Ferocactus schwarzii

Ferocactus schwarzii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Ferocactus
Faj	Ferocactus schwarzii

A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.

Tudományos név

Ferocactus schwarzii G.E.Linds. in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 27: 70. 1955 sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin ferus (= vad) szóból származik, utalva a Cactaceae családba tartozó Ferocactus nemzetség fajainak erőteljes töviszettségére.
A fajnév Fritz Schwarz német származású mexikói kaktuszgyűjtő nevét őrzi, aki a XX. század 40–50-es éveiben tevékenykedett, és a faj első felfedezőjeként tartották számon.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Sinaloa állam északi része, El Rancho del Padre és a Río Sinaloa közötti terület; alacsony (100–200 m) tengerszint feletti magasság
Első leírása: Ferocactus schwarzii – Cactus and Succulent Journal (USA) 27: 70 (1955)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: George Edmund Lindsay (1955)

A(z) Ferocactus schwarzii szinonimái

≡ Parrycactus schwarzii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Mindig egyhajtású növény. Fiatalon nyomott gömb alakú, később megnyúlt, akár 50 cm átmérőjű és 80 cm magas is lehet. Színe élénkzöld, a hajtáscsúcs filces.

Szemölcsök

Nem jellemzők; a bordák egyenletes felületűek.

Areolák

Ovális alakúak, 11–22 mm hosszúak, szélességük ennek körülbelül fele. Idősebb példányokon összeérhetnek. Fiatalon sárgásbarna gyapjú borítja őket, amely később megszürkül és kihull. Az areolák több extraflorális nektáriumot tartalmaznak.

Tövisek

Középtövis: nem mindig különíthető el egyértelműen.
Peremtövis: fiatal korban általában 4 darab, idősebb korban 2–3 tövis marad areolánként.

A tövisek kezdetben sárgák, később szaruszínűvé vagy szürkévé sötétednek. Alakjuk árszerű, egyenes vagy enyhén hajlott, 1,5–5,5 cm hosszúak, finoman barázdált felületűek.

Generatív test

Virág

A csúcshoz közeli areolákból fejlődik. 5 cm hosszú, 4 (–8) cm széles, élénksárga színű.

Lepellevelek: a belső lepellevelek tiszta sárgák; a külsőkön vöröses középcsík látható; mindegyik szegélye szabdalt. A virágcsövet vörös pikkelyek borítják, melyek sárgás szőrös szegélyűek, és fokozatosan mennek át külső lepellevelekbe.
Ivarlevelek: porzószálak, portokok, bibeszál és bibe egyaránt sárga színűek.

Termés

1,5–2 cm hosszú, kb. 1,2 cm széles, pikkelyekkel fedett. Éretten az oldalán felreped.

Magja: fényes fekete, kb. 1,5 mm hosszú, 1 mm széles és 0,6 mm vastag; ovális, enyhén recézett felszínű, bemélyedt köldökkel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Sinaloa állam északi és középső-keleti területei.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: sziklás hegyoldalakon és hegycsúcsokon él, gyakran talaj nélküli sziklafelületeken. Alapkőzete gránit, diorit, andezit és andezittufa. A növények gyakran nyílt helyen, közvetlen napsütésben fejlődnek, környezetükben cserjék és fák találhatók, de árnyékot nem kapnak.

Kultúrában tartás

Nagyon lassú növekedésű, de nem különösebben igényes faj. Fiatal korban érzékenyebb lehet. Ásványi anyagokban gazdag, jó vízáteresztő közegben fejlődik megfelelően. Tavasztól őszig szabadban tartható, csapadék elleni védelemmel. Az erős fényt jól tűri. Virágzása általában május végén, június elején történik. Virágzóképes kort viszonylag későn, akár 20 év után éri el.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes az alacsony tövisszám, a viszonylag hosszú, árszerű tövisek, valamint az élénksárga virág vöröses csíkozású külső lepellevelekkel. Más Ferocactus fajoktól elsősorban visszafogottabb töviszettsége különíti el.

Taxonómia és filogenetika

A faj stabil rendszertani helyzetű, szinonimák nélkül. Érdekesség, hogy a faj első példányát már 1904-ben begyűjtötték Echinocactus néven, de csak később azonosították önálló fajként.

Egyéb

A faj első gyűjtője valójában Brandegee volt, aki 1904-ben Sinaloa államban gyűjtött egy példányt, és a Kaliforniai Egyetem herbáriumában helyezte el Echinocactus néven. Csak az első leírást követően derült ki, hogy ez a példány azonos a később Ferocactus schwarzii néven leírt fajjal.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 746. kártya