományos név
Cereus hexagonus (L.) Mill., 1768
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A Cereus nemzetségnév a latin cēreus szóból származik, ami 'viaszgyertyát' vagy 'fáklyát' jelent (a latin cēra - 'viasz' szóból). Ezt a nevet a növény oszlopos, gyertyaszerű növekedési formája miatt kapta, amiben a Cereus hexagonus faj is nagyban hasonlít. A név már Tabernaemontanus 1625-ben megjelent könyvében is szerepelt, kifejezetten a C. hexagonus gyertyaszerű alakjára utalva.
A hexagonus faji jelző a görög 'hex' (hat) és 'gonia' (szög, él) szavakból származik, ami a növény jellegzetes, általában hat bordás szárára utal.
Típuspéldány
SURINAM: Without data (lectotype: Trew, Acta Phys. -Med. Acad. Caes. Leop. -Carol. Nat. Cur. 3: 25, t. 8. 1733). Lectotypified by **Leuenberger**, Bot. Jahrb. Syst. 111: 153, f. 2. 1989.
A "Tipuspéldány" leírás pontos értelmezése a következő:
SURINAM: Without data...:
Hely: A növény származási helye Suriname (korábban Surinam).
Gyűjtő és időpont: A gyűjtő személye és a pontos gyűjtési időpont ismeretlen ("Without data").
... (lectotype: Trew, Acta Phys. -Med. Acad. Caes. Leop. -Carol. Nat. Cur. 3: 25, t. 8. 1733):
Lektotípus (Lectotype): Ez a mintapéldány státusza. Mivel a faj eredeti leírója (Linnaeus) nem jelölt ki egyetlen, egyértelmű mintát (holotípust), ezért később egy lektotípust kellett kijelölni. A lektotípus az a minta (vagy jelen esetben illusztráció), amelyet az eredeti leírás (protológus) alapján utólag választottak ki a tudományos név végleges horgonyzására.
Lektotípus forrása: A kijelölt lektotípus valójában Christoph Jacob Trew 1733-ban megjelent kiadványában szereplő rajz (tábla: t. 8.), amely Trew Cereus Surinamensis nevű illusztrációja. Ez a legrégebbi, megbízhatóan azonosítható ábrázolása a fajnak.
Lectotypified by Leuenberger, Bot. Jahrb. Syst. 111: 153, f. 2. 1989.:
Kijelölő (Lectotypified by): A lektotípust formálisan Beat Ernst Leuenberger botanikus jelölte ki.
Publikáció: A kijelölés tényét és részletes indoklását 1989-ben publikálta a Botanische Jahrbücher für Systematik (Bot. Jahrb. Syst.) című szakfolyóirat 111. kötetének 153. oldalán (2. ábra: f. 2.).
Első leírása:
- Linnaeus publikálta Cactus hexagonus néven 1753-ban a Species Plantarum című művében.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Philip Miller 1768
Szinonimák
- Cereus hexagonus (L.) Mill.
- Cactus hexagonus L.
- Cactus octogonus Page ex Steud.
- Lásd a Cereus hexagonus összes szinonimáját
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A Cereus hexagonus egy faszerű kaktusz, amely rövid, vastag főtörzzsel, kandeláber alakban nő. Általában a töve közelében ágazik el, és akár 15 méter magasságot is elérhet, míg a főtörzs átmérője 30-40 cm is lehet. A hengeres, szelvényezett ágak általában egyenesek és felállóak, de az idős növényeken szélesebbre terülők, szürkészöldek, kékeszöldek vagy **világoszöldek**. Átmérőjük 12 cm vagy több. A 6, néha 4-5, esetleg 7 borda vékony, hullámos szélű, 3-5 cm magas.
Areolák
Az areolák kicsik, nemezesek, és körülbelül 2 cm távolságra vannak egymástól.
Tövisek
- Peremtövis: A fiatal ágakon hiányzik vagy kevés és nagyon rövid (2-3 mm hosszú). Az idősebb ágakon gyakran **8-10 vagy több van egy csomóban.
- Középtövis: A tövisek nagyon egyenlőtlenek, a leghosszabbak 6 cm-ig érnek. Fiatalon barnák, de idővel világosabbá (fehérré vagy szürkévé) válnak.
- Cereus hexagonus
-
Rigerszki Zoltán
Generatív test
Virág
A virágok fehérek, tölcsér alakúak, 20-25 cm hosszúak, a vékony cső 10 cm hosszú. Tavasztól nyárig jelennek meg és éjszaka nyílnak.
- Külső lepellevelek: A legfelső pikkelyek zöldek, rövidek. A külső lepel-szegmensek lándzsásak vagy hosszúkás-lándzsásak, **6-7 cm** hosszúak, rövid csúcsúak, lila árnyalattal.
- Belső lepellevelek: Sokkal vékonyabbak, mint a külsők, fehérek, hosszúkás-lándzsásak, 7-8 cm hosszúak.
- Porzószálak: A porzók nagyon számosak.
- Portokok: Nem szerepel információ a portokokról.
- Bibeszál: A bibeszál zöld.
- Bibe: Nem szerepel információ a bibéről.
Termés
A termés tojásdad, 5,5-13 cm hosszú, kissé ferde, a csúcsán csonka vagy kissé mélyedt. Színe halványvörös, kissé hamvas. Apró, elszórt areolákat visel. A héja vastag, a fehér vagy rózsaszínű hús ehető.
- Magja: Fekete.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Kolumbia, Brazília (északi része), Francia Guyana, Guyana, Suriname, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela.
Élőhely: Természetes élőhelye Észak-Dél-Amerikától Észak- és Északkelet-Brazíliáig terjed. A száraz trópusokon és enyhe éghajlatú országokban a gyümölcse miatt és dísznövényként is termesztik, és gyakran elvadul. A tengerszinttől **0-1700 méter** magasságban található. Kolumbiában, a Cañón del Río Chicamocha-ban a növényzet egyik legszembetűnőbb és legjellemzőbb eleme. Venezuelában főként a Cordillera de la Costa lejtőin él. Los Llanosban síkvidéken és kis dombokon nő. Francia Guyanában a tengerparti homokdűnéken is megél, nagy tömör tömegeket alkotva. Jól alkalmazkodik a nedves környezethez is.
- Éghajlati tényezők: Száraz trópusi és enyhe éghajlat.
- Növénytársulás, életmód: Faszerű vagy cserjés kaktusz. A faj sűrűsége alacsony, de széles körben elterjedt. A Természeti Erőforrások Világszövetségének (IUCN) Vörös Listáján a legkevésbé veszélyeztetett (LC) kategóriába tartozik.
Kultúrában tartás
A termését diszperzáló denevérek és madarak terjesztik. Beportozása szenderlepkék által történik.
Egyéb
A gyümölcse ehető. Trinidadon az Artibeus lituratus gyümölcsevő denevér fogyasztja a gyümölcs héját és húsát. Július-augusztusban terem. A Cereus kaktuszok nem mérgezőek sem emberekre, sem állatokra.
Szerzők és forrás
Szöveg: Nincs információ.
Kép: Rigerszki Zoltán
Lektorálta:
Forrás: