Espostoa guentheri

Espostoa guentheri
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Cleistocactus guentheri
Rendszertani besorolás
Faj	Espostoa guentheri

Cleistocactus guentheri
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Cleistocactus
Faj	Cleistocactus guentheri

A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.

Tudományos név

Cleistocactus guentheri (Kupper) N.P.Taylor in Ann. Bot. (Oxford) 132(5): 1001. 2023 sec. Romeiro-Brito & al. 2023
elfogadott, érvényes név
Espostoa guentheri (Kupper) Buxb. in Oesterr. Bot. Z. 106: 155. 1959, nom. illeg
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Espostoa Nicolás E. Esposto perui botanikus nevét őrzi.
A fajnév guentheri Ernesto Günther nevét viseli, aki C. Troll bolíviai kutatásait támogatta.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Chuquisaca, Río Grande völgye, 20. század eleje.

Első leírása: Cephalocereus guentheri Kupper, Monatsschrift der DKG 3:159, 1931

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Espostoa Buxbaum, 1959

A(z) Vatricania guentheri szinonimái

(A(z) Espostoa guentheri a(z) Vatricania guentheri szinonimája)*

≡ Cephalocereus guentheri, ≡ Cereus guentheri, ≡ Espostoa guentheri, ≡ Espostoa guentheri, ≡ Echinopsis guentheri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hengeres növekedésű, a tövétől elágazó, sarjadzó faj. Hajtásai elérhetik a 2 m magasságot és kb. 10 cm átmérőt. Színük világoszöld.

Bordák

Kb. 27 alacsony borda jellemzi, amelyek apró dudorokra tagoltak. Az egyes részeket az areolák felett húzódó, nehezen kivehető barázdák választják el.

Areolák

Sárgásfehér filccel fedettek, hosszabb (4 mm feletti) gyapjúval. A hajtás csúcsi részén sűrű, hosszú, sörteszerű szőrzet alakul ki.

Tövisek

Középtövis: általában 1 db, erősebb, akár 2,2 cm hosszú.

Peremtövis: kezdetben kb. 15 db, később akár 25 db is lehet, 0,5–1,5 cm hosszúak, sárgásbarna színűek; a lefelé állók vékonyabbak, sörteszerűek.

Cephalium

Ivarérett korban oldalálló cephalium képződik, amely a hajtás csúcsát teljesen beborítja. Rozsdabarna, kb. 6 cm hosszú sörtékből áll, és a virágképzés helye.

Generatív test

Virág

Kb. 8 cm hosszú, hengeres virágcsővel, teljes nyílásban mintegy 3 cm átmérőjű.

Lepellevelek: keskenyek, krémfehér színűek.

Ivarlevelek: a virágcső és a magház selymes, rózsaszínes gyapjúval borított.

A virágok éjszaka nyílnak, és csak egyetlen éjszakán át maradnak nyitva.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia: Chuquisaca tartomány (Río Grande völgye, El Oro környéke).

Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 800–1000 m magasságban, völgyoldalakon, ritkásabb vagy sűrűbb cserjés-fás vegetációban él, gyakran a környező növényzet fölé emelkedve.

Kultúrában tartás

Gyűjteményekben viszonylag ritka, de fiatal korban is dekoratív. Nyáron tápanyagban gazdag talajt, sok helyet és teljes napfényt igényel. Télen legalább 10 °C hőmérséklet szükséges, ekkor gyengébb fényviszonyokat is elvisel. Virágzás csak idős, több évtizedes példányokon várható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az oldalálló cephalium, a sűrű gyapjas-sörtés hajtáscsúcs és a magas, oszlopos növekedés jól elkülöníti más hasonló megjelenésű oszlopkaktuszoktól.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Cactaceae családba tartozik. Korábban önálló nemzetségbe (Vatricania) is sorolták, de virág- és magszerkezeti bélyegei alapján az Espostoa nemzetségbe került.

Az Espostoa guentheri fajt a legújabb rendszertani vizsgálatok alapján a Caryophyllales.org adatbázis (Romeiro-Brito és mtsai, 2023) a Cleistocactus nemzetségbe sorolja, ezért jelenleg elfogadott neve: Cleistocactus guentheri (Kupper) N.P. Taylor (2023).

Egyéb

A fajt C. Troll gyűjtötte 1927-ben Bolíviában. Kupper írta le 1931-ben, majd Backeberg külön nemzetségbe helyezte, végül Buxbaum sorolta vissza az Espostoa nemzetségbe.

Szerzők

Szöveg: Lőrincz István
Kép: Tóth Norbert
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) - Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 248. kártya