Ugrás a tartalomhoz

Corynopuntia marenae

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Grusonia marenae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Opuntioideae
Nemzetség-
csoport
Cylindropuntieae
Nemzetség Grusonia
Faj Grusonia marenae
Google képek Bing képek
Corynopuntia marenae

Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj Corynopuntia marenae

Tudományos név

  • Grusonia marenae (S.H.Parsons) E.F.Anderson in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 71(6): 325. 1999 sec. Hernández & al. 2014
    elfogadott, érvényes név
  • Corynopuntia marenae (S.H.Parsons) M.P.Griff. in Haseltonia 9: 91. 2003
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév ógörög eredetű: coryne = bunkó, mozsártörő; a rövid, vaskos, hengeres hajtásokra utal, amelyek végükön kiszélesednek. A második tag, az Opuntia a nemzetség közeli rokonságára utal.
  • A fajnév a felfedező, Maren B. Parsons nevét viseli, aki az első leírás szerzőjének felesége volt.

Típuspéldány

  • Első leírása: Desert Plant Life 8(1): 10–11, 1936
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: M. P. Griffith, 2003
Fotó: Lukoczki Zoltán

A(z) Grusonia marenae szinonimái

  • (A(z) Corynopuntia marenae a(z) Grusonia marenae szinonimája)*
  • Opuntia marenae, ≡ Marenopuntia marenae, ≡ Pterocactus marenae, ≡ Corynopuntia marenae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Felálló hajtásokból álló kis bokor, 15–60 cm magas. Gyökere vaskos, gumószerű raktározó gyökér. Hajtásai átlagosan 20 cm hosszúak, átmérőjük 8–15 mm, kezdetben finom szemölcsökre tagoltak, később sem bordák, sem szemölcsök nem látszanak. Apró, hegyes, hosszúkás pozsgás levelek a fiatal hajtások csúcsán rövid ideig láthatók, hamar lehullanak. Színük sötétzöld vagy vöröses.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Tövisek

  • Középtövis: 2–6 db, 1–2 cm hosszú, a leghosszabb fehér, a többi rövidebb, sötétebb árnyalatú
  • Peremtövis: 7–12 db, 3–10 mm hosszú, fehér színű; fiatal töviseket rövid ideig rózsaszínes tövishártya borítja

Generatív test

Virág

Hajtáscsúcson fejlődnek, nappal nyílnak, estére részben bezáródnak, 2–3 napig nyílnak. Átmérőjük a teljesen kinyílt lepellevelekkel 6–8 cm.

  • Lepellevelek: külső ék alakú vagy kihegyesedő, zöldes vagy zöldesbíbor; belső 12–14 db selyemfényű fehér
  • Ivarlevelek: porzók 2 cm hosszúak, érintésre érzékenyek; portokok sárgák vagy krémszínűek; bibe fehér vagy krémszínű
Fotó: Lukoczki Zoltán

Termés

Beszáradó, a hajtással egybeolvadó, csak felrepedve különül el.

  • Magja: fehér, sárgás vagy szürkés, vese alakú, kb. 23 mm-es

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, Sonora állam, Bahia Kino (Kino-öböl) környéke, Bacuachic folyó torkolata, Caborca környéke; 300 méteres tengerszint feletti magasság
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: aprózódott kőzet, sziklák, pázsitfüvek, ritkás lombhullató cserjék között, vagy növényzet nélküli felszíneken; előfordul más kaktuszokkal, például Ferocactus emoryi, Lophocereus schottii, Stenocereus thurberi, Opuntia fulgida mellett

Kultúrában tartás

Visszafogottan fejlődik, kompakt, formás kis bokrot alkot. Tavasztól őszig teljes napfényen tartható, esetleg mérsékelt árnyékolással. Drénezett talajba ültetve a szabadban, csapadék elleni védelem nélkül is jól fejlődik. Virágzás nyár második felében, a frissen hozott hajtások csúcsán. Télen teljesen szárazon, 5–10 °C-on pihentetendő. Bonsai-szerű hatás érhető el, ha a vaskos gyökérzet részben a talaj felszíne fölé kerül.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jellegzetes, felálló, később részben oldalirányba hajló hajtásai és a vaskos, gumószerű gyökérzet különíti el más opuntioid fajoktól. Fiatal tövisei rövid ideig rózsaszínes tövishártyával fedettek.

Taxonómia és filogenetika

A faj első leírójaként helyesen Sidney H. Parsons szerepel, korábban W. E. Parsons-t tüntették fel hibásan. 1932-ben Wilcoxia-nak azonosították, majd kultúrában történő virágzás után írták le Opuntia-ként. Az elfogadott rendszertan szerint Corynopuntia nemzetségbe helyezve.

Egyéb

Érdekes, bonsai-szerű hatású kompakt faj, igénytelen, kültéren és üvegházban egyaránt tartható, virága már fiatal hajtásokon jelentkezik.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta: Papp László
  • Kép: Lukoczki Zoltán

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 457. kártya